Főkép

2009-ben második alkalommal rendezik meg az Alternatív Színházi Szemlét, melynek idén Debrecen ad otthont. Az alternatív műfajokról, valamint a színház jövőjéről Hudi Lászlóval, a Független Színházak Szövetségének elnökével Király Bernadett beszélgetett.
 
ekultura.hu Mit takar az elnevezés: Alternatív Színházi Szemle, mitől lesznek másabbak ezek a darabok?
 
Hudi László Ez az alternatív jelző valamilyen módon mindig fennakadást okoz, egy értelmezendő dolog, de nehéz értelmezni, mert nem objektív. Az alternatív egy attitűdöt jelez, egy művészi hozzáállást: hogyan dolgozik az ember.
 
Alter-natív, maga a szó azt jelenti, hogy más születésű, tehát, ha kivetítjük a művészetre, azt jelenti, hogy aki alkot, arra törekszik, hogy ne a bevett kliséken keresztül, ne a bevett, megszokott módszerekkel dolgozzon, hanem olyan helyzetet próbál teremteni az alkotás folyamán, ami közvetlen reakciókat próbál megteremteni, önmagát próbálja helyzetbe hozni, személyesen alkot. Ez azt jelenti, hogy olyan utakat keres, amelyek nem bejártak.
 
Természetesen a költészetben ezt soha nem kérdezzük meg, mert egyértelmű, hogy a költő saját magából dolgozik, festészetben soha nem kérdezzük meg, mert a festő, a képzőművész saját magából dolgozik.
 
Az a baj, hogy vannak ilyen területek, mint például a színház, amiben van egy történelmi problematika, ez a specializáció, ami az irodalmat és a színházat összeköti. Ennek kapcsán merül föl mindig ez a probléma, vannak, akik azt gondolják, hogy a színház egy alkalmazott művészet, méghozzá az irodalmi műnek a színpadra alkalmazását teszi meg és kész.
 
Az alapvető kérdés nyilvánvalóan az, hogy művészetnek gondoljuk-e a színházat, vagy sem. Ha művészetnek gondoljuk, akkor bizony a művész saját személyiségén keresztül szűri meg a világot, és úgy adja vissza nekünk azt.
Ha a színház önálló művészetként lép föl, akkor ugye ezt az utat, be kell járnia, ha nem teszi, akkor nem önálló művészetként kezeli önmagát sem, hanem alárendeli magát valaminek. Ez az alternativitás mind-mind arról szól, hogy személyes alkotások születnek, amik arról az alkotóról és az ő világlátásáról szólnak.
 
ekultura.hu Ezalatt tehát nemcsak irodalmi átdolgozásokat, hanem saját, kortárs műveket is értesz?
 
Hudi László Az alternatív színházi gondolkodás elsősorban a kortárs gondolkodáshoz áll a legközelebb. De a kortárs sem egy objektív fogalom, az is egyfajta hozzáállást jelent. Butaság lenne leszűkíteni arra, hogy a ma élő művész a kortárs, mert ez nem csak így igaz.
 
A kortárs szintén tartalmában és formájában is megpróbál a saját környezetére, a saját idejére reagálni. De nem ettől válik megfoghatóvá a problematikája, hiszen vannak sokan olyanok, akik ma élnek, és egyáltalán nem kortársul gondolkodnak.
 
Ők bizonyos klisékben, történelmi időben kialakult formákban gondolkodnak, és azokat lökik vissza, azokat fogalmazzák újra és újra, és nagyon-nagyon kicsi az a hányad, amelyben ők egy különleges pillanatnak gondolják a saját alkotásukat, amiben közölni akarnak valamit. Sokan nem közölni, csak szórakoztatni akarnak.
 
Ebből a szempontból alternativitás, kortárs gondolkodás jelzők akarnak valamit mondani. Arra is törekednek, hogy ne csak szórakoztassanak, hanem valamiféle együttgondolkodásra is ösztökéljék a nézőt.
Nyilván, aki csak szórakozni akar, akit elborít az élet nehézsége, aki bulizni akar, az ne ilyen előadásokat nézzen meg.
 
