Főkép

Ez az a könyv, amelyben megfogalmazódott a Robotika Három Törvénye:
1. A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az Első Törvény előírásaiba ütköznének.
3. A robot tartozik saját védelméről gondoskodni, amennyiben ez nem ütközik az Első és Második Törvény előírásaiba.

Ez így, mai olvasatban nem számít különlegesnek, legfeljebb a hozzáértők elgondolkodnak a szükséges programrészeken, amelyek a megfelelő mesterséges intelligencia alaprutinjához szükségesek. Ám meglehetősen eredeti megközelítése volt a robotoknak 1939-ben, amikor ugyan még nem hallottak egyetlen terminátor típusról sem, ellenben az általános nézet szerint egy robot csak ellenséges lehet az emberiséggel szemben. Asimov mit sem törődött a „hagyományokkal”, és szép csendben elkezdte írogatni novelláit, amiben a robotok hol nevelőként, hol tudományos kérdések megoldóiként, hol politikusként szerepelnek.

Kilenc rövid írás – ám hatásuk felmérhetetlen. Nem csupán az írók, hanem az olvasók is másként – lehetséges mesterséges segéderőként – gondoltak a robotokra (miként azt a Tiltott bolygó, vagy Az űr robinsonjai című filmekben láttuk). A véres világvége hangulatot pedig hagyjuk meg az elborult forgatókönyvíróknak, és a Dick féle zseniknek.

A könyv hazai pályafutása nem volt mentes a politikától, ugyanis a Kossuth Kiadó égisze alatt megjelent kötetből kihagytak egy fejezetet (politikai okok miatt, bár ez mai ésszel már nehezen érthető). Mindez persze csak akkor derült ki széles körben, amikor jó pár évvel később, a rendszerváltás után másodszor is megjelent. Mondjuk, így kultúrtörténeti ereklyének számít, ha valakinek az első kiadás van meg. A mostani kiadás apropóját a 2004 őszén, Will Smith főszereplésével bemutatásra kerülő moziváltozat adja, amit még nem volt alkalmam megnézni. Mondjuk van bennem némi félelem (vagy inkább fenntartás) azzal kapcsolatban, hogy klasszikus sci-fi novellákból valami rettentő film készült.

(Gondoljunk csak arra, mit műveltek a filmesek Dick nagyszerű, és a maga nemében egyedülálló novellájával, a Különvéleménnyel. Nem mintha igazán bajom lett volna a filmmel, mert önmagában, az eredeti novella ismerete nélkül egészen jó volt, de így, hogy olvastam az alapot, szabályosan sírt a lelkem a moziban. Remélhetőleg jelen esetben nem kell ilyen érzésekkel távoznom a moziból. Ha valaki kedvet érez arra, hogy megossza velünk a véleményét vagy az élményeit a filmről, ragadjon billentyűzetet, szedje össze a gondolatait, fogalmazza meg, és juttassa el a szerkesztőség címére. Amennyiben semmi olyat nem tartalmaz, ami ezt megakadályozhatná, szívesen feltesszük az oldalra, hogy tovább színesítsük vele a palettát. – a főszerk. megjegyzése)

Kapcsolódó írások:

Gregory Benford–Greg Bear–David Brin: Második Alapítvány trilógia

Kalibán-trilógia
Roger MacBride Allen: Infernó
Roger MacBride Allen: Kalibán
Roger MacBride Allan: Utópia

 

A szerző életrajza