Főkép

Burma (hivatalosan Mianmar) neve főként a 2008 májusi Nargis ciklon pusztítása, a több ezer emberi áldozat és sokmilliárdos kár révén lehet ismerős, és valószínűleg a katasztrófaturistákat leszámítva kevesen indulnak el mostanában ebbe a távoli országba.

Ami egyfelől érhető, hiszen úgy tűnik, arrafelé minden évben történik valami katasztrófa, másrészt azonban bizonyos hónapokban kevés esélye van a ciklonok kialakulásának, ami már elfogadható mérvű a kockázatot jelent. Ezt persze mindenki mérlegelje belátása szerint. Részemről maradok. Azzal azonban már tisztában vagyok, tétlenségemmel mit is vesztek, hiszen a Burma rejtőzködő világa című könyv akkurátusan megismertet az ázsiai országgal.

Formailag amolyan átmenet az átfogó leírás, az útikönyv és az útleírás között. Mindegyikből van benne egy kicsi, ezért aztán igazából semmire sem hasonlít, ami egy darabig zavaró lehet, mivel nem világos, mire is számíthat az olvasó.

Mindazonáltal a kötetből világossá válik a buddhizmus szerepe a helyi történelemben és kultúrában, s megérjük a számtalan templom fontosságát a hétköznapi életben. A gazdaságot tárgyaló rész érhető módon csak utal az ópiumtermelés mértékére és társadalmi hatására, miként a katonai diktatúra hétköznapjaival sem foglalkozik a kötet mélységében.

A politikai helyzet megértéséhez ennél sokkal több időre és információra lenne szükség, de egy körutazáshoz értelemszerűen ez nem kell. Sokkal fontosabb a látnivalók listája, és azok a hasznos tudnivalók, amelyek a közlekedéshez, kommunikációhoz szükségesek – márpedig ehhez kapunk tippeket.

Amit személy szerint hiányolok a kötetből, az nem más, mint a helyszínen járt három házaspár élményeinek tüzetesebb közreadása. A Könyvfesztiválon tartott sajtótájékoztató legjobb pillanatai ezek a visszaemlékezések voltak, a dudatilalomtól kezdve a vízumszerzés módozatain át a helybéliek nyugodt életviteléig. Sajnálatos módon ezek szinte egyáltalán nem kerültek bele a végleges szövegbe.

Ami viszont mindenképpen a könyv érdeme, az a meghökkentően gazdag képanyag: buddhista templomok, szentélyek, gyarmati és modern épületek, emberek, tavak, piacok sorjáznak egymás után. Ráadásul meglepően jó minőségű felvételekről van szó, melyek túlnyomó részét a szerzők készítették, már-már profi módon, a hangsúlyt a látnivalóra, nem pedig a családtagok megörökítésére helyezve.

Annyit érdemes még tudni, hogy egyfajta mini sorozatról beszélhetünk, hiszen utazóink évente felkeresik a térség valamelyik országát, s a látottakat – ehhez hasonló formában – közreadják.