Azok nézzék meg ezeket, akik érdeklődnek az iránt, hogy az ember ma milyen viszonyban van a körülötte lévő világgal, hogyan próbál meg élni azokkal a lehetőségekkel, azokkal a korlátokkal, amik ma jelen vannak a világban.
 
Együttműködni a közönséggel, ez egy iszonyúan fontos aspektusa szerintem ennek a gondolkodásmódnak.
Ez sem fekte-fehér, nem lehet azt mondani, hogy csak szórakoztató, csak művész, ezek mindig összecsúsznak, nagy az átfedés a dolgok között, tehát sok mindent lehet mondani, én is így most itt megpróbálok valamit megvilágítani, de erről még sok-sok mindent lehetne mondani persze.
 
ekultura.hu Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a társadalom mely rétegeinek van igénye az efféle gondolkodásmódra, ezekre az előadásokra?
 
Hudi László Főleg a fiatalokhoz kapcsolódik ez az egész, mert ők sokkal aktívabbak ebből a szempontból, de hát korántsem lehet azt mondani, hogy elégedettek lehetünk az elért eredményekkel.
Születtek olyan felmérések, amelyek azt mutatják, hogy ahhoz képest, amennyi energia, pénz bele volt fektetve ebbe a közegbe, nagyon magas a látogatottsága ezeknek az előadásoknak.
 
Persze az is hozzátartozik, hogy ezek mind kicsi, eldugott helyeken történnek, nem reklámozva.
Igyekszünk ezen dolgozni, a fesztivál is éppen ezért van, ezért szükséges, hogy reprezentatív fesztivál legyen, amely ténylegesen arra törekszik, hogy megpróbálunk összerakni egy olyan palettát, vagy egy olyan kínálatot, ami azt mondja, hogy ezek igenis a legjobb vagy a legérdekesebb, legkülönlegesebb előadások, amik a legkomolyabban vetnek föl problémákat.
 
ekultura.hu Válogatás alapján kerültek be a darabok a Színházi Szemlére. Mi alapján, illetve ki válogatta őket?
 
Hudi László Mivel minden, amiről beszéltünk, nem objektív, ezért nem lehet automatikusan kiválasztani ezeket az előadásokat.
Ezért döntöttünk úgy, hogy minden évben van egy válogató, aki valamilyen módon szakma közeli, művészet közeli ember, és megnézi az előadásokat. Elmondjuk neki, hogy mit gondolunk az alternativitásról – alapvetően mindenkinek ugyanaz a véleménye, aki kicsit is ért ehhez a dologhoz –, és mindig egy ember válogat.
 
Ő ebben az évben Karsai György, aki egyetemi tanár, dramaturg, filológus, színházzal foglalkozik, tehát nem zsűri van.
Ez viszont megteremti azt a lehetőséget is, hogy egy ember viszonylag meghatározza a fesztivál a jellegét, neki lehetnek ötletei, hogyan kellene csinálni, ő meg tudja érezni, hogy milyen folyamatok vannak ezen a területen, a színház területén.
 
Nyilván mi azt gondoljuk, hogy itt a progresszív része jelentkezik a színháznak, az, amelyik valamiképpen utat tör, előre mutat, valamiféleképpen a színházi kifejezést, mint problematikát felvállalja.
Művészet-szemléletről is szó van, ezeket le tudja tapogatni egy válogató, és azt mondani, hogy nemcsak a legjobb előadásokat próbálom megtalálni, hanem azokat is, amik azt tükrözik, hogy mi a fontos ma a világban.
 
ekultura.hu Hogyan kell elképzelni a válogatót, ez egy hosszabb folyamat?
 
Hudi László Igen, egy éves folyamat, Karsai György, ha jól emlékszem több mint 150 előadást nézett meg.
 
ekultura.hu A fesztiválon díjazzák az előadásokat, ez is szubjektív alapon működik?
 
