Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Georges Simenon: Maigret és a csapodár közjegyző

Aki hozzám hasonlóan gyűjti a Park Könyvkiadó Maigret sorozatát, az most kap egy támpontot a könyvespolcon való elhelyezéshez. Ez a kötet kerüljön leghátra. No nem azért, mert annyira csapnivaló a történet, hanem mert időrendileg ez az utolsó Maigret sztori, amit Georges Simenon írt. Az 1972-ben befejezetett kézirat után – tudtom szerint – már csak önéletrajzi vonatkozású írásai jelentek meg.

Meg kell mondanom, kezdetben nem egészen értettem, mi a logikája a kötetek gerincén elhelyezett, Maigret felirattal ellátott karikáknak. Most, a huszonvalahanyadik darab táján persze már kiadják a sormintát, hiszen megfelelő sorrendben egymás mellé téve tetszetős, emelkedő vagy csökkenő irányú egyenest produkálnak.

És itt már meg is bukik a bevezetőben javasolt elhelyezés, mivel a Maigret és a csapodár közjegyző karikája bizony középtájt helyezkedik el. Na mindegy, elvégre Simenon műveit nem a borítókért (pláne nem a gerincekért) veszi az ember, hanem a történetért. Ami ezúttal egy eltűnés körül forog.

Egy hónappal korábban nyoma veszett Gérard Sabin-Levesque párizsi közjegyzőnek, akiről hamarosan kiderül – miként azt a kötet címe is sugallja –, hogy előszeretettel ismerkedett éjszakai mulatókban, s a neki tetsző hölgyekhez azonmód beköltözött pár napra. Miközben otthon várta hites társa.

Szóval ezt a bohém férfit kell előkerítenie Maigret-nek, engedve a konyakkedvelő feleség unszolásának. Bár kezdetben nem is érti, miért pont őt szemelte ki az asszony erre a feladatra. Ahogy viszont egyre jobban belemélyed az ügybe, mind kevesebb esélyt lát a férj hazatértére.

Ahogy haladunk előre, a fura páros számos titkára fény derül, de ettől cseppet sem lesz egyszerűbb az ügy, sőt inkább csak kuszábbá válik. Mindezt tetézi az elkerülhetetlen végzet baljós hangulata, ami ott lebeg a házban.

Teljesen ideillőnek érzem Federico Fellini gondolatát: „Amikor az ember a végére ér egy Simenon-regénynek, ha a regény rosszul végződik is, márpedig általában rosszul végződik, akkor is energiát merít belőle. Azt hiszem, ez a művészet, a kudarcnak diadallá, a csüggedésnek boldogsággá való átalakítása."

A szerző életrajza


Galgóczi Tamás - 2008. január 7.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!