Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Vakondok 4: Végigjátszás – interjú Matusik Szilárd rendezővel

A Vakondok 4: Végigjátszás című film a magyar számítógépes játékfejlesztés hőskorát mutatja be. A főleg a ’80-as évekre koncentráló dokumentumfilm – sokaknak talán meglepő módon – rendkívül izgalmas és érdekes formában szól egy olyan korról, melyben a honi számtech zsenik olyasmiket oldottak meg, amikre az akkor használatos számítógépek tervezői nem tartották alkalmasnak a gépeket. Uzseka Norbert a rendező Matusik Szilárdnak tette fel kérdéseit.

 

Kezdjük a kezdetekkel: hogy és miért lett belőled/belőletek dokumentumfilmes?

 

A Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára jártam, és az ottani, diákok által üzemeltetett Budavári Schönherz Stúdiónak köszönhetően bekerültem a televíziós műsorgyártásba. A diploma megszerzése után már stabil állásom volt vágóként a legnagyobb tv-kre gyártott műsorokban, így maradtam is ezen a területen. Viszont alapvetően nem a kereskedelmi tv-zést tartottam fő célomnak, így kerestem a lehetőségeket, témákat, hogy milyen saját projektbe tudnék vágni. Csépai Gábor barátom többször mesélt róla, hogy épp egy tv-sorozatot próbál összehozni, ami Vakondok néven menne, és mindenféle érdekes szubkultúrát, alkotó fiatalokat és hasonló dolgokat mutatna be. Az ötlet nekem is tetszett, és amikor hosszú próbálkozás után már biztosan látszott, hogy nem lesz elég szponzor ahhoz, hogy ebből Gábor tv műsort tudjon készíteni, akkor én vetettem fel neki, hogy mi lenne, ha csak úgy a magunk szórakoztatására csinálnánk ebből az ötletből valami dokumentumfilm szerű dolgot. Akkor már volt sok ismerősünk, aki tv-s/videós dolgokkal foglalkozott, így összeszedtünk pár embert, akik szívesen jöttek ingyen, és az ő segítségükkel 2008-ban elkezdtük forgatni a Vakondokot. Így kezdődött az egész.

 

Egy korábbi Vakondok film a demószíntérről szólt, tehát volt kapcsolódásotok a magyar számítástechnikához, de emiatt is jött a V4 témája?

 

A negyedik rész témaválasztásának nincs köze semmi korábbi dologhoz. Igazából a témaválasztásoknak egyik esetben sem volt semmi, előre jól kigondolt tudatos menete. Amikor befejeztünk egy részt, akkor eldöntöttük, mi legyen a következő, az alapján, hogy éppen melyik téma állt hozzánk legközelebb, vagy melyiket tartottuk a legérdekesebbnek. Mikor a harmadik részt befejeztük, akkor nem volt olyan téma, amiről egyből tudtuk volna, hogy na, akkor ezzel tovább. Az sem volt kimondva, hogy egyáltalán mikor folytatjuk, és milyen formában. De mindenképp szerettük volna valahogy folytatni. Gábornak akkor nagyon sok munkája volt, így én kezdtem el témákon gondolkodni. Alapvetően valamilyen digitális dolgon járt az eszem, közte a játékfejlesztésen is, de nem volt még semmi konkrét. Beszélgettem független játékfejlesztőkkel, olvasgattam régi cikkeket, és aztán Beregi Tamás Pixelhősök című könyvében ráakadtam a 80-as évek magyar játékfejlesztő sztorijára. A könyvben pont olyan szinten van csak említve a dolog, hogy látod, hogy ez valami óriási sztori, de igazából nem sok infót mond el róla. Ezt olvasva tudtam, hogy ez valami olyan, ami szellemiségben nagyon közel állhatott azokhoz a dolgokhoz, amikről az előző Vakondok részek is szóltak, és hogy ennek muszáj utánajárni. És ezután kezdtem már tudatosan a téma után kutatni.

 

Mennyi munka és ráfordítás van ebben a filmben?

 

A témára 2015 májusában találtam rá. Ezt követte kb. 3 hónap kutatómunka és 1 hónap forgatás előkészítés. A forgatásokat 2015 szeptember legvégén kezdtük, és 2016 január elején fejeztük be. Közben már folyt az utómunka, ami a forgatások után még 3 hónapig tartott, és 2016 március 31-el zártuk a gyártást. Vagyis kb. 6 hónap nagyon intenzív munka van a filmben, és még kb. 4-5 hónap előkészítés. Én főállásban dolgoztam a filmen (ami heti 7 nap, napi 24 órát jelentett néha), a stáb pedig kb. 30 főből állt.

