e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba

Joan Slonczewski: Ajtó az óceánba

2008. január 12.


Sorozat: Elízium-ciklus, Galaktika fantasztikus könyvek
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2007
Fordító(k): Kollárik Péter
Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Eredeti cím: Door into Ocean
Oldalszám: 408
Ára: 2990 Ft


Ez egy hihetetlenül jó, feminista nézőpontból megírt tudományos-fantasztikus utópia. Sokkal jobb, kidolgozottabb, átgondoltabb, terjedelmesebb, mint a szintén az Elízium-ciklusba tartozó Génszimfónia.

Tény, nyolc évig tartott, mire elkészült. Igaz, ez csak jót tett a műnek, amit kezdetben több kiadó is elutasított, de aztán napvilágot látott, és sikert aratott. Ezt többek között az 1987-ben kapott John Campbell-díj is bizonyítja.
Na persze ami Amerikában befutott, az nálunk még lehet bukás. Főként, ha a sci-fit kedvelő olvasó a Génszimfóniával a háta mögött bojkottálja a regényt. Pedig…

....ez megalapozatlan döntés lenne, mivel Joan Slonczewski ezúttal a cselekményen kívül a háttérre is kellő figyelmet fordított.
Nem csak a bonyodalom középpontjában álló, vízzel borított holdról (Shora) kapunk bőséges infót, hanem a Pátriárka vezette emberlakta világokról is. Ez utóbbi csoportosulásról ugyan csak a megértéshez szükséges mértékben, de egy percig sem volt olyan érzésem, hogy ne lenne működőképes az egész.
Ugyanez a helyzet a Shora bolygójával (Veldon), illetve annak militáns társadalmával.

A biológus szerző kedvenc témája is bőséges szerepet kap, amikor a vízen úszó tutajközösségekről esik szó.
Ők a Cserék, vagy más néven Ivadékok. Emberi társadalmuk évezredek óta békében, a Pártiárka uralmától elkülönülve létezik, és technikai civilizáció helyett valami egészen mást alkotott.
A környezettel harmóniában élő, önmagukat ennek részeként felfogó – CSAK nőkből álló népességről van szó, akik kémcsövek és petricsészék nélkül, pusztán növényi laborjaikra (no meg az évezredek alatt felhalmozott tudásra) támaszkodva intézik a szabályozott szaporodást, a betegek gyógyítását, a megfelelő védőoltások és más szerek előállítását.

Életük az évszakok változása által diktált ütemben zajlik, egészen addig, míg le nem száll az első úrhajó, amiből veldoniak bújnak elő. Ezzel kezdetét veszi a kereskedés, majd halászhajók érkeznek, őket ásványkincseket keresők követik, s a sornak ezzel még nincs vége…

Miként dacolhat egy békés civilizáció az erőszakos behatolókkal? Hogyan értik meg egymást a teljesen eltérő kultúrák, amikor sem nyelvük, sem gondolkodásmódjuk nem egyezik? Egyáltalán, embernek tekintik egymást?

A válasz ott rejtezik a könyvben, amit nyugodt szívvel ajánlok minden sci-fi kedvelő számára. Nem könnyű olvasmány, nem is rövid – de mindenképpen ott a helye a patináns klasszikusok között.

Galgóczi Tamás

© Ekultura.hu