Főkép

Bár a dátumok és az események nem változnak, megítélésük, jelenünkhöz való viszonyításuk mindig módosul (lásd például hazánk felszabadulásának napját 1945-ben). Ez részben köszönhető az érintettek utólag megjelenő beszámolóinak, valamint annak, hogy az akkoriban titkosított anyagok évtizedekkel később hozzáférhetővé, kutathatóvá váltak. Na és persze nem utolsó sorban az időbeli távolság tárgyilagosságot növelő szerepének. John Keegan 1960 és 1985 között hadtörténetet tanított a sandhursti katonai akadémián, később a Daily Telegraph védelmi rovatát vezette. Korunk egyik legjelentősebb hadtörténésze 1989-ben írta meg ezt a monográfiát, amely nem csupán egy, a második világháborúval foglalkozó könyvek közül, hanem a jelenleg elérhető legalaposabb, az eseményeket összhatásában is vizsgáló tudományos munka.

A szerző első pillantásra önkényesen osztja fel a háborús éveket hat fejezetre, hiszen a lengyel hadjárat tárgyalására még az első előtt kerít sort, de mire idáig eljut az olvasó ezt teljesen helyénvalónak fogja érezni. A könyv ugyanis nem 1939. szeptember elsejével kezdődik, de még csak nem is az első világháborúval, hanem jóval korábban kezdi a magyarázatot. Milyen feltételek teljesülése tette lehetővé a nagy létszámú hadseregek felállítását? Hogyan élelmezték, szerelték fel azokat? Egyáltalán milyen volt a lakosság véleménye az általános hadkötelezettségről? Megannyi zavarba ejtő kérdés, amit Keegan a maga világosan egyszerű módján válaszol meg, s töretlen gondolatmenettel jut el Hitler hatalomra jutásán át a második világháborúig.

Amiről a különböző iskolákban tanultak ellenére bőven tud újat mondani. Mi is történt a „Téli Háború”-ban, amikor a 175.000 finn katonával szemben a Vörös Hadsereg egymillió embert vonultatott fel, s amely ennek ellenére majdnem szovjet vereséggel zárult? A hadakozás egyébként a békekötés ellenére 1945-ig folytatódott. Ehhez hasonló „apró” újdonságot mindenki találhat a több mint ezer oldalas könyvben, mivel a szerző különleges alapossággal tárgyalja ki a különféle hadszínterek történéseit.

A hadtörténet iránt érdeklődők számára külön csemege a könyvben részletesen ismertetett hat csata leírása. Ezekben „a légi hadviselés (az angliai csata), a légideszant-hadviselés (Kréta inváziója), a repülőgép-hordozókkal vívott tengeri háború (Midway), a páncélos hadviselés (Falaise), a nagyvárosi ostrom (Berlin), valamint a kétéltű hadviselés (Okinawa)” kerül részletes ismertetésre. De ugyanilyen avatott módon szól a hadiipar kialakításáról, a kor meghatározó vezetőinek dilemmáiról, a polgári lakosság helyzetéről, legyen szó Kínáról vagy bármely európai országról

Mindent összevetve cseppet sem érzem túlzásnak az összehasonlítást Ránki György több kiadást megért (és sajnos némileg idejétmúlt) idevonatkozó munkájával. Ezentúl jódarabig ezt a könyvet kell kézbe venni, ha a második világháborúval kapcsolatos kérdésre keressük a választ.

 

Úgy láttam, hogy a mostani kiadás szövege nem tér el lényegesen az Európa Könyvkiadó 2003-as verziójától, vagyis akinek már megvan az otthoni könyvespolcán, annak nem indokolt a beszerzése, ellenben aki egy kicsit is érdeklődik a történelem, kivált a múlt század eseményei iránt, annak bizony ez kötelező vétel.