Főkép

A mester! És ez még/már a második! Elragadtatásom oka, hogy valódi rajongó vagyok, ebből kifolyólag az írások többségét, már nem először olvasom. Lovecraft művei amolyan „végén sikítós” novellák (az esszéket kivéve, mert lévén nem az a céljuk, nem is rendelkeznek csattanóval), tehát egyre fenyegetőbb a hangulat, és a végén valamilyen sikolyszerű nagyon borzalmas dologban csúcsosodik ki. Szóval attól sikítós, mert van egy olyan horrorfilmes ijesztés, amikor sejtelmes a zene, meg félhomály van, és már eleve rettegünk, és akkor történik valami ijesztő. Jó, tovább nem magyarázom, gondolom mindenkinek leesett.

Lovecraft gyakran olyan, mint a hősei. Egy-egy téma néha már őrjítően érdekli, és mint a molylepke a lámpánál, köröz körülötte, amíg bele nem esik, vagy a lámpa ki nem alszik. Lovecratnál nem alszik ki a lámpa. Érdekesen gyanús az őrület rendkívül élethű leírása (aki nem lusta elolvasni az előszót, az azt is megtudhatja, miért). Ja, előszó, amit érdemes nem kihagyni: akik ismerik Lovecraftot, legalább az előszóban biztosan találnak általuk még nem olvasott dolgokat, akik meg nem, azok úgyis elolvassák.

Lovecraft minden írás elején megragad, és nem enged, amíg a végsőkig nem fokozza hangulatot, hogy azután ott legyen a „vége” felirat. Közben pedig nem győzünk egyik őrületből a másikba csúszni, miközben szinte tapinthatóan sűrűsödik körülöttünk a rettegés. És ami a legsokkolóbb az egészben, hogy ezek nem külön-külön, hanem keverve zuhannak a nyakunkba. Annyira sejtelmes, borzalmas és iszonyatos az egész, hogy az már nagyon. Hogy az már szinte el sem mondható. Ez tényleg olyan, amit át kell élni.

Azért nem kell megijedni, nem az egész kötetben kell rettegni, az első részben ugyanis a nem annyira ismert, meglehetősen lírai oldaláról mutatkozik be az író, és csak a kötet közepén szakad ránk a rettenet, a végén pedig levezetésként együtt elmélkedhetünk az előbbieken a szerzővel.

Tartalom:
Előszó - Egy providence-i úriember tudós meséi

I. Prózaköltemények
Emlékezet
Ex Oblivione
Amit a Hold hoz
Nyarlathotep

II. Új-Anglia: erdők és barlangok
Suttogás a sötétben
Az álom falai között
Juan Romero átalakulása
A barlangi szörnyeteg
A kép a házban
Szín az űrből
A lesben álló rettenet
Rémület Dunwichben

III. Új-Anglia: utcák és házak
Az Utca
Ő
A ház, melyet mindenki elkerül
Onnan túlról
Álmok a boszorkányházban
Red Hook
Pickman modellje
A sötétség lakója
Vén Bogaras

IV. Antik regék
A kívülálló
A fa
Hüpnosz

V. Egy álnéven írt történet
Harry Houdini: A fáraók börtönében

VI. A műkedvelő irodalmár (irodalmi tanulmányok)
A Necronomicon története
Természetfeletti rettenet az irodalomban
Jegyzetek a rémtörténetek írásáról
Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről
A klasszicizmus védelmében
A lenézett pasztorál
Az időmérték
A megengedhető rím
Mire való a vers?
A szabadvers-járvány
A hivatásos írás rontó szelleme
A nyárspolgár mindenütt ott van
Rudis Indigestaque Moles
Lord Dunsany és művei
Robert Ervin Howard emlékére

Kapcsolódó írás:

Robert W. Chambers: A Sárga Király