FőképBizonyára időről-időre mind elvágyódunk, valahova messze, térben és időben, talán fényévekkel, évezredekkel távolabbra. Álmodunk a lehetetlenről, s csak vágyakozunk tovább.

De miért kellene magunkban ábrándoznunk, ha egész univerzumokat alkottak meg nekünk mások? Hiszen mi a sci-fi, mi a fantasy, ha nem egy álom megvalósulása? Egy olyan világba kalandozhatunk a sorokat olvasva, amely önállóan létezik, saját történelme, kultúrája, néha nyelve is van.
S épp mert ilyen kiforrott, ilyen részletes és réteges, sok tekintetben valóságosabb, mint amit magunk tapasztalunk.

Frank Herbert világa az egyik legnagyszerűbb sci-fi világ, amivel valaha találkoztam. Herbert nem csupán egy regényt írt; valóságos sagát alkotott, mítoszt teremtett, rajongók millióit bűvölve el munkásságával.

A Dűne messiása az eredeti Dűne-regényciklus második darabja, melyet még négy, a szerző által és kettő, a szerző fia által írt regény követ, továbbá megjelent két trilógia, melyeket a sorozat előjátékának tekinthetünk, bár később íródtak.

David Lynch 1984-ben filmváltozatot is készített az eredetiből, amit 2000-ben John Harrison is feldolgozott egy háromrészes tévésorozat keretében, majd Greg Yaitanes segítségével 2003-ban elkészítette folytatását, A Dűne gyermekeit is.
Utóbbi egyrészt A Dűne messiása, másrészt A Dűne gyermekei című könyveket vitte filmre.

Az első Dűne-könyv által ismerhetjük meg a Dűne-univerzumot, ahol a regényciklus későbbi részei is játszódnak.
Az Atreides-ház átveszi a Dűne, vagyis az Arrakis nevű sivatagbolygó irányítását, mely a galaxis legfőbb kincse, a fűszer lelőhelye. Ám a többi uralkodóház sem hagyja kicsúszni a hatalmat a kezéből, s véres harcok kezdődnek a vagyont és befolyást jelentő bolygó uralmáért.

Apja halála után a fiatal Paul Atreides veszi kezébe az irányítást, s az őslakos fremenek segítségével visszaszerzi apja örökségét, melytől megfosztotta az ármányos és kegyetlen Harkonnen-ház.
A történet ott ér véget, hogy Paul a fűszertermelést uralma alá hajtva térdre kényszeríti a Bene Gesserit „boszorkányokat” és az Űrligát, majd hatalmának megszilárdítása érdekében feleségül veszi a császár lányát, Irulant.

A Dűne messiása néhány évvel később folytatódik - bár Paul a császár, uralma nem hozta el a kívánt békét, s népe egyre sodródik a pusztulás felé.

Víziói egyre rémisztőbbek, s nem csupán saját magával kell megküzdenie, ellenségei szintén a vesztére törnek, méghozzá a lehető legaljasabb eszközökkel.
Sem a rivális házak, sem a Bene Gesserit, sem a Liga nem adja föl a küzdelmet, a kicsinyes, személyes érdekek éppúgy közrejátszanak, mint a globális, világuralmi tervek.

Nem részletezném tovább a történetet, hiszen a könyv bővelkedik a fordulatokban és a rejtélyekben, inkább a mű szellemiségére térnék ki, hogy azokat is meggyőzzem, akik eddig nem ismerték a Dűne világát, s nem voltak átszellemült sci-fi rajongók.

A sci-fi ugyanis rétegműfaj: sokan nem látják valódi értékeit, nem látnak a felszín alá. Pedig mennyivel ér kevesebbet egy sci-fi, mint egy szépirodalmi mű? Gondolom, sokan nem tudják a választ, csupán az előbbit valahogy nem érzik „sikknek”.
A válaszom az, hogy sokszor - és persze a jó sci-firől beszélek - több minden lakozik benne, mint egy szépirodalminak nevezett műben.

És miért mondom ezt? Herbert nem egy hömpölygő, szappanoperaszerű családok közti viszályt ír meg, annál sokkal, sokkal többet.
Filozófiai mélységben beszél a hatalomról, birodalmak felemelkedéséről és bukásáról, vallásról és legendákról, fanatizmusról és őrületről, társadalomról és egyénről.

Lenyűgözve követtem Paul sorsát, amint saját jövendölései és tettei egészen elhatalmasodnak rajta, s már nem tud védekezni ellenük; ahogy végül saját mítoszát igyekszik lerombolni, mert ő már látja, amit a tömeg még nem is sejt (alakjában felrémlik Teiresziasz, a vak jós, valamint a kufárokat a templomból kiűző Jézus képe is).

Története egyszerre csodás és tragikus - ha egészen átadjuk magunkat, katartikus, felkavaró élményben lehet részünk. Csak merjünk olvasni a sorok közt, lássuk, amit Herbert üzen, hiszen attól még, hogy sci-fi, rengeteget tanít az életről.