Főkép

Habár az Euro-African Playground (EAP) viszonylag gyakori vendég a hazai színpadokon, a sors valahogy mindig úgy hozta, hogy lemaradtam a koncertjeikről. Most viszont, szeptember első szerdáján végre szerencsém volt, és láthattam-hallhattam őket a Budapest Music Center Opus Jazz Clubjában. A zenekar tagjainak egy részét (Juhász Mártont, Ávéd Jánost és Fenyvesi Mártont) már ismertem korábbról, hiszen olyan, sokat foglalkoztatott zenészekről van szó, akik párhuzamosan több együttesben is játszanak.

 

A dobos Juhász Márton által 2011-ben alapított EAP több szempontból is különlegességnek számít itthon: már maga a zenekari felállás is elég egyedi, hiszen egy nagy létszámú csapatról van szó. Persze sok muzsikust foglalkoztató zenekarokból, ha nem is bőven, de szép számmal akad a hazai zenei palettán, viszont az EAP-hoz hasonló, gitárközpontú formációról nemigen tudok. A nagyobb létszámú jazz zenekarok legfőbb jellemzője a fúvósok meghatározó jelenléte, ezzel szemben ennél a zenekarnál Ávéd János egy személyben jelenti a fúvós „szekciót”, ugyanakkor három gitáros és egy basszusgitáros pengeti a húrokat. Az együttes ütősök tekintetében is jól áll, hiszen három muzsikus munkálkodik ezen a területen. Az említetteken túl még egy Hammond-orgona hangja tartozik az „összképhez”.

 

A repertoár bemutatása tekintetében egy kicsit bajban vagyok, ugyanis az elhangzottakról még számcímek szintjén sem kaptunk információt, pontosabban egy kivétel azért akadt, ugyanis egy Herbie Hancock átirat is szerepelt a műsorban. Persze a publikum számára még ilyen információhiányosan is egyértelmű volt, hogy afrikai gyökerű dallamokat hall (nem is akármilyen előadásban) – vélhetően a repertoár összeállításában nagy szerepe volt a zenekar egyik motorjának számító, djembe-n játszó és nem mellesleg igen jól éneklő Ibrahima Cheikh Fallnak (akit a legtöbben egyszerűen csak Ibro-ként ismernek). Arra, hogy milyen jól összeállított (és előadott) műsorral lépett színpadra az EAP, a legjobb bizonyíték a közönség reakciója. A publikum az első számtól kezdve folyamatosan vevő volt a produkcióra, még annak a „ráhangolódási időszaknak” sem láttam nyomát, amit sok más koncerten megfigyeltem. Itt most a közönség „együtt kezdett” a zenészekkel, akik a lendületes és energikus előadásukkal a legforróbb Afrika hangulatát hozták el a budapesti éjszakába.

 

A muzsikusok szólóban és csapatként is jó munkát végeztek, közülük néhányat külön is kiemelnék: a zenekarvezető, Juhász Márton bebizonyította ezen az estén, hogy nemcsak a „finom” jazz világában (például a Szőke Nikoletta Quartet tagjaként) érzi otthonosan magát, hanem a műfaj karcosabb, rockosabb vonulata is fekszik neki. Juhász játéka végig meggyőző volt, és remekül fogta össze a csapatát. Az egyik legsokoldalúbbnak számító gitáros, Fenyvesi Márton a koncert első felében hozta a kötelezőt, de a szünet után visszatérő gitárosra nézve az embernek olyan érzése volt, hogy Fenyvesi a szünetben kapott valami nagyon jó hírt, ugyanis a második részben eufórikus játékot produkált, valósággal szárnyalt, nagy szerepe volt a koncert sikerében. Hihetetlen energia, elképesztő hangszeres tudás, finom arányok jellemezték az egyik legjobb hazai szaxofonos, Ávéd János játékát is – többször láttam-hallottam már őt, de eddigiekkel összevetve talán ezen az estén volt a legjobb.

 

Extrém megjelenése és mindig derűt sugárzó arca miatt nyugodtan nevezhetnénk a zenekar arcának is Ibrahima Cheikh Fallt, hiszen az ő szereplése, hangszeres játéka és éneke töltötte meg igazán afrikai hangulattal a koncerttermet. Egy elképesztő energiatartalékkal rendelkező, fáradhatatlan muzsikusról van szó, aki az extázis szintjéig volt képes beleélni magát egy-egy számba. Ez a felfokozott állapota – a közönség nagy örömére – a zenésztársakat is magával rántotta. Természetesen a többi muzsikus sem maradt az adósunk, mindenki hozzáadta a maga részét a produkcióhoz.

 

A műsorral kapcsolatban csak egyetlen negatívumot tudok említeni, mégpedig a hangosítást. De nem a minősége (ami nagyon jó volt), hanem a mennyisége volt a probléma – ez a hangerő tökéletes lett volna egy szabadtéri koncerten, de zárt térben egy kicsit sok volt. Ennek ellenére természetesen a közönség nehezen engedte el a színpadról a zenészeket, a sokadik ráadás után mindenki óriási élménnyel gazdagabban távozhatott, elvégre hiába a bőséges programkínálat, ilyen forró hangulatú koncertben sajnos ritkán van része az embernek.

 

Közreműködtek:

Ibrahima Cheikh Fall – djembe, balafon, ének
Ávéd János – szaxofon
Tóth Pisti – gitár
Tálas Áron – billentyűk
Mogyoró Kornél – ütőhangszerek
Kiss Benedek – basszusgitár
Juhász Márton – dob
Gotthárd Mihály – gitár