A. B. Bosworth: Nagy Sándor – A hódító és birodalma

A történelmet kétféle megközelítésben szokás tanulni. Az egyik alapvetően az évszámokra, nevekre és csatákra épül, kiegészítve a gazdasági, tulajdoni viszonyok bemagolásával. A másik változatban az összefüggéseken, az események egymásból következőségén van a hangsúly. Nem vitatva a dátumok fontosságát, mégis inkább következzék a második szemléletnek megfelelő megközelítésben Zeusz fia, Herkules rokona, a világhódító makedón királyfi – hétköznapi nevén Nagy Sándor.

Ő az, akiről vélhetően már mindenki hallott valamit (hiszen iskolai tananyag), de fogadni mernék, hogy pár kósza részletet leszámítva (gordiuszi csomó, szúzai menyegző) nagyon kevesen rendelkeznek átfogó ismeretekkel a fiatal hadvezér életéről, „munkásságáról”, és annak az egész világot érintő hatásairól.

Esélye sem lett volna Ázsia meghódítására (egészen Indiáig), ha apja nem hagy rá egy gazdaságilag virágzó, katonailag rendkívül erős királyságot. Philippos politikai házasságainak (akkoriban még divat volt a többnejűség), valamint a környező királyságokkal szemben folytatott átgondolt lépéseinek köszönhetően időszámításunk előtt 340 körül Makedónia rendelkezett a legnagyobb és a legjobb haderővel Hellászban. Seregét trák, thesszáliai csapatok, valamint a kifejezetten ostromokra specializálódott egységek egészítették ki. Ráadásul Philippos értett hozzá, hogyan kell a szembenálló városállamokban pénzért támogatókat szerezni. Az eljárás rendkívül költséges volt, ám rendre meghozta gyümölcsét.

Mindezek fényében Sándornak nem volt más dolga, mint ezt a jól képzett haderőt (apja a kiképzést is kötelezővé tette) a görög hegemónia megszerzése után a megfelelő cél (Ázsia) felé irányítani, majd vezetni az egész vállalkozást. Jellemző módon majd minden csatáját a rendelkezésére álló csapatok töredékével nyerte meg – általában a makedón gyalogságra vagy lovasságra építve. A könyv nem csupán a világ képét 10 év alatt átformáló hihetetlen hódítás menetét ismerteti meg velünk, hanem az uralkodó-hadvezért is emberközelibe hozza, valamint olyan részleteket is felfed, mint például: milyen fegyverekkel, mekkora csapatokban, milyen szervezeti felépítéssel sikerült mindezt megoldani? Kegyes hódító volt, vagy hirtelenharagú zsarnok? Mennyire voltak időtállóak hódításai? Mi lett az általa alapított városokkal?

A kötet nem egyestés olvasmány, annál jóval terjedelmesebb, a szöveg pedig megköveteli az odafigyelést. Cserébe jelentősen bővíti meglévő ismereteinket az első világhódító hadvezérről. A szerző kertelés nélkül beismeri, ha bizonyos időszakokról nincsenek megbízható adatok. Dicshimnuszok helyett tények, összefüggések, következmények – ahogyan azt egy tudományos munkától elvárhatjuk.