Főkép

Virtuális szerkesztőségünk melegtől fülledt helyiségében sikerült az alábbi beszélgetést elcsípnem. A nyilvánosságtól ódzkodó írástudók kérésére a neveket megváltoztattam, de remélem ez nem csökkenti az elhangzó „magvas” vélemények értékét.

Kritikus: Arra álmomban sem számítottam, hogy a válogatás első írásához a Vízparti történet és a Nyugati utazás ismerete szükséges. Csak tudnám, miért gondolták a szerkesztők, hogy ezeket manapság ismerik az olvasók?

Bizonytalan: Miről van szó? Azt hittem az új Metagalaktikáról beszélgetünk.

Rajongó: Arról hát, csak Kritikus már megint túloz. Egyáltalán nem jelent hátrányt, ha valaki nem ismeri ezeket a klasszikus alapvetéseket, amelyek magyarul a hetvenes-nyolcvanas években jelentek meg (bár mintha korábbi kiadás is rémlene), s főleg az utóbbit egy időben sikk volt ismerni. Az első pedig egy gigantikus valami, jellemző, hogy a magyar verzió három kötetben jelent meg, amibe csak a sztori felét sikerült beletuszkolni. Az említett novellában (Csao Jung-kuang: A virág) csak utalnak rá, élvezeti értéket nem csökkent, ha nem ismered.

Bizonytalan: Aha. Egyébként nekem nagy segítséget jelentettek azok az ismertető írások, amelyek Kínáról szóltak. Azt olvastam valahol, hogy az amerikai gyapjú nagy részét már ide szállítják feldolgozásra, de nem gondoltam, hogy ennyire nyomulnak gazdaságilag.

Kritikus: Pedig Kurt Vonnegut már évtizedekkel korábban megírta a Börleszk című regényében, hogy Kína lekörözi a fejlett világot. Kis késéssel ugyan, de lassan megérjük a jóslat beteljesedését.

Rajongó: Talán térjünk vissza a novellákra. Ami elsőre átjön, hogy mindegyik szerző tőlünk - és ez alatt a nyugati kultúrkört értem - eltérően gondolkodik.

Kritikus: Na ja, mutass egy írást, aminek boldog a befejezése. Nem arra gondolok, hogy a főszereplő megéli az utolsó bekezdést, hanem amit olyan érzéssel tettél le, hogy igen, ez vidámabbá tette a napodat.

Bizonytalan: Tényleg, ez eddig nem is tűnt fel. De az is fura volt, hogy egyikben sem a technikai fejlődés okozta az alapproblémát, illetve ahol ez előfordult, ott sem ebből lett a „baj”.

Rajongó: Számomra éppen ez volt a tizes egyik legnagyobb erénye. Végre élvezhetjük egy csöppet az átkos globalizáció hozadékát. A kultúrák keverednek, s nem csak a megszokott amerikai áruk ömlenek be az ajtón, hanem sosem hallott nevek és megközelítések. Remélem a jövőben is lesznek sci-fi szemszögből ismeretlenebb országok, nyelvek a sorozatban.

A befejezések pont ezt a másságot igazolják, a közösségen alapuló társadalom – ellentétben a mi demokráciába fullasztott egzisztencializmusunkkal – nem az egyén boldogulását tartja a legfontosabbnak, hanem a csoport érdekét.
Ezért van az, hogy a „vesztes” főhős nagy sóhajjal ugyan, de elfogadja ezt az értékrendet, és beáll a sorba.

Kritikus: Azért kíváncsi lettem volna egy kis kínai űroperára is: milyen lehet, amikor Csen, kezében lézerpisztollyal lerohanja a birodalmi rohamosztagosokat? Ilyet nem írnak náluk?

Bizonytalan: Az olvasottak és látottak szerint nem. Bár egyik-másik kép simán elmehetne Blade Runner illusztrációnak.

Kritikus: Ez azért erős túlzás, hiszen a képek fele inkább fantasy, mint sci-fi. Aztán páran biztosan ismerik Royo festményeit – a végeredményt nézve látszik, honnan vették az ihletet.

Rajongó: Jaj hagyd már abba a morgolódást! Mivel nem ismerjük az illusztrált írásokat, nem lehet egyértelműen kijelenteni az összeférhetetlenséget. Emlékszem pár hónappal korábban olvastam egy sci-fi könyvet, ahol az űrtechnika ellenére…

A beszélgetésnek kurtán-furcsán véget vet főszerkesztőnk felbukkanása, hóna alatt gyanús borítójú könyvekkel – és a fenyegetés elől mindenki illegalitásba menekül.

A kötetben szereplő írások:
Csao Jung-kuang: A virág
Hszing Hö: Zarándoklat
Csiang Jün-seng: Egy „száznapos reformer” története
Németh Attila: Tudomány és fantasztikus Ázsia szívéből
Csen Lang: Macska-egér játék
Han Szung: Céltalan utazás
Liu Ven-jan: Egy nap fogság
Kovács T. Mihály: Egy lebecsült nagyhatalom
Kun Peng: Egy vén csavargó emlékei
Vu Jen: Az egéralátét
Liu Csi-an: A bizonyíték
Kovács T. Mihály: Kína az űrben
Csen Vej-han: Alkonyodik, s egy ember sincs, aki verset tudna írni
Jang Mej: Levendula
Li Hszüe-vu: Álomtükör
Kovács T. Mihály: A lappangó háború
Csao Haj-hung: Vedlés
Salát Gergely: A kínai szavak átírásáról
Pan Haj-tien: Jen mester legendája
Lao Sö: Macskaváros krónikája (részlet)