Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Írta: Mezei Attila | 2004. 11. 02.
James DiGriz, alias Sikamlós Jim, az egyik legnagyobb bűnöző koponya szerte a galaxisban. Hanyag eleganciával lop vagy rabol, de kínosan ügyel arra, hogy senkinek ne okozzon maradandó károsodást, pláne ne gyilkoljon.
Éppen egy jól jövedelmező „vállalkozást” üzemeltet – futószalagon lop árut egy állami raktárból –, mikor rajtaütnek a rend derék őrei. Jim felkészült erre az eshetőségre is, így menekülését jó előre, gondos aprólékossággal eltervezte. Nem is történik semmi rendkívüli, játszi könnyedséggel lép olajra, és veszi az irányt egy új, kifosztásra váró planéta felé.
Ahol azon nyomban „munkához” is lát: gyorsan elrabol egy pénzszállító autót. Éppen azon mesterkedik, hogy feladja postára saját magának a rabolt értékeket, amikor valami gyanússá válik. Gyors terepszemle után rájön, hogy csapdába került, a rendőrség és a Különleges Testület emberei körbezárták az épületet.
De Jimet nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, azért felhúzza a nyúlcipőt és megpróbál kereket oldani üldözői elől. Sikeresen el is jut egy sötét iroda, tökéletesnek tűnő oltalmába, azonban valaki felkapcsolja villanyt.
Jim így kerül szemtől-szembe Harold Peter Inskippel, a Megfoghatatlannal, aki számos, messzi bolygón híres bűncselekményt követett el addig, amíg állítólag meg nem halt. De Inskipp él és virul, ráadásul a Különleges Testületet vezeti. És azért csalta csapdába Jimet, hogy beszervezze. És megkezdődik DiGriz második élete.
Harrison játszi könnyedséggel vezet végig minket a történetén: nincsenek felesleges kanyarok, kizárólag Jim és célja van terítéken. Hogy a minimalistának mondható történet ne fúljon unalomba, szinte minden az akciókra van kihegyezve, amelyek rendkívül pörgősen játszódnak le előttünk.
Jim karaktere talán leginkább Angyalra, James Bondra és társaikra hasonlít. Töménytelen mennyiségű kütyüt használ – amik mindig kéznél vannak –, roppant egyszerűen és főúri eleganciával követi el bűncselekményeit, és próbál a „főgonosz” nyomára bukkanni. Ráadásul legalább annyira eszes és fifikás, mint a fentebb említett urak.
Leíró, moralizáló részekre ezért ne is nagyon számítsunk. De azt hiszem, pont ettől tekinthető nagyon jó kis könyvnek.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Édentől nyugatra
Helyet! Helyet!
Fagyos Éden
Rozsdamentes Acélpatkány sorozat :
A Rozsdamentes Acélpatkány
A Rozsdamentes Acélpatkány visszavág
Kapcsolódó írás:
Interjú Harry Harrisonnal
Éppen egy jól jövedelmező „vállalkozást” üzemeltet – futószalagon lop árut egy állami raktárból –, mikor rajtaütnek a rend derék őrei. Jim felkészült erre az eshetőségre is, így menekülését jó előre, gondos aprólékossággal eltervezte. Nem is történik semmi rendkívüli, játszi könnyedséggel lép olajra, és veszi az irányt egy új, kifosztásra váró planéta felé.
Ahol azon nyomban „munkához” is lát: gyorsan elrabol egy pénzszállító autót. Éppen azon mesterkedik, hogy feladja postára saját magának a rabolt értékeket, amikor valami gyanússá válik. Gyors terepszemle után rájön, hogy csapdába került, a rendőrség és a Különleges Testület emberei körbezárták az épületet.
De Jimet nem olyan fából faragták, hogy könnyen feladja, azért felhúzza a nyúlcipőt és megpróbál kereket oldani üldözői elől. Sikeresen el is jut egy sötét iroda, tökéletesnek tűnő oltalmába, azonban valaki felkapcsolja villanyt.
Jim így kerül szemtől-szembe Harold Peter Inskippel, a Megfoghatatlannal, aki számos, messzi bolygón híres bűncselekményt követett el addig, amíg állítólag meg nem halt. De Inskipp él és virul, ráadásul a Különleges Testületet vezeti. És azért csalta csapdába Jimet, hogy beszervezze. És megkezdődik DiGriz második élete.
Harrison játszi könnyedséggel vezet végig minket a történetén: nincsenek felesleges kanyarok, kizárólag Jim és célja van terítéken. Hogy a minimalistának mondható történet ne fúljon unalomba, szinte minden az akciókra van kihegyezve, amelyek rendkívül pörgősen játszódnak le előttünk.
Jim karaktere talán leginkább Angyalra, James Bondra és társaikra hasonlít. Töménytelen mennyiségű kütyüt használ – amik mindig kéznél vannak –, roppant egyszerűen és főúri eleganciával követi el bűncselekményeit, és próbál a „főgonosz” nyomára bukkanni. Ráadásul legalább annyira eszes és fifikás, mint a fentebb említett urak.
Leíró, moralizáló részekre ezért ne is nagyon számítsunk. De azt hiszem, pont ettől tekinthető nagyon jó kis könyvnek.
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Édentől nyugatra
Helyet! Helyet!
Fagyos Éden
Rozsdamentes Acélpatkány sorozat :
A Rozsdamentes Acélpatkány
A Rozsdamentes Acélpatkány visszavág
Kapcsolódó írás:
Interjú Harry Harrisonnal