 

Magam a második teltházas, Lurdy-mozis vetítésen láttam a filmet, és úgy tapasztaltam, hogy a közönség túlnyomó részét azok teszik ki, akik megélték a filmben bemutatott korszakot, vagyis a ’80-as/’90-es évek régi játékosai. Hogy látod, hogy fogadta a filmet ez a réteg, amelynek saját emlékei vannak a hőskorról?

 

A vetítésekre nyilván azok ültek be első sorban, akiket kifejezetten érdekelt a téma. Az ő visszajelzéseik alapján úgy látom, nagyon tetszett nekik a film. De voltak páran, akik mondjuk csak párjukat kísérték, sőt volt, aki mondta, hogy csak beült megnézni, hogy mi ez, mert fogalma sem volt róla mi lehet ez, és ami eljutott hozzám visszajelzés, az alapján ők is élvezték, nem bánták meg, hogy erre szánták az idejüket.

 

És szerinted miért kéne megnéznie bárki másnak?

 

A film amellett, hogy számítógépes játékfejlesztésről szól, egy kis szeletnyi 80-as évek is egyben. Emellett Magyarország egy olyan történetét mutatja be, amikor az ország egyedülálló módon hatással tudott lenni a világ egy szegmensére, de legalábbis a szórakoztatóiparra és az informatikai életre, az itt készült játékoknak köszönhetően. Ez nagyon rövid ideig tartott, és nem is biztos, hogy a világ észrevette, hogy ez Magyarországról származik, de akkor is egy fontos pillanata az ország történelmének. Hiszen gyakorlatilag ez volt az egyik első nagyszabású, kapitalista üzleti kapcsolata az országnak a nyugattal, ami ráadásul nem elenyésző devizabevételt hozott az államnak. Így úgy gondolom, hogy a filmben elhangzó történetek azoknak is érdekesek lehetnek, akiket amúgy egy csöppet sem érdekel a számítógépes játékok világa. Nem mellesleg szerintem nagyon motiváló is tud lenni a sztori, hogy merjünk bármibe belekezdeni, ne korlátozzuk magunkat olyan gondolatokkal, hogy ez úgysem fog működni.

A film eléggé hirtelen ér véget, ami több dolgot is sugallhat (pl. hogy lesz folytatás, vagy hogy azon a ponton véget is ért a magyar játékgyártás), de az érdekelne, hogy ti miért így alakítottátok?

 

Valahol abba kellett hagyni :) De komolyra fordítva a szót, amikor belekezdtünk, akkor úgy gondoltam, hogy a 80-as évek mellett érdemes még egy kicsit a 90-es éveket is bemutatni. Egyrészt, mert a 80-as években indult Novotrade akkorra már egy nagy, Amerikában is jegyzett cég lett, másrészt mert azt is meg akartam kicsit mutatni, hogy a Novotrade-en kívül hogy indultak a kis hazai garázs fejlesztések és cégek. Itt viszont kezd nagyon szélesedni a téma. Egy filmbe nem sok értelme lenne több mindent belezsúfolni. A filmbe került 90-es évek utolsó szakasza is már csak egy gyors, felületes áttekintés tudott lenni. Így tovább már nem is akartunk menni. A film kerettörténete pedig nyitva lett hagyva, így van lehetőség annak folytatására. De hogy mi lesz hozzá a téma, az még nincs eldöntve. Az egész biztos, hogy nem a játékfejlesztés folytatása. De lehet valami hasonló, vagy az is lehet, valami egészen más :)

 

Mesélnél egy kicsit a film hátteréről is, hogy például hogyan lehetett összehozni interjúkat a régi nagyokkal?

 

Először Beregi Tamást kerestem meg, hogy adjon elérhetőséget a könyvében is megszólaltatott Kiss Donáthoz és Révbíró Tamáshoz. Őket kerestem meg, és kértem, hogy ajánljanak még embereket, akiket meg lehet keresni. Rényi Gábort is megkerestem, aki a Novotrade alapítója volt. Ő tudott elérhetőséget adni pl. Stein Róberthez is. Aztán így szépen lassan egyik embertől eljutottam a másikig. Nem feltétlen volt könnyű, volt 1-2 ember, akiket nem sikerült felkutatni, de a végére egész sok embert elértem. Ian Livingstone-t és a többi angol érintetett főleg LinkedIn-en sikerült elérnem. Írtam nekik, hogy ki vagyok, mit forgatunk, és hogy szeretnénk ez ügyben velük is forgatni. Ők beleegyeztek, utána kerestünk egy 4 napos intervallumot, amire az összes angol interjút le tudtuk szervezni, és erre a 4 napra kiutaztunk Angliába, az általuk javasolt helyszínekre kimentünk, és felvettük az interjúkat.

