Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Georges Simenon: Maigret és a csökönyös leányzó

Kérem szépen, itt van ez a sorozat, ami négy éve fut – és még mindig a kezdeti áron kaphatóak az új kötetek. Csodaszámba menő tény. Nem tudom, hogy csinálják, de mindenképpen tiszteletre méltó, remélem még egy darabig nem kerül sor emelésre. Ha mégis, akkor az nem miattam lesz, de a rajongókkal együtt úgy vélem, ezek a könyvek megérik az árukat.

Természetesen egytől-egyig krimik, bár az esetek többségében az olvasó ne is próbálkozzon önerőből a rejtély megoldásával. Maigret esetében nem ezen van a hangsúly, hanem az áldozat portréjának megrajzolásán és a körülmények rekonstruálásán, csak amikor ezen túl vagyunk, vagyis amikor már tudjuk, hogyan élnek és miféle emberek az érintettek, nos, igazából akkor kezdődik el a nyomozás.

Kis túlzással korai alkalmazását látjuk a manapság oly divatos személyiségelemzésnek, amit tudományos alapokon művelnek az FBI szakértői. Maigret esetében szó sincs tudományosságról, a jól bevált emberismeret, némi beleérző képességgel kiegészítve (Miss Marple se csinálná jobban) – és már készen is van a sikerrecept. Ami sosem állandó, mindig vannak eltérések, évszaktól, hangulattól, résztvevőktől függően. No meg az elfogyasztott alkoholtól – igen, ezúttal sem marad el a serkentő poharazás.

Egy Párizs környéki faluban, lelőnek egy rokkantnyugdíjast. Cselédlánya nem mond semmit, bár Maigret megérzése szerint mindent tud. Ám ezt bebizonyítani nem is olyan könnyű. Miközben egyre kuszábbá válnak (az olvasó számára legalábbis) a történet szálai, valami szokatlan kapcsolat alakul ki kettejük között. Egy pillanatig se aggódjunk, nem szerelmi gyorsvonateffektus fenyegeti Maigret házasságát, hanem valami különös rezonálás, főleg miután Maigret kiismeri a lányt.

Nagyjából ekkor hangzik el az alábbi – meglátásom szerint zseniális mondat:
„Úgy bizony, féltékeny, mert a lány része az ő világának, amely olyan szűk, hogy egyetlen elem sem hiányozhat belőle.”


Ennél frappánsabb megfogalmazást a magányról, illetve a majdnem magányról még nem olvastam.

Na, többek között az efféle, mellékesen elhintett gyöngyszemekért szeretem Georges Simenon könyveit.

A szerző életrajza


Galgóczi Tamás - 2007. december 11.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!