Főkép

Paul Auster a kortárs irodalom azon képviselői közé tartozik, akiknek regényírói életműve a magyar olvasók számára is teljes egészében hozzáférhető. A kerek 20 éve debütált brooklyni az írott szó minden területén (próza, költészet, műfordítás, esszé-, ill. forgatókönyvírás) kipróbálta már magát, mindenesetre a közvélemény szemében elsősorban regényeiről ismert.

Az eredetileg 2004-ben született Tükörváros a szerző életművében egyedülálló helyet foglal el: ez az egyetlen képregénnyé átdolgozott Auster-írás, a New York trilógia első harmadának comics-verziója. Az Art Spiegelman (a magyarul is olvasható MAUS alkotója) által felvetett adaptáció gondolatát az ötletgazda tanítványa, Paul Karasik, és a Batman: Első év című klasszikus rajzolója, David Mazzucchelli kivitelezte – lenyűgöző eredménnyel.

A New York trilógia három kísérleti detektívregényt foglal magába; az eredetileg Üvegváros címre hallgató első harmad Quinn, a magányos ponyvaszerző önreflexivitástól sem mentes története. A feleségét és kisfiát elvesztett férfi a tragédiát követően teljesen beszűkült életformát folytat: álnéven jól fogyó krimiket publikál, miközben saját, valódi énje gyakorlatilag már megszűnt létezni; egzisztenciája a regények megírásának intervallumára korlátozódik, a fennmaradó időben csak vegetál. Egy telefonhívás szakítja ki a minimál-létből, melynek hatására alkalmi nyomozónak csap fel, majd a megfigyelés során a küldetés egyfajta mentális odüsszeiává válik.

Akár a forrásművet, akár a képregényt vesszük, hamar világossá válik, hogy a detektívregény mindössze keret a szerző valódi szándékának kivitelezéséhez. Az alaphelyzeten túl mindössze a követés, a megfigyelés jelentik a jellegzetes zsánerelemeket, ezeket leszámítva a hagyományos Chandler-történetet váró olvasót könnyen csalódás érheti. Quinn figuráján keresztül ugyanis a szerző a magányról, és az ebből következő identitászavarról, a lelki talajvesztettségről ír – és a Karasik-Mazzucchelli duó nem is vizezi fel a témát, munkájukban pontosan lekövetik Auster eredeti sztoriját.

A kisregény (160 oldalt alig meghaladó) terjedelme szerencsére lehetővé teszi, hogy az alkalmi páros képregénye minél inkább hű maradjon a forráshoz. Az alkotók pedig élnek is a lehetőséggel: minden lényeges motívumot, eseményt maradéktalanul átvesznek az Üvegvárosból; és bár az anyag természeténél fogva némi sűrítést igényel, talán nem túlzás azt állítani, hogy az austeri történet tökéletesen megismerhető az adaptációból is.

Képregényről lévén szó, értelemszerűen a vizuális világ játssza a döntő szerepet az adaptáció működőképességét illetően. Mazzucchelli fekete-fehér (esetenként kimondottan noiros hangulatvilágot felidéző) rajzai, és a túlnyomórészt azonos panelméretekkel dolgozó kötet elsőre akár egyhangúnak is tűnhet: a pár vonalból álló emberi arcok és a néha teljesen puritán megjelenítés nem éppen a túláradó kreativitás jele. Jobban megnézve azonban rájöhetünk, hogy az alkotó nem radikális perspektívaváltásokkal vagy szemkápráztató részletezéssel akarja felerősíteni a történetet, hanem a képi ötletek gazdaságos, és nagyon pontos felhasználásával.

Az oldalankénti átlag 7-8 panelnek köszönhetően rengeteg mozzanatot, gesztust, információt át tud adni a képregény az eredeti műből, és ez Auster absztrakcióra nagyon is hajlamos munkáját tekintve különösen izgalmas feladatot jelent.

Az identitászavaros történet, valamint az egyes epizódok (mint Peter Stillmann megrázó monológja) jellegükből adódóan kínálják magukat a valóságtól elszakadó, a képzelet útvesztőibe irányuló kalandozásokra, és Mazzucchelli munkája kiállja a próbát. Az asszociációkra szívesen építő, szimbolikus képekkel gyakran élő stílus a történet ezt igénylő pontjain akár több képi, tudati síkot is össze képes dolgozni; ezzel persze a befogadást kissé megnehezíti, de Auster kisregénye sem épp gördülékenységéről volt híres.

A Míves Céh kötete teljesen korrekt kiadvány; az elgépelési, ill. szerkesztői hibáktól mentes munkához ráadásul egy pár bekezdéses keletkezéstörténetet is mellékeltek a Tükörváros fogantatásáról. Magának az adaptációnak a kiválasztása pedig remek fogásnak bizonyult; egy láthatóan nagyon végiggondolt, az eredeti szöveghez hű, annak összetettségét vizuális szinten visszaadni képes munkához van szerencsénk. Igazi gyöngyszem az érett képregények iránt kicsit is érdeklődők számára.