 

Volt olyasmi, amit nem lehetett berakni a filmbe?

 

Két ember volt, aki nem vállalta az interjút, pedig jó lett volna, mert fontos szerepük volt a fejlesztésekben és az egész sztoriban. Így őket nem sikerült megszólaltatni, de szerencsére azért a többiek is tudtak bőven beszélni azokról az időkről.

 

Amit én picit hiányoltam, bár úgy sejtem, külön filmet lehetne róla forgatni, az a korszak hazai számtech sajtója, gondolok itt elsősorban a Commodore Világ magazinra, és olyan legendás figurákra, mint CovBoy. Valóban nem fért be?

 

Ha azt is belerakjuk, akkor vagy 2 percben gyorsan átbeszéljük, vagy valamit kihagyunk, ami most a filmben van, vagy senki nem nézi végig a 4 órás filmet :) Egyiket sem gondolom jó megoldásnak.

Az egy más téma, bár persze kapcsolódik, és vannak közös pontok, de a filmben most kifejezetten a játékfejlesztéseket szerettük volna bemutatni, más már nem fért melléjük. Így sem fért minden bele a filmbe, és így is vannak felületesen érintett sztorik.

 

Magad is játszol?

 

Ma már nem vagyok olyan értelemben gamer, hogy leüljek a gép elé, és végigjátsszak egy játékot. Egyszerűen csak azért, mert nem arra szánom a szabadidőmet, hanem inkább pl. a Vakondokkal foglalkozom. Az utolsó játék, amit végigjátszottam az a Warcraft 3 volt. Kb. egyetemi első éveim végéig mondhatni, hogy a játékok a szabadidős tevékenységeim egy jelentős részét képezték, utána ezt kiszorították a saját projektek. De addig játszottam mindenféle játékkal. Egyik nagy kedvencem a stratégiai játékok voltak (Dune 2, Warcraft, C&C, Red Alert, Star Craft stb.), de rengeteget játszottam RPG-kkel is (Diablo 1-2, Dungeon Siege stb.), meg a Heroes of Might & Magic volt még a nagy kedvenc. És persze amikor sikerült egy szobába berámolni több gépet, akkor henteltük egymást Quake-ben, Unrealben stb. De hát ezeken kívül még millió más játékkal játszottam akkoriban. Előtte C64-en a Trailblazer az egyik első emlékem, aztán persze volt Last Ninja stb. Illetve sokáig nekem gyerekkoromban egy Videoton TVC-m volt, amire vidéken nem tudtunk játékot szerezni, így könyvekből másoltam be BASIC játékkódokat, amiket persze nem tudtam elmenteni, így mindennap kezdhettem újból :)

Manapság mobilos játékokkal játszok, ha épp pl. utazás, vagy egyéb miatt úgysem tudok mást csinálni.

És hogy látod a mai játékokat és játékos nemzedéket? Avagy: mond neked bármit például egy Minecraft vagy egy World of Warcraft?

 

Persze ismerem a mai játékok neveit, de leülni már nem ültem le eléjük, max. játékmeneteket láttam belőlük, ahogy mások játszanak, vagy előzetes videót stb. Viszont nem kizárt, hogy egyszer újra leülök majd játszani, ha éppen erre szánom az időm. Nemrég pl. támogattam Kickstarteren egy magyar játékot, ami Quern néven meg is jelent, azt hittem, hogy na majd azzal játszok, de egyelőre nem jutottam oda. :) A mostani játékosok legszélesebb rétegét adó tizenévesek már nem az én generációm, így közvetlen napi kapcsolatban nem vagyok velük, de nem hinném, hogy nagyon mások lennének, mint mi voltunk anno, amikor éjjel-nappal a gép előtt ültünk, és egymást próbáltuk hátba támadni Red Alert-ben. :)

 

Jószerével ahogy megjelentek az első számítógépes játékok, rögtön voltak ellenzőik is, akik szerint mindezek agresszióra nevelik a gyerekeket, meg más módokon is ártanak nekik. Mi erről a véleményed, ill. hogy tapasztalod magadon és azokon, akik már a ’80-as években is a monitort bámulva találták meg a szórakozásukat?

