Főkép

Bámulatos könyv, amelyben a szerző nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutassa a Déli-sark első két meghódítójának életútját, és nevezetes versenyfutásukat, ám Huntford nem elégszik meg a puszta tények ismertetésével, hanem az ezekből levonható következtetéseit is elénk tárja.

1909-ben Peary kapitány többszöri sikertelen kísérlet után végre eléri az Északi-sarkot, így dicsőségre és felfedezésre vágyó vetélytársainak csupán egyetlen pontot hagyott, mégpedig a déli pólust. Ami nem is számított olyan könnyű feladatnak, hiszen a szélsőséges időjárási viszonyok között az ide merészkedő embernek minden szükséges felszerelést (élelem, tüzelő, stb.) saját kezűleg kellet szállítania. Az akkori technikai feltételek mellett a téli viharok (ne felejtsük el, hogy a nálunk megszokotthoz képest itt fordított évszakok vannak) és a hideg miatt csupán nyáron volt esély az Antarktisz jégmezőinek leküzdésére.

Több sikertelen próbálkozás után 1911-ben került sor az angol Scott, és a norvég Amundsen expedíciójára. Ekkor már egyikőjük sem számított kezdőnek a távoli jeges vidékek feltárásában. Roald Engebreth Gravning Amundsen korábban egy belga expedíció tagjaként részese volt egy balul sikerült délsarki útnak (és az első áttelelésnek), és ő volt az, aki elsőként hajózott végig az Északnyugati-átjárón. Robert Falcon Scott hivatásos tengerésztisztként az angol birodalom zászlaja alatt (Shackleton társaságában) nem sokkal az ezredforduló után vezetett expedíciót a déli kontinensre, ami különböző balszerencsés eseményeknek köszönhetően három évig tartott, s csak külső segítséggel voltak képesek elhagyni a fagyos földrészt (és megmenekülni a biztos halálból). Az is igaz persze, hogy önmagában kevés a tapasztalat, ha nem párosul józan ésszel és előrelátó, alapos felkészüléssel. Naplóbejegyzéseikből két teljesen eltérő szemléletű vezető bontakozik ki, és az olvasottak alapján nem lehet csodálkozni azon, hogy miért fagyott meg Scott társaival együtt a visszafelé vezető úton, karnyújtásnyira a biztonságot jelentő raktártól.

Roland Huntford könyve döbbenetes erejű mű, ami, tekintve, hogy több olyan részletre hívja fel a figyelmet, amiről többen igyekeztek megfeledkezni, nem csoda, hogy első megjelenésekor nagy felzúdulást váltott ki. Hiszen ki örül annak, ha nemzeti hőséről kiderül, nem is annyira hős. Sőt, valójában személyes megszállottságának és győzni akarásának rabja, aki önmagán kívül, igaz, csak közvetve, de számos ember halálát okozta. Scott és Amundsen versenyfutása van olyan izgalmas, mint egy krimi, van olyan elgondolkodtató, mint bármelyik történeti munka, és tulajdonképpen tanulságos beszámoló a felelős (vagy éppen felelőtlen) vezetői magatartásról.