FőképÚj megközelítés és tárgyalás Japán történelme kapcsán? Ugyan már. A XXI. században, majd másfél évszázadnyi rajongás után, ami a nyugati kultúrát jellemzi a felkelő nap országa iránt, szóval a szekérderéknyi szak- és egyéb irodalom után miért kellene ismeretlen utakon bejárni ezt a jól ismert területet?
Meg egyáltalán: lehetséges a jól ismert korszakok másféle értelmezése?

Ekként gondolkoztam, miközben elolvastam a sorozatszerkesztő előszavát, köszönetnyilvánítását, a szerző előszavát a második kiadáshoz, a fordító megjegyzéseit, az eredeti előszót (ami még az első kiadáshoz íródott), majd a bevezetőt.

Itt már kicsit gyanús volt az egész, és felrémlett: talán mégis valami másról, újszerű látásmódról van szó.
Tétova sejtésem az első rész végére bizonyossággá vált: Conrad Totman valóban képes minden (általam ismert) korábbi, Japánnal foglalkozó történelemkönyvet felülmúlni, mivel pár lépéssel messzebbről nézi vizsgálatának tárgyát, s ennek révén olyan összefüggéseket is észrevesz, ami a hagyományos történetírásnál elsikkad.

Utoljára akkor találkoztam hasonló ötlettel, amikor Izrael modern kori háborúit a növekvő gazdaság vízigényével magyarázták (mint valós ok), minden hadakozás után a következő folyóig kitolt határokkal bizonyítva az állítást.

Természetesen nem egy közgazdász magyarázza el a Tokugawa hatalomátvételt (meg minden mást), hanem egy történész, aki gazdasági viszonyokat vesz alapul, majd az így felállított keretben helyezi el a társadalmi, politikai átalakulásokat, ésszerű magyarázatot adva a kiváltó okokra.
Mindezt kiegészítve a kultúrában és a vallásban bekövetkező változásokkal. Fenomenális.

A mondhatni holisztikus megközelítés kimondottan olvasmányos stílussal társul, ami mindeközben roppant informatív is. Tudom, hogy egy efféle tudományos műnél furán hangzik, de Totman könyvét öröm olvasni, sőt muszáj.
Hiszen a szemünk előtt alakul át az ősközösség imperializmussá, formálódik a társadalom rétegződése, és azt is megtudjuk, miért nem fogadták el az első béketervet 1945-ben, stb.

Számomra két időszak tárgyalása volt igazán kuriózumértékű. Természetesen az 1550-1590 közötti (Tokugawa-shogunátus hatalomátvétele), valamint az 1860-1900 közötti átalakulás (aminek része a Meiji-restauráció).
Ezen események nem egy ember akaratának köszönhetően alakították át Japánt, hanem a régóta érlelődő válságok eredményezték a változásokat.

Conrad Totman nem csak a múlttal és a jelennel foglalkozik, hanem a jövővel is, hiszen az utolsó fejezetben az ország lehetséges jövőjét ismerteti – természetesen a saját vízióját osztja meg velünk.

Befejezésként egy gondolat. A fordításban már a manapság nemzetközileg használatos átírási elvek szerint szerepelnek a nevek (ez például a koreaiaknál gyökeresen eltérő a korábbi formákhoz képest), amit bizony meg kell szoknunk.
Lehet, hogy könnyebb lenne a barátkozás az új írásmóddal, ha nem csak a kötet végén található jegyzékben, hanem a szöveg közben is szerepelne a régi írásmód.

Tartalomjegyzék (kivonatos formában):
A sorozat szerkesztőjének előszava
A sorozat szerkesztőjének köszönetnyilvánítása
Előszó a második, javított kiadáshoz
A fordító megjegyzései
Előszó
Bevezető

I. rész: A kezdetek
II. rész: A külterjes gazdálkodást folytató földműves társadalom kora (i.e. 400 – i.sz. 1250)
III. rész: A belterjes gazdálkodást folytató földműves társadalom kora (1250–1890)
IV. rész: Japán az ipari korszakban: a korai évtizedek (1890-től napjainkig)

Függelékek:
A függelék. Kiegészítő táblázatok
B függelék. A japán kifejezések magyarázata
C függelék. Kiegészítő bibliográfia
Rövidítések listája

Kiegészítő függelékek a magyar kiadáshoz:
Japán császárai
Fujiwara-régensek
Shogunok
Japán miniszterelnökei

Térképek
Illusztrációk listája
Személynevek, kifejezések és műcímek mutatója

Kapcsolódó írások:Sey Gábor: Japán kard (misztikum helyett valóság)
500 zen és klasszikus haiku
Stephen Turnbull: Szamurájok
Mijamotó Muszasi–Taira Sigeszuke: A szamuráj útja
John Gallagher: Gésák – A hagyományok, az elegancia és a művészet világa