Főkép

Amikor a hányatott sorsú Zelk Zoltán gyermekverseit olvasom, szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy a költő Kassák támogatásával, avantgardistaként kezdte meg pályáját, mindennapjait pedig a nélkülözés, a szellemi kényszermunka keserítette. Hiszen minden kicsiknek szóló verséből természetes öröm árad, mintha egész pályafutása az idilli rétek, mezők, kertek egyszerű, ámde annál valóságközelibb élményeiből táplálkozna.

A Zelk Zoltán születésének századik évfordulójára megjelent kötet rövidke költeményeiben feltűnik a gólya, a béka, az egérszekéren parádézó nyuszi, a fehérre mosdatott holló, a bús komondor, és a dióbélért a kemény héjat feltörő mókus. Mindaz, ami egy óvodás képzeletvilágát megmozgathatja, de legalábbis megmozgathatta még néhány évvel, évtizeddel ezelőtt. Eltűntek ugyanis már a hétvégi kertek, a lurkók inkább a televízió vagy a számítógép előtt ülnek és nézik a japán vagy amerikai rajzfilmeket, versenyeznek furcsa nevű autópilótákkal vagy öldöklik egymást ocsmány fegyverekkel.

Pontosan ezért olyannyira fontos, hogy megismerjenek egy más világot is, hogy képzeletükben keresetlen (mindenesetre annak tetsző) rímek és hozzájuk illő, gyermekies illusztrációk gyújtsanak teremtő világot.
Hiszen igazándiból kizárólag a kimondott, felolvasott szó, a valóságot csupán nagy vonalakban utánzó, viccesen komoly képek mozgathatják meg az elmét. Elsősorban ezektől válhatunk aztán kreatív, rugalmas gondolkodású, felelősségtudó felnőttekké.

A meglettebb korúak viszont - akikre nyilván a felolvasás feladata hárul - felidézhetik gyermekéveiket, amikor a Zelk Zoltán szerkesztette Kisdobos hasábjain olvastak, láttak a pirinyó kötetbe beválogatottakhoz hasonló költeményeket és illusztrációkat.

És nem kell szégyellni, hogy nosztalgiázunk; bármennyire fontos is, hogy túlléptünk ifjúságunk baklövésein, s közben egy másik világot teremtettünk magunk körül, bizonyosan mindenki rengeteg szép emléket őriz még a kommersz dömpingjét megelőző évtizedekből, a mesterkélt, mégis kedves pásztori életszemléletből.