FőképA Death Note, azaz Halállista egy rendkívül sikeres manga sorozat, s a belőle készült anime széria, amit magyarul az Animax műsorán láthatunk, szintén sokak kedvence lett.

Ha csak felszínes pillantást vet rá az ember, hogy miről és hogyan is van szó, akár meglepőnek is vélheti ezt a nagy sikert, ugyanis a Death Note a bűn és bűnhődés mélységesen komor témáját járja körbe, jellemzően kevés akcióval.
Mégis rendkívül izgalmas sztori ez, köszönhetően a legjobb pszichológiai thrillereket és krimiket idéző történetszövésnek.

Ohba Tsugumiról, a szerzőről, akitől még semmi mást nem olvashatott a világ, azt tartják, hogy valószínűleg egy vérprofi író álneve, annyira érett és kidolgozott a Death Note.

A rajzoló, Obata Takeshi viszont ezen a néven számít már régóta sztárnak Japánban, és elnézve a magyar kiadás oldalait, meg is értem, hogy miért.
Képei rendkívül kifejezőek, márpedig nagyon sok belső monológ, tépelődés, illetve agyjátszma van a Death Note-ban (hovatovább ezek adják savát-borsát), amit a rajzok kellően támogatnak, illetve közvetítenek.

A sintó vallás szerint világunkat halálistenek figyelik, akik maguk döntik el, kit mikor ölnek meg. Ohba Tsugumi ebből indult ki, és azt találta ki, hogy e förtelmes lények mindegyike rendelkezik egy notesszel, egy Halállistával, amibe ha beírja valaki nevét, az meghal.

Ám egyikük, Ryuk, roppant mód unja már a túlvilági létet, hogy kockázással és egyéb szerencsejátékokkal múlassa idejét, ráadásul valamiért neki két füzete van, ezért egy szép napon az egyiket ledobja a Földre, hogy meglássa, mire jut vele az ember, aki rátalál.

És ez nem más lesz, mint egy főiskolára készülő fiú, Yagami Light. A srác, aki egy rendőrnyomozó fia, rendkívül okos, nem pusztán évfolyamelső, de rendkívüli módon gyorsan és élesen vág az esze, tényleg kivételes koponya, amint azt nagyon is jól tudja magáról - és szintén módfelett unatkozik.

Ráadásul, ahogy az már vele egykorúakkal gyakran megesik, rühelli az őt körülvevő világot. Betegnek, rossznak, unalmasnak tartja.
A lába elé kerülő Death Note-ot meg hülyeségnek, de aztán mikor a tévében azt látja, hogy egy többszörös gyilkos túszul ejtett egy halom gyereket, és a rendőrség nem tud vele mit kezdeni, csak beírja a bűnöző nevét a füzetbe - és csodák csodájára a rosszfiú pár percen belül szívrohamban meghal...

Light úgy érzi, kezébe került az eszköz, amivel megtisztíthatja a világot a bűntől, és békés, utópisztikus hellyé teheti azt.
Igen ám, csakhogy a Death Note-nak számos szabálya van, és messze nem az a legdurvább, hogy használója (illetve aki megérinti) látni fogja a füzet eredeti birtokosát, a halálistent.

Ráadásul, bármily hasznos legyen is az a vérengzés, amit Light a füzet segítségével ország-világ bűnözői között rendez (már ha hasznos), a rendőrség illetve az FBI és társai nem nézhetik tétlenül, hogy valaki ilyet csináljon.

Végül felkérik a titokzatos L-t, aki már számos megoldhatatlannak tűnő bűntény végére tett pontot, hogy szálljon be ő is a nyomozásba, és a zseniális figura hamar ki is deríti, hogy a média által Kirának elnevezett, ismeretlen igazságosztó Japán melyik részén lakik.

Ezzel kezdetét veszi kettejük versenyfutása, melyben mindketten vadak és vadászok, annál is inkább, mivel Light/Kira egy ponton túl azokat sem kíméli, akik meg akarják őt akadályozni abban, hogy jobbá tegye a világot.
Magyarán rendőröket, ártatlanokat is megöl, ha úgy látja szükségesnek...

Így persze L-t is arra kényszeríti, hogy emelje a tétet, s ahogy a történet halad, kiderül, hogy L és Kira között nincs is olyan nagy különbség...

Ahogy számos mangánál megszokhattuk, a történet fejezetei gyakran csak információmorzsákkal szolgálnak, ám így is olyan tempót diktál a Death Note, hogy az ember tényleg együltő helyében olvassa végig az összeset (eddig három kötet jelent meg magyarul a 12+1-ből).

Nagyon ki van találva az egész, a legapróbb részletekig, még ha az alapötlet maga legalábbis igényel némi logikai elvonatkoztatást.
A történet által felvetett, kényelmetlen erkölcsi-morális illetve filozofikus kérdések, valamint a háttérben meghúzódó társadalomkritika avagy korrajz pedig annyi extra izgalmat adnak hozzá, hogy messze nem csak a Lighttal egykorú olvasóknak merem ajánlani.