P. G. Wodehouse: A nénikém nem talpig úrinő
Írta: Galgóczi Tamás | 2008. 09. 18.
Egyszerűen imádom Wodehouse műveit, mivel oly mértékben bírja anyanyelvét, ami messze túlnő hétköznapjaink kissé szürke szófordulatain.
Kis túlzással Arany János rendelkezett ekkora szókészlettel, csak ugyebár költőnk kevesebb humoros művet vetett papírra (A Nagyidai cigányok a kivételek közé tartozik).
Menet közben egy darabig jegyzeteltem a memóriámba a ritkább kifejezéseket, de aztán egy rendszerösszeomlás törölte a listát, így a teljesség igénye nélkül, csak pár gyöngyszem felidézésére futja tőlem: üstöllést, früstököltem, regnáló, bögyükben, híves, pernahajder, bárzsingomon.
Aztán mivel főhősünk, bár ha jobban belegondolok Bertie Wooster sok mindenek nevezhető, csak hősnek nem; szóval ez a világfi, aki ősi vagyonának szerény hozadékából gondtalanul éli a tehetős ifjak mozgalmas, ámde mérsékelten megerőltető mindennapjait, szóval Bertie gyakran használja hasonszőrű társai szlengjét.
Ezen megnyilvánulásai - nem tagadom - a mai napig gyönyörűséget okoznak számomra. Merthogy ez a lüke pék (természetesen Bertie sosem állt egyetlen kemence mellett sem napi rendszerességgel), elég ha kiteszi lábát Londonból, azonmód a legfurcsább kalamajkákba keveredik.
Eljegyzik, lopással vádolják, összekeverik holmi veszélyes gonosztevővel - ezek csupán a menetrendszerűen bekövetkező sorscsapások, s akkor még nem is említettem mostani kiruccanásának legfőbb nyűgét, ami szervesen kapcsolódik a helyi lóverseny soron következő futamához.
Mulyaságát, avagy idült debilitását természetesen a jól hangzó nemes lovag titulus mögé dugja, mely viselkedésminta legfőbb jellemzője az ellenkezés vagy a nem szócska határozott használatának elkerülése.
Ettől persze sokszoros erőbefektetést igényel a rá jellemző, bonyodalommentes alapállapot fenntartása, de mikor volt egy lovag megalkuvó?
Ezúttal a látens apafigura, Jeeves nem nagyon remekel, a korábban megszokott zseniális húzásai elmaradnak, úgy látszik Wodehouse ebben a menetben pihentette, vagy csak úgy látta, nincs szükség az indulatok háborgó tengerének Jeeves-olajjal történő lecsendesítésére.
Na majd legközelebb.
A szerző életrajza
Kis túlzással Arany János rendelkezett ekkora szókészlettel, csak ugyebár költőnk kevesebb humoros művet vetett papírra (A Nagyidai cigányok a kivételek közé tartozik).
Menet közben egy darabig jegyzeteltem a memóriámba a ritkább kifejezéseket, de aztán egy rendszerösszeomlás törölte a listát, így a teljesség igénye nélkül, csak pár gyöngyszem felidézésére futja tőlem: üstöllést, früstököltem, regnáló, bögyükben, híves, pernahajder, bárzsingomon.
Aztán mivel főhősünk, bár ha jobban belegondolok Bertie Wooster sok mindenek nevezhető, csak hősnek nem; szóval ez a világfi, aki ősi vagyonának szerény hozadékából gondtalanul éli a tehetős ifjak mozgalmas, ámde mérsékelten megerőltető mindennapjait, szóval Bertie gyakran használja hasonszőrű társai szlengjét.
Ezen megnyilvánulásai - nem tagadom - a mai napig gyönyörűséget okoznak számomra. Merthogy ez a lüke pék (természetesen Bertie sosem állt egyetlen kemence mellett sem napi rendszerességgel), elég ha kiteszi lábát Londonból, azonmód a legfurcsább kalamajkákba keveredik.
Eljegyzik, lopással vádolják, összekeverik holmi veszélyes gonosztevővel - ezek csupán a menetrendszerűen bekövetkező sorscsapások, s akkor még nem is említettem mostani kiruccanásának legfőbb nyűgét, ami szervesen kapcsolódik a helyi lóverseny soron következő futamához.
Mulyaságát, avagy idült debilitását természetesen a jól hangzó nemes lovag titulus mögé dugja, mely viselkedésminta legfőbb jellemzője az ellenkezés vagy a nem szócska határozott használatának elkerülése.
Ettől persze sokszoros erőbefektetést igényel a rá jellemző, bonyodalommentes alapállapot fenntartása, de mikor volt egy lovag megalkuvó?
Ezúttal a látens apafigura, Jeeves nem nagyon remekel, a korábban megszokott zseniális húzásai elmaradnak, úgy látszik Wodehouse ebben a menetben pihentette, vagy csak úgy látta, nincs szükség az indulatok háborgó tengerének Jeeves-olajjal történő lecsendesítésére.
Na majd legközelebb.
A szerző életrajza