Főkép

Ismét bebocsátást nyertünk minden világok egyik legőrültebbikébe. Terry Pratchett Korongvilág történeteiben a váratlan képi, de még inkább a nyelvi megoldások hideglelős gyönyörűséget okoznak az olvasónak. A cím sejteti a piramisok kiemelt szerepét a történetben, de arra nem készít fel bennünket, hogy az építkezés kapcsán az alábbi „szakkifejezésekkel” találkozunk majd: kvantumugrás, átmeneti csomópontok, gyorsított és fordított időhurkok, határeffektus. Ne lepődjön meg senki a fogalmak szokatlan használatától, teljesen helyénvalóak az efféle kőművesmunkáknál. De ne vágjunk a dolgok közepébe, hiszen az egész úgy kezdődött, hogy Teppiket (ifjú hősünk tevegel feketében a borítón) apukája elküldte Ankh-Morpork városába szakmát tanulni. Meglepő módon a biztos jövőt sajátosan értelmezte, ezért fiacskáját az orgyilkosok céhébe íratta be. Ezzel még nem is lenne semmi gond, de Teppik apukája egy aprócska birodalom fáraója, akit népe istenként tisztel. Sajnos nem sokkal kicsi fia távozása után abbahagyja a gondolkozást, és meghal.

Erről a tényről sirály útján értesül az új fáraó (ez a hírnök is látható a borítóképen), s hajóhalálában siet haza, hiszen számos fontos és halaszthatatlan feladat vár rá, például ezután ő felel a napfelkeltéért, az áradásokért és a csuda se tudná felsorolni, mi mindenért. Szerencsére ott van Diosz főpap (neki már csupán a hátsó borító alján jutott hely, jobban mondva a mostani kiadásnál már csak a kedvenc kígyós pálcája látszik belőle, de mindenki fogadja el, hogy egy kopasz és ellenszenves ürgéről van szó), aki ügyel a részletekre, s a hagyományok jól kitaposott útjára terelgeti a modern nagyvárosból érkezett, újítási vággyal telt ifjút. Az új fáraó ugyanis kőágy helyett tollas párnára vágyik, s némi csatornázást is helyénvalónak tart(ana).

A végzetes fejlődés előtt azonban hátravan a szülőkkel szembeni kötelező tisztelet: fel kell építtetnie apja síremlékét. És itt kezdődnek az igazi problémák. Hősünk a „ha lúd, legyen kövér” elv alapján minden idők legnagyobb méretű kőhalmát rendeli meg. A következmények döbbenetesek: az egész ország kifordul önmagából (egészen pontosan kilencven fokkal). És ez még mind semmi, hiszen a borítón látható többi alak is felbukkan a történetben, úgymint múmiák, sirályok, s kiemelt helyet kap őtevesége is, aki mellékesen új felfedezésekkel gyarapítja a matematikatudományt.

A könyv második kiadását Farkas Veronika fordításában élvezhetjük, és ezt most szó szerint értem, hiszen a szöveg jól visszaadja mindazt az eszementséget, amit Pratchett írás közben elkövetett, szóval bőven van ok a kuncogásra.
 
A szerző életrajza

Részlet a regényből