Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Kevin J. Anderson: Star Wars - Sötét Oldal

Egyáltalán nem biztos, hogy a Star Wars univerzum kimeríthetetlen. Sőt, egyre inkább az ellenkezője bizonyosodik be, mialatt a nyomdákból sorra préselődnek ki az újabb regények.
Ez jó.
Legalább nem kell lemondanunk a szeretett hőseinkről.
És rossz.
Mert inkább lemondunk valakiről – leszámítva a házasságot –, mint hogy unalmassá váljon számunkra. Vagy mi az ő számára.

Ha Luke Skywalker képes lenne kitekinteni az oldalakról, biztosan elszállna az a fene nagy Jedi nyugalma, és kardjának egyetlen csapásával nyesné le az unalomig ismert fejünket. Állj át a sötét oldalra Luke!

Szóval megjelent az éppen aktuális trilógia soron következő, második kötete. Ott hagytuk abba, hogy a lázadó brigád, más névvel ugyan, de még mindig lázadozik, a birodalmiak, sokkal kevesebben ugyan, de még mindig osztani akarják az áldást, mi pedig, sokkal unottabb arccal ugyan, de még mindig csurgó nyállal figyeljük az eseményeket.

Némelyek – én például – titkon abban bízva, hogy ha nem is maga a nagyúr, de legalább valami hasonló karakterű játékos bedob még valami izgalmasat.

Miután helyre állt a béke, ami olyan, mint a porcelán egy heves vérmérsékletű családban, ismert barátaink azon fáradoznak, hogy kiépítsék a köztársaságot. Erről az oldalról politika, tehát csak idő kérdése az öngól.
A másik oldalról az egyetlen megmaradt OKJ-s Jedi mester igyekszik összecsiholni egy új bandát magának, különféle helyekről és fajokból összevert tehetségekből.

Eközben egy buzgó birodalmi nimfa kifejleszt egy napzúzó nevű halálos – ja nem, az a halálcsillag volt – szóval halálra is halálos fegyvert, amit Han Solo és a szekrényből előmászott molyette ruhája sikeresen le is nyúl.
Ez már karrier. Mikor megismertük kisstílű csempész volt, most a világ leghatalmasabb fegyvereit is leakasztja. Nagyjából ennyi az előzmény.

A Sötét Oldal ennél sokkal messzebbre megy. Dalaa admirális – a spiné, akitől lenyúlták a fegyvert – végtelenül bepipul és elhatározza, hogy apró szurkálásokkal fog a felkelők – pardon: ex felkelők – agyára menni.
Nem túlzás ez a mondat, mert a könyvből valóban az süt, hogy az admirális nem több, mint egy hisztis liba. Ez egy negatívum. A szerző nyilván adott volna némi fenyegető árnyékot Dalaa alá, de ez nem igazán jön át. Ide-oda csapkod, de még abba is belesül, amit kitalál. Talán majd a folytatásban.

Viszont ebben a kötetben már előbukkan más birodalmi is, ráadásul még az is kiderül, hogy az illető olyan sereggel büszkélkedhet, ami nemcsak a díszlépést képes hiánytalanul végrehajtani.
Ármánykodnak, de a komoly megmozdulást nyilván a következő kötetben kapjuk. Főleg, mert ott a tehetséges és rutinos parancsnok, ott a kiválóan kiképzett rohamosztagos sereg, de egy fia szállítógép nem sok, annyi nincs a bolygójukon, úgyhogy legfeljebb számháborúzással üthetik egymás klón agyát.

Eközben valaki horgászengedélyt kapott, mert alaposan aláás a halarcú Ackbar admirálisnak és Lea Organa Solo politikusasszonynak.
Éppen egy tárgyalásra igyekszenek egy amúgy is hidegvérű népek által lakott bolygóra, amikor az amúgy pilótamester Ackbar hirtelen nem tudja irányítani a gépét. Belerongyol egy anyagi és szellemi vagyonokat érő kristályhegybe, és maga alá temet néhány száz helyi lakost is.

