Hergé: A titokzatos csillag
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 11. 30.
A Tintin kalandjait bemutató sorozat többek között azért is érdekes, mert mutatja, mekkorát változott a világ nyolcvan év alatt.
Ebben a füzetben például (A titokzatos csillag) egy tudományos expedícióról esik szó. Gyorsan tegye fel a kezét, aki képes megnevezni egy idén vagy tavaly útnak indult tudományos expedíciót.
Én is így vagyok vele. Pedig biztosan vannak, csak éppen nem esik róluk szó a médiában, illetve a számtalan ismertterjesztő újság és tévécsatorna miatt elsikkad a jelentőségük.
Bezzeg nem így volt ez a múlt század harmincas-negyvenes éveiben (de még inkább a tízes-húszas években), amikor még valódi eseménynek számított egy-egy expedíció elindulása. Na persze akkor még voltak nehezen megközelíthető zugok bolygónkon, és a tömegturizmus sem volt olyan mértékű, mint manapság.
Ezt a felfokozott érdeklődést és az efféle expedíció izgalmát ötvözi Hergé ebben a kalandban, amelyben ráadásul még a rivalizálás is megvan, hiszen egyszerre két expedíció verseng az elsőségért.
Ez persze azonmód Amundsen és Scott versenyfutása jut az ember eszébe, amikor a Déli-sark elérése volt a cél (1911).
Hergé azonban borúlátóbban látja a helyzetet, nála az elsőség megszerzése érdekében bizony piszkos módszerektől sem riadnak vissza Tintin vetélytársai. Azért ifjú riporterünket sem kell félteni, ha ravaszságra van szükség, ő sem rest használni az eszét.
Az izgalmas kalandok mellett a legnagyobb újítás egyértelműen Haddock kapitány színre lépése, aki kipróbált tengeri medveként a kissé lökött öreg tudósok helyszínre szállításáért felel.
Elsőre csak pár apróságot tudunk meg róla, például hogy az Antialkoholista Tengerészek Ligájának elnöke - bár orrának elszíneződése némi kétkedésre ad okot.
A kapitány másik roppant szimpatikus tulajdonsága a felindulásból elkövetett káromkodásokhoz köthető. Hihetetlen mennyiségű szitok hagyja el ajkait, melyek között még egyszer sem láttam alpári vagy közönséges formulát.
Olyan öreguras szitkozódás ez - miközben majd felrobban a méregtől.
Befejezésül még egy gondolat: a sorozatban sajnálatosan kevés sci-fi beütésű epizód található. A titokzatos csillag az egyik ilyen ihletett kivétel. Amennyi ötlet az utolsó pár oldalon összezsúfolódik, abból mások tévésorozatot készítettek volna.
Ebben a füzetben például (A titokzatos csillag) egy tudományos expedícióról esik szó. Gyorsan tegye fel a kezét, aki képes megnevezni egy idén vagy tavaly útnak indult tudományos expedíciót.
Én is így vagyok vele. Pedig biztosan vannak, csak éppen nem esik róluk szó a médiában, illetve a számtalan ismertterjesztő újság és tévécsatorna miatt elsikkad a jelentőségük.
Bezzeg nem így volt ez a múlt század harmincas-negyvenes éveiben (de még inkább a tízes-húszas években), amikor még valódi eseménynek számított egy-egy expedíció elindulása. Na persze akkor még voltak nehezen megközelíthető zugok bolygónkon, és a tömegturizmus sem volt olyan mértékű, mint manapság.
Ezt a felfokozott érdeklődést és az efféle expedíció izgalmát ötvözi Hergé ebben a kalandban, amelyben ráadásul még a rivalizálás is megvan, hiszen egyszerre két expedíció verseng az elsőségért.
Ez persze azonmód Amundsen és Scott versenyfutása jut az ember eszébe, amikor a Déli-sark elérése volt a cél (1911).
Hergé azonban borúlátóbban látja a helyzetet, nála az elsőség megszerzése érdekében bizony piszkos módszerektől sem riadnak vissza Tintin vetélytársai. Azért ifjú riporterünket sem kell félteni, ha ravaszságra van szükség, ő sem rest használni az eszét.
Az izgalmas kalandok mellett a legnagyobb újítás egyértelműen Haddock kapitány színre lépése, aki kipróbált tengeri medveként a kissé lökött öreg tudósok helyszínre szállításáért felel.
Elsőre csak pár apróságot tudunk meg róla, például hogy az Antialkoholista Tengerészek Ligájának elnöke - bár orrának elszíneződése némi kétkedésre ad okot.
A kapitány másik roppant szimpatikus tulajdonsága a felindulásból elkövetett káromkodásokhoz köthető. Hihetetlen mennyiségű szitok hagyja el ajkait, melyek között még egyszer sem láttam alpári vagy közönséges formulát.
Olyan öreguras szitkozódás ez - miközben majd felrobban a méregtől.
Befejezésül még egy gondolat: a sorozatban sajnálatosan kevés sci-fi beütésű epizód található. A titokzatos csillag az egyik ilyen ihletett kivétel. Amennyi ötlet az utolsó pár oldalon összezsúfolódik, abból mások tévésorozatot készítettek volna.