Főkép

Ahogy oly sok dolog a világon, a lassan száz éves születésnapjukat ünneplő tankok sem kerülhettél el sorsukat, és enciklopédiába rendezve ismerhetjük meg közel kétszáz fajtájukat és történetüket. Azt hiszem jobb is így, semmint a való életben megtapasztalni, mire képesek ezek a sokszor ötven tonna feletti acélszörnyetegek.

Már kisgyermek koromban is lenyűgöztek a tankok. Emlékszem még, hogy amikor a Hadtörténeti Múzeum udvarán kiállított pár darabot csodáltam csillogó szemekkel (a vadászgépekkel együtt persze), a világháborút megélt és megjárt nagyapám csak a fejét csóválta. Persze tisztában volt vele, hogy egy gyerek csak gyerek, fel sem tudja fogni még, micsoda pusztításra képesek ezek a fegyverek.

Persze aztán ahogy telt-múlt az idő, az ember többé-kevésbé tisztába jött a dolgokkal, és a rajongás jelentős része félelemmel vegyes tiszteletté alakult. Bár reális esélye nem nagyon van jelen pillanatban, hogy a saját bőrömön legyek kénytelen megtapasztalni egy tank képességeit, azért jobb félni, mint megijedni. Az érdeklődés természetesen megmaradt bennem, így örömmel vettem kézbe George Forty – stílusosan meglehetősen nagy súlyú – könyvét.

Az író a klasszikus metodikát követve, a kezdetektől napjainkig követi végig a tankok fejlődéstörténetét, számos érdekes oldalágat is elénk tárva. Sorra veszi az I. világháborút, a két világháború közti időt, a II. világháborút és az alatta zajló különleges fejlesztéseket, a hidegháborút, Koreát és Vietnámot, az arab-izraeli háborúkat és az Öböl-háborúkat. Megtudhatjuk milyen irányú fejlesztések folynak napjainkban és milyen elképzelései vannak a mérnököknek a jövőre nézve.

A mindenki számára érthetően megfogalmazott felvezetést követően egy több száz képpel illusztrált „katalógus” következik. Ez mindössze két fejezetre tagozódik, az 1916 és 1945 közötti, illetve az 1945 utáni időszakra. Minden említésre kerülő tankról megtudhatjuk „születési” körülményeit, milyen fegyverzettel rendelkezik, mekkora a végsebességre, illetve mekkora a hatótávolsága.

A szerző részletesen taglalja, hogy adott típus milyen módosításokon esett át, milyen speciális típusai (lángszórós, aknaszedő, mentő, vontató, hídvető stb.) készültek, illetve milyen kiegészítő felszerelésekkel (ERA robbanó reaktív páncélzat), NBC radioaktív sugárzás, biológiai fegyverek, kémiai fegyverek védelem, stb.) látták el. Minden tankhoz tartozik egy összefoglaló „adatlap” is, ahol a pontos műszaki paramétereket láthatjuk.

Sajnos azonban ez a „katalógus” már a legkevésbé sem lineáris felépítésű. Még csak azt sem mondható el róla, hogy országonként, időrendben láthatnánk a tankokat. Gyakran találhatunk utálást egy olyan megelőző modellre, amely jó esetben a következő oldalon kerül bemutatásra, rossz esetben pár oldalt lapozva ismerkedhetünk meg vele.

A szerző nagyon sok érdekességgel, kísérleti jellegű fejlesztések bemutatásával teszi színesebbé könyvét. Talán kevesen tudják, hogy Hitler megalomániája két különlegesen nehéz tank (a 140 tonnás E-100-as és 191 tonnás Maus) megszületését eredményezte. Persze ezek sosem kerültek sorozatgyártásra, inkább a felesleges erőfitogtatás mintapéldányai voltak. Vagy említhetnénk a HIMAG-ot, amely amerikai kísérleti fejlesztés volt. Ez a közel 40 tonnás tank 96,9 km/h sebességre tudott gyorsulni

A könyvnek több magyar vonatkozása is van, ezekből talán a Turán I, illetve Turán II közepes harckocsik bemutatása a legjelentősebb.

A Tankok világenciklopédiáját nem csak megszállottaknak ajánlom. Bárki nyugodtan olvashatja, forgathatja, aki csak egy kicsit is kíváncsi ezeknek a monstrumoknak a történetére.