Itt még nem derül ki, de a rutinos rajongók már rég a fejüket ingatják, hogy valami nem stimmel. Nem hát, hiszen a halszagú Ackbar a felkelők flottájának fővezére csak elboldogulna már egy aprócska gép talajfogásával. Politika.
Hosszas huzavona után Lea kénytelen belátni, hogy Ackbarra szüksége van a köztársaságnak – aki persze lemondott, ez a minimum –, fogja magát és elutazik a Kalamárira, hogy visszarendelje az admirálist. Közben ráakad egy Jedi tehetségre a kalamáriak között.

Dalaa admirális mi mást is nézett volna ki magának a kötekedésre, mint a Kalamárit. Megy, robbant, pusztít, beszív. Nagyjából ennyi a képlet, mert nem számol azzal az aprócska ténnyel, hogy Ackbar rangja béli a bolygón tartózkodik, és vele kell összemérnie stratégiai tudását.

A regényből nem hiányozhat a poénáradat sem, amiről ezúttal C3PO és Chewbacca gondoskodik, miután Han rájuk bízza az ikreit, hogy Lea megmentésére siethessen. Ja? Han és Lando örökös harca is megmaradt, egyetlen regényen belül kétszer vált gazdát a Falcon, miközben csak úgy izzik a kártya. Azt hiszem, ilyen sem volt még. És akkor a lényeg!

Luke remekül halad az akadémián, amit a Yavin-4 holdon álló régi templomokban rendeztek be. Tanítványai tehetségesek, szorgalmasak és gyorsan fejlődnek. Míg az egyikük „rejtélyes” módon úgy dönt, hogy elszenesedik.
Nincs minden rendben ezen a holdon. Persze ezt ki nem veszi észre? Így van, Luke az univerzum egyetlen Jedi mestere. Ahogy az előzményekben is. Az egész tanács orra előtt masírozik a leghatalmasabb Sith lovag, és egyiknek sem tűnik fel.

Az viszont szemet szúr Luke-nak, hogy a bekokszolt tanítvány néhány napja igen különösen viselkedett. Csak úgy lángolt benne a harag és a hataloméhség, ami ugye, nem a Jedi mentalitás sajátja.
A helyzet az, hogy a templomhold egy ősi fajzat műve, akik titokzatos módon pusztultak ki. A helyet áthatja az erő, ezért is választotta Luke ezt a holdat.
Csakhogy áthatja még valami: egy szellem olyan dolgokba avatja be az egyik tanítványt, amit Jeditől nem tanulhat meg soha. Ismerős, ugye? Ez a szellem nem láncokat csörget, hanem fekete kámzsát visel, és köze van az egykor a holdat benépesítő faj kipucolásához. Hogy a tanítvány beadja-e a derekát, vagy inkább Luke-ra hallgat?

Tehát a könyvben bőven találunk a történésből, az izgalomból és a kliséből is. Kicsivel több a töltelékanyag, mint az előző kötetben, de még mindig nem bosszantó. A szereplők kitesznek magukért, hűek a jellemükhöz.
Egyedül Luke tűnik egy kicsit sutának, de ezzel talán csak a szerzőnek van külön célja, ami csak a folytatásban teljesedik ki. Remélem, hogy így van, mert szíven ütne, ha egy Jedi mester minden ok nélkül ennyire langyos lenne.

A regény nem okozott csalódást, az író – és a fordító – képes úgy átadni a világot, hogy nem vesszük észre az olvasást. Mintha egy filmet játszatnának le velünk: pörgős, izgalmas, fordulatos és könnyű. Szóval minden negatívuma ellenére szórakoztató.

Eddig a sorozat alábbi könyveiről írtunk:
Jedi Akadémia trilógia:
Kevin J. Anderson: Star Wars / Új Rend
Kevin J. Anderson: Star Wars / Sötét Oldal
Kevin J. Anderson: Star Wars / Az Erő Bajnokai

James Luceno: Star Wars - A Gonosz útvesztője
Kevin J. Anderson: Star Wars – Jedi Históriák: A Sithek aranykora
James Luceno: Star Wars - Sötét Nagyúr

Kapcsolódó írásaink:Star Wars: I. rész - Baljós árnyak
Star Wars III. – A sithek bosszúja
Star Wars trilógia díszdoboz (DVD)
Star Wars: A klónok háborúja

A Kiadó oldala:Szukits Könyvkiadó


Jónás Zsolt - 2007. május 23.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!