 

Nem vagyok se pszichológus, se semmilyen hasonló szakember, így csak szubjektív véleményt tudok erről mondani, ami aztán lehet, köszönőviszonyban sincs a valósággal. Bár amiket eddig olvastam ilyesmiről, az alapján a szakmai kutatások is hasonló eredményekre jutottak, mint amit én is vélek a dologról. Nem hiszem, hogy ezt, vagy bármi hasonló témát le szabadna szűkíteni arra, hogy csak azt vizsgáljuk, hogy egy gyerek játszik-e számítógépes játékokkal vagy sem, és hogy erőszakos-e vagy sem. Hiszen a gyereket millió más inger és tapasztalat éri amellett, hogy mondjuk számítógépes játékokkal is játszik. És mindennek szerepe van abban, hogy milyen lesz a gyerek. Én például középiskolás korom nagy részét azzal töltöttem, hogy számítógépes játékokban más embereket lőttem cafatokká. Tényleg véres és brutális módon. És nemcsak én, hanem szinte mindegyik haverom, ismerősöm. Egyikünkből se lett erőszakos ember szerintem. De még kicsit sem lettünk erőszakosak a játékok után. Egyszerűen szerintem azért, mert a családi és szociális hátterünkben nem azt a mintát láttuk, hogy erőszakkal kellene bármit megoldanunk. Nagyon jól tudtuk, bár nem is tudatosan, hiszen szerintem soha nem gondolkodtunk ezen, hogy a játék az játék, és semmi köze a valósághoz. Fel sem merült, mint ahogy szerintem a játékosok 99,99%-ban fel sem merül, hogy a valóságban is hasonló dolgokat kellene művelnünk, mint a játékokban.

 

Tehát szerintem ott, ahol a gyerek a játék hatására agresszívebb lesz, ott a játék csak egy mintát szolgáltat az erőszakos tettekhez, ami felerősítheti a gyerekben azokat az indulatokat, amik benne vannak, de azt nem a játék teszi a gyerekbe, hanem mondjuk családi gondok, iskolai bántalmazás, bármi egyéb lelki problémák. És ha a gyerek nem játszana, még lehet, agresszívebb is lenne, mert a játék egy bizonyos fokig alkalmas rá, hogy az ember levezesse a feszültségét. Ha pedig nincs játék, akkor majd más robbantja be a gyerekben halmozódó feszültségeket. Mérő László mesélte a vele készített interjúnk során, hogy igazából nincs több ámokfutó mióta vannak számítógépes játékok. És lehet, hogy egy ámokfutó mondjuk egy játékban látott minta alapján kezd el a főtéren lövöldözni, de nem a játéktól válik ámokfutóvá, és ha nem játszana, akkor is értelmetlen mészárlásba kezdene, csak épp mondjuk a szomszédtól hallott külföldi merénylet adná a mintát a módszeréhez, vagy bármi más.

 

A másik kifogás, amit fel szoktak hozni a játékokkal kapcsolatban, hogy függőséget okoz. Így lesarkítva ebben sem hiszek. Képes voltam reggeltől estig a gép előtt ülni és játszani középiskolás koromban úgy, hogy ez nem ment sem a tanulás, sem más módon az életem rovására. Egyszerűen megint azért, mert nem valami elől, mondjuk rossz családi háttér, menekültem a játékokba, és nagyon jól láttam, hogy emellett még rengeteg dolog van a világban. Ez most ilyen tudatosan hangzik, de persze akkor ez nem egy átgondolt dolog volt, csak most visszatekintve látom azt, hogy ez lehetett az oka. Akik videojáték függők lesznek, azoknál a gyerekeknél valószínűleg vagy nem foglalkoznak velük eleget a szüleik, nincsenek közös programok, vagy nem beszélgetnek a gyerekkel, vagy még súlyosabb gondok vannak.

 

Mert valóban, a számítógépes játékok, mint ahogy a tv is, be tudják szippantani az embert, és észre sem vesszük, hogy már órák teltek el. Ezért ha már kisgyerekkorban megengedik a gyereknek, hogy tévét nézzen egész nap, és csak ez az egy inger éri a gyereket, akkor gond van. És valószínűleg magára a függőségre is hajlamosak ilyen esetben egyesek. Mérő László szerint a kérdés nem az, hogy függő lesz-e az a gyerek, akinek ilyen-olyan okok miatt hajlama van a függőségre, hanem az, hogy mondjuk a drogokra szokik rá, vagy a számítógépes játékokra. Összességében tehát én úgy látom, hogy annál a gyereknél, akinél problémát okoz a számítógépes játék, ott a háttérben más gondok is vannak, például nem lát semmi olyan mintát, hogy hogyan tudná magát értelmesen lefoglalni, hogyan kell másokkal kommunikálni, kapcsolatokat teremteni, és a játék csak egy formája annak, ahogy a gondokat kezelni próbálja, vagy amibe menekül. Szerintem egy egészséges családi környezetben felnövő gyerek esetében nem igazán van veszélye annak, ha hagyjuk a gyereket akár napokig csak játszani. Mi is ültünk a nyári szünetekben hetekig a gép előtt reggeltől estig, mégsem váltunk függővé.

