Roger Manvell – Heinrich Fraenkel: Göring
Írta: Mezei Attila | 2008. 11. 30.

Munkájuk eredményeként egy kifelé meglehetősen bátor kiállású, hencegő pózőr képe tárul elénk, aki voltaképpen meglehetősen akaratgyenge, csapongó ember volt, és aki a háború közepétől felelős pozícióit teljesen elhanyagolva csak magának élt.
Csak akkor fordított ismét némi figyelmet a körülötte zajló eseményekre, amikor azok már saját jólétét fenyegették.
A mücheni sörpuccskor szerzett sebesülése miatti kábítószer-függősége folyamatosan rontotta helyzetét, bár a náci vezetők közül soha senki nem mert emiatt szót emelni ellene Hitlernél.
A szerzők szinte sebészi alapossággal „vájkálnak” Göring élettörténetében - több kortársával folytatott beszélgetések sokasága, illetve a már napvilágot látott egyéb életrajzok és saját kutatásuk alapján.
A könyv középpontjában Göring „munkássága” áll - a náci pártba történő belépésétől nagyjából az angliai csata végéig követhetjük nyomon tevékenységét. Természetesen mind gyermekkoráról, mind családi hátteréről, mind pedig az I. világháborúban vadászpilótaként végrehajtott cselekedeteiről is szó esik.
A könyv külön fejezetben foglalkozik a nürnbergi perrel, azon belül is Göring (fő)szereplésével. Ez több szempontból is érthető és indokolt.
Egyrészről Hitler halála után ő volt a Harmadik Birodalom legmagasabb rangú vezetője; másrészről a fogságban kezelték kábítószer-függőségét, és testsúlyát is jelentősen sikerült csökkenteni.
Így megszabadulva a bódító szerektől ismét a régi önmagát adhatta elő a nemzetközi bíróság előtt, amelyet sok esetben sarokba is tudott szorítani éles logikájával és remek memóriájával.
Egy ideig szinte át is vette a tárgyalás irányítását, de aztán a bemutatásra kerülő bizonyítékok hatására személyes varázsa megtört és a bírákban tudatosodott, hogy voltaképpen egy meglehetősen okos, de egy velejéig gonosz, önimádó emberrel állnak szemben.
A könyvnek van még egy rövid, kiegészítő fejezete, amely a Reichstag leégését és Göring kapcsolatát boncolgatja.
Mind a mai napig nincs semmiféle bizonyítékunk arra nézve, hogy ki is gyújtotta fel valójában a Reichstag épületét. Az viszont bizonyos, hogy Göringet még halála után is folyamatosan kapcsolatba hozzák a tűzzel, mint felbujtót vagy „megrendelőt”.
A könyv nem könnyű olvasmány. Nem tudom, ki hogy van vele, de sohasem szívderítő ilyen életpályát befutó emberekről olvasni, ismét szembesülni embertelenségükkel, bűneikkel.
Ráadásul a szerzők aprólékossága olyan mértékű információmennyiséget eredményezett, melynek megértéséhez és feldolgozásához kicsivel több idő szükségeltetik, mint egy „átlagos” könyv esetében.
Így ne csodálkozzon senki, hogy ha belefog ebbe a könyvbe, egy kicsit lassabban megy majd az olvasás, mint máskor.