Főkép

Ha az ember meglátja a könyvesboltban ezt a könyvet, könnyen lehet, hogy elsiklik fölötte, hiszen a címe alapján nem igazán tudja hová tenni. Talán egy ismeretlen finn szerző verseskönyve? Aki ezt gondolja, nagyot téved, mert egy igen izgalmas, fordulatos családregényről van szó, ami a távoli jövőben játszódik.

A szerzőként megjelenő Raana Raas pedig a regénybeli család egyik tagja, aki saját történetüket veti lapra. A regény szerzője egyébként magyar, ami egyáltalán nem derülne ki a történet alapján, ha a neve nem szerepelne a második oldalon.

A könyv felépítése szokatlan: a három főszereplő sorsát fejezetenként felváltva követhetjük nyomon, mindig valamelyikük szemszögéből látva az eseményeket, ily módon hét-hét Judy, Giin és Yaan fejezettel találkozhatunk.

Judy zárkózott, tizenegy éves kislány, aki árvaházban él, és mindennél jobban vágyik arra, hogy családba kerüljön, de ennyi idősen már túl öreg ahhoz, hogy örökbe fogadják. Egy nap váratlan lehetőség adódik: bekerülhet egy niesi árvaotthonba. Nem tudja, milyenek a „niesiek”, de úgy véli, csak jobbak lehetnek, mint a „külsősök”.

A jövő társadalma két társadalmi csoportra oszlik: a többségre, akiket külsősöknek neveznek (ők hasonlóképp élnek, mint mi, csak technikailag fejlettebbek), valamint a kisebbségre, akik a külsősök szóhasználata szerint niesiek, a maguk elnevezése szerint Kaveniek. Ők a kereszténység egy speciális változatának megfelelő vallást követnek, és úgynevezett nagycsaládokban élnek, ahol több generáció számos tagja él együtt, nem ritkán többtucatnyian.

Második főszereplőnk Giin, aki egy egész bolygó Kaveni közösségének safirja, azaz nagyjából főbírája, elnöke, vallási vezetője. Rengeteg a munkája. Egy nap kollégája balesetet szenved, és hozzá kerül azon kiszakadtak ügye, akikkel a balesetet szenvedett férfi foglalkozott. A kiszakadás azt jelenti, hogy valaki elhagyja családját, és beáll a külsősök közé.
A Kaven nagyon szigorúan bánik velük: aki egyszer kiszakadt, azt a családja a legritkább esetben fogadja csak vissza.

Giin fölháborodik egy fiatal kiszakadt lány sorsa fölött, aki megbánta tettét, de mivel családja nem fogadta vissza, öngyilkosságot követett el. Giin a kiszakadtak mellé áll, nagyobb megbocsátást kérve a családoktól, és ezzel magára haragítja a közösség vezetőit, akik kemény ellentámadásba mennek át.

Harmadik főszereplőnk Yaan, aki Giin unokaöccse, otthon él családjával. A nagycsaládokban a családi tanács dönt a legfontosabb családi ügyekben, így például abban, hogy ki kivel házasodjon, bár ez ügyben az érintett véleményét is ki kell(ene) kérni. Yaan apja, Giin testvére azonban igen kellemetlen figura, folyton megalázza fiát, és hozzá akarja kényszeríteni egy számára teljesen ismeretlen lányhoz, akit a fiú nem talál szimpatikusnak találkozásuk után, de apját ez nem érdekli, mert ez a család üzleti érdeke.

A három szereplő sorsa a történet folyamán így-úgy összefonódik, több év telik el, mindhárman sok mindent átélnek, mire eljutunk a könyv végére, de a könyv vége korántsem jelenti a történet végét is egyben, és én nagyon várom a folytatást!

A regény nagyon lendületesen indul Judy fejezetével, és ez a lendület, izgalom Judy fejezeteiben csaknem folyamatosan megvan. A másik két főszereplő esetében viszont hajlamos kissé leülni. Annyira nem, hogy unalmassá váljék, de a lassulás észrevehető.

Judy és Giin szerethető figurák, Yaan viszont – egy szórakoztató regénytől szokatlanul – nem annyira. Az ő döntéseivel gyakran nem tudunk azonosulni, emiatt időnként nem is annyira szeretjük olvasni az ő fejezeteit. A szerző írási stílusa könnyed, a figurák valóságosak, érzéseiket mi is jól ismerjük. A mellékszereplők remekül kidolgozottak: Ronen, Malin, az öreg Yaan, Tobbelt, Rion, Nienna és a többiek, mind akár hús-vér emberek is lehetnének.

A könyvben megjelenő jövőbeli műszaki eszközök ötletesek, nem egy közülük teljesen egyedi, más történetekből nem ismerős. A jövő valószínűleg nem ilyen lesz, de ha bárki meg tudná mondani, valójában mi lesz kétezer év múlva, akkor az illetőt aligha nevezhetnénk embernek.

Ha pontszámmal értékelni kellene a könyvet, akkor a saját, tökéletesen szubjektív, és igen szigorú mércém szerint 9 pontot adnék rá a 10-ből. Tíz pontos például Asimov Alapítványának első része, a Dűne sorozat, Raymond Feist és Janny Wurtz Birodalom trilógiája, vagy a Harry Potter sorozat első öt része, de a hatodikra csak ötöt adok.


Kilenc pontos az Alapítvány trilógia további két kötete, vagy A Gyűrűk Ura. Három pontot ér az Eragon, és nullát a nemrég megjelent Terminátor folytatások, vagy éppen Gregory Benford: Az Alapítvány félelme című könyve.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek a Csodaidőket, aki jó könyvre vágyik, letehetetlen olvasmány!