Látsz manapság bármi olyasmit Magyarországon, ami mentalitásában, úttörő mivoltában megfeleltethető lenne annak a kisebb forradalomnak, amit a filmben bemutatott magyar fejlesztők véghezvittek?

 

Nagyon sokat változott minden a 80-as évek óta. Ahogy a film szereplői is elmondják, az akkori kor szelleme miatt az egy megismételhetetlen dolog volt. De szerintem bármi, amit ma elhivatott, lelkes emberek próbálnak megvalósítani, ahol nem a pénz az első számú motiváció, hanem hogy létrehozzanak valamit, ami még nincs, az hasonló mentalitásban készülhet, mint anno a videojátékok. Ma már akkora információ túláradat van, hogy legtöbbször észre sem vesszük ezeket a dolgokat, de ha tudatosan kezdünk egy terület után kutatni, akkor szerintem találhatunk ilyeneket. Akár művészeti, kulturális vagy technikai téren. Hogy azoknak mekkora hatása van globálisan a világra, az más kérdés, de szerintem nem az a lényeg, hogy egyszerre hassunk az egész világra.

 

Én például már attól úgy érzem, hogy megérte a sok belefektetett munka és energia a Vakondok létrehozásába, hogy néhány számomra teljesen ismeretlen ember a vetítések után olyan visszajelzéseket küldött, hogy élete egyik legnagyobb élménye volt, hogy láthatta a filmet, mennyire motiválóan hatott rá, vagy hogy ilyen dokumentumfilmet még sohasem látott. Ez nem azt jelenti, hogy olyan filmet csináltunk, ami a világon mindenkinek tetszik, vagy mindenkit motivál, mert ilyet ugye nem lehet. De ha egy szóval több pozitív visszajelzés sem érkezik már a filmre, akkor is úgy fogom érezni, hogy megérte megcsinálni, mert minimum pár embert már motivált, amit látott.

 

Mi lesz a Vakondok 4 további sorsa? Eljuttatjátok külföldre is?

 

Igen, készült egy rövidített nemzetközi verzió a filmből. A nemzetközi azt jelenti, hogy a narrációkat felvettük angol anyanyelvű narrátorokkal, az interjúkat pedig feliratoztuk. Az angol mellett jelenleg 5 további nyelven van már hozzá felirat, és remélhetőleg ezt még tudjuk bővíteni. A magyar változat kis idő múlva ingyenesen elérhető lesz online, a nemzetközi változatot pedig megpróbáljuk online stream illetve letölthető opció formájában forgalmazni világszerte.

 

Mit kell tudni a korábbi filmjeitekről?

 

Az első és a harmadik rész témája Gábor személyes élményeiből, ismeretségeiből született. Így azok egy szubjektív videós naplóként is értelmezhetőek. Gábor szemén keresztül vizsgáljuk a témákat. A második részre is igaz ez egy kicsit, de ott Gábornak fogalma sem volt arról, hogy mi az a demoscene, amikor elkezdtük forgatni, és menet közben fedezte fel ő is magának a témát. Az első három rész abszolút úgy készült, hogy fogtunk egy kamerát és nekiindultunk forgatni. Volt, amelyiknek jobban meghatároztuk a vázát előre, volt, amelyiknek kevésbé. A három részt igazából annyi köti össze, hogy valami alulról építkező, független dolgot/dolgokat mutat be, amik a kulturális felszín alatt vannak olyan értelemben, hogy a mainstream médiában nem sokat hallhatsz róluk. Az első három rész egyébként ingyen megnézhető a vakondok4.hu oldalon.

 

És miről fog szólni a Vakondok 5?

 

Ötlet van már, de még a negyedik rész utóéletével foglalkozom, így majd akkor kezdünk új témáknak utánajárni, ha már ezt lezártuk. A kerettörténet nyitva lett hagyva a negyedik rész végén, így lehetőség van annak folytatására, de hogy azon belül a téma mi lesz, azt még nem döntöttük el.

 

További információ: https://www.facebook.com/


Uzseka Norbert - 2017. május 1.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Matusik Szilárd) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!