Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Mel Odom: A múlt csapdájában

A borítókép központi alakja egy markáns arcvonásokkal rendelkező szőke férfi, páncélruhában, fegyverrel. Miközben fegyverével az alant tolongó ellent igyekszik „aprítani”, másik kezével sebesült társát támogatja egyre feljebb az épület omladozó lépcsőjén. Pár lépcsőfokkal fentebb egy dögös nőszemély próbálja lekötni a támadókat. Csendélet amúgy Shadowrun módra.

Hogy miért taglaltam mindezt ilyen aprólékosan? Nos egyetlen mentségem van csupán: a képet egyik kedvencem, Luis Royo festette, akit egyesek Vallejo európai utódának tartanak, bár alakjai közel sem olyan tökéletesek, mint Boris csupaizom, csupatökély figurái.

Akinek lehetősége van rá, próbáljon meg belelapozni egy-egy albumába (sajnos magyarul még egy sem jelent meg, csupán egy-két könyvborítón örvendezhettünk művészetének), hiszen képei, mint általában az ilyen jellegű festmények, nagyban mutatnak igazán.

De térjünk vissza a regényre. A hadsereget is megjárt Argent mindkét kezét lecserélte strapabíróbb és halálosabb kibervégtagokra, de az idők során testében ezen kívül is számos extrát helyeztek el – így született meg egy belevaló utcai szamuráj. A beültetések azonban mit sem változtattak azon, hogy a bankszámláján szereplő összeg nagyságánál vannak fontosabb dolgok is az életben. Ő már megengedheti magának, hogy ne vállaljon el minden megbízást, ám ha valamit elkezd, azt biztosan véghez is viszi.

A soron következő ügy azonban eltér a korábban megszokottaktól, hiszen titokzatoskodó cég helyett egy régi ismerős küld kódolt üzenetet, amelyben segítséget kér Argent-től. Aki nem gondolkodik sokáig, hanem modernizált lovagként azonmód útnak indul, hogy száz veszélyen és viszontagságon át eljusson hajdani szerelméhez és megmentse. Közben nem számít a pénz, a szembenállók által felvonultatott tűzerő és a szokásos céges ügyködés. Normális az ilyen? Ez a kérdés nem csak az olvasóban merül fel, hanem a tagbaszakadt férfi összes ismerősében is, akik általában a „nem” válasz felé hajlanak.

Ám hősünk nem foglalkozik mások véleményével, saját elvei szerint ténykedik az árnyak között. Társakra azonban neki is szüksége van, hiszen a megacégek által ellenőrzött világban egyedül senki sem jut messzire, főleg, ha egyszerre többen szeretnék megállítani. Ja és a szerelem – nos idővel erre is választ kapunk.

Részlet a regényből


Galgóczi Tamás - 2003. október 3.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!