Főkép Mielőtt bármit is elárulnék a sorozat tizenegyedik részéről, van egy jó hírem. Korábban már említettem azt a pletykát, mely szerint Sam Raimi komolyan fontolgatja a történet megfilmesítését.
 
A tervezgetésből valóság lett, hiszen 2008. november elsején külföldön már vetítették a Legend of the Seeker első évadának nyitó epizódját. Minderről és persze sok érdekességről a hivatalos honlapon bővebben is szó esik.

Az eddig felpakolt előzetesek alapján úgy tűnik, látványilag Raimi korábbi sorozataihoz hasonló (Xena és Herkules) produkcióról van szó, aminek alapban izgalmasabb és jobban átgondolt sztorija van (a korhatár miatt túl sok vérre itt se számítsunk).

Bár a tévés verzió az eddigi infók szerint némileg eltér a könyvtől, úgy gondolom ez csak még kíváncsibbá teszi a hozzám hasonló Goodkind rajongókat.

A nyilatkozatok szerint azért nem Az Igazság Kardja címet választották a sorozatnak, mivel a teljes ciklus megfilmesítését tervezik a producerek. Úgy legyen.
 
Eddig tartottak a jó hírek, ettől kezdve csak veszteségekről, problémákról, halálos veszedelmekről, ármányról, átverésről és más efféle nehézségekről lesz szó.

Mindez nem véletlen, hiszen a sorozat utolsó előtti részében Terry Goodkind a lehetőségekhez képest borzasztó módon fokozza a feszültséget.

Időnként úgy éreztem, ez az ember beteg, máskülönben nem hozna ennyi vészt hősei fejére - ez már egyszerűen elviselhetetlen. Persze általában mindenre még rádob egy lapáttal.

Mivel azonban továbbra is ragyogóan ír, egyszerűen képtelenség letenni a köteteket, muszáj minél előbb eljutni az utolsó oldalig, megismerni miként oldja fel a nyomasztó helyzeteket.
 
Ez az eljárás azért is „aljasság”, mivel a következő kötet csak valamikor tavasszal kerül a boltokba, és már előre látom, a menet közben felhalmozott rengeteg cselekményszál eldolgozása legalább ennyi, ha ugyan nem több izgalommal jár majd.
 
Ezúttal egyetlen apróság nem tetszett, egészen pontosan az a rész, amikor a főszereplő, Richard matematikai fejtegetésbe bonyolódik egy varázslattal kapcsolatban. Bár nem vitatom értelmi képességeinek felsőfokú mivoltát, ezt mégis túlzásnak éreztem.
Akárcsak azt, amikor a nem sokkal később felbukkanó boszorkány (Shota) a tömegek konformitásáról beszél.
 
De ezeket leszámítva azt mondom, A fantom jól sikerült darabja a sorozatnak, ami nem csak a fantasy és kaland elemeket adagolja bőven, hanem a Goodkindre jellemző filozofálást is.