Hudi László Ott van egy háromfős zsűri, aki erről dönt. Olyannyira szabad kezük van, hogy ők döntik el, hány díjat adnak ki, és milyen kategóriákban. Mindig ott döntenek, megnézik az előadásokat.
 
Nincs meghatározva, hogy a legjobb előadás, a legjobb színész, bármilyen módon kiadhatják a díjakat, éppen azért, mert annyira képlékeny a helyzet, annyira nyitottá szeretnénk tenni a helyzetet.
Ne klisék, ne előítéletek határozzák meg a dolgokat, hanem az adott esemény, az adott hatás határozza meg azt, hogy mit akarnak az emberek ezzel az előadással kezdeni.
 
ekultura.hu Nem csak az előadásoknak, de az Alternatív Színházi Szemlének sem láthatjuk a reklámját. Kik támogatják a rendezvényt?
 
Hudi László Az Euro Card valamelyest a fesztivál mögé állt. Nagyon kevés támogató van, igyekszünk kommunikálni a sajtóval, amennyire tudunk, nyilván pénzünk nincsen olyan sok.
 
Iszonyúan törekszünk arra, hogy próbáljuk meggyőzni a különböző pénzosztókat, hogy ez miért fontos. Szeretnénk elérni, hogy egy olyan helyzet kerekedjen ki, mint a POSZT körül van, hogy a város és a minisztérium együttműködésével jön létre.
 
Debrecen példamutatóan nyitott felénk, tényleg meglepő és hihetetlen módon fogadta ezt az egészet, nagyon jól esik, és nagyon jól lehet így dolgozni, reméljük ennek meg is lesz idővel a foganatja.
 
ekultura.hu Idén lesz a második fesztivál. Mennyi idő kell ahhoz, hogy a társadalom nagyobb rétege is befogadja ezt a műfajt?
 
Hudi László Igen, Debrecenben lesz a második, majd meglátjuk, ez hosszú éveken keresztül fog beivódni valamilyen módon a köztudatba, a helyi köztudatba, és az ország köztudatába is. A szponzorok csak a nagy volumenű dolgokat figyelik, vagy azt preferálják, hogy sok emberhez eljussanak.
 
Reméljük, hogy rájönnek, hogy a szabadságtudat erősítése, tanulása, a kreativitás példaképe, a demokráciára, a toleranciára való nevelés érték, és a gazdasági téren fontos, és ahhoz, hogy ezek megvalósuljanak, először a lelkekben kell ilyen módon rendet tenni.
 
Én mindig azt mondom, hogy az a társadalom, amelyik a saját kortárs művészetével hadilábon áll, az beteg, mert el akarja nyomni, az öntudatlanba akarja nyomni azokat az erőket, amik benne dúlnak. Azok csak szórakozni akarnak, csak a pillanatot akarják élvezni és kész, pont.
 
A kortárs művészet mást céloz meg, többet céloz meg ennél, és hogyha ezt elnyomjuk, az egy betegséghez vezet, ami egy személyes pszichológiai eset is lehet.
Az ilyenfajta előadásoknak a látogatása és feldolgozása ebben segít, hogy gyógyítsa ezt a fajta betegséget.
 
Mert érthető, ha a társadalom egy ilyen kiélezett helyzetben van, mint manapság, hogy az emberek próbálnak elbújni a problémák elől, elbújni el lehet, de attól még megvannak, és történnek, és ezzel kiszolgáltatjuk ezeknek önmagukat.
 
ekultura.hu Hogyan segíthet feldolgozni a problémákat egy ilyen előadás?
 
Hudi László Ezek mind példaképek. Az a fajta kreativitás, ami mind megjelenik ezekben az előadásokban, azért kreatív, mert olyan formákat, olyan összefüggéseket hoz föl, amelyeket nem is gondolnánk, hogy benne vannak, még akkor is, ha egy klasszikus darabot dolgoznak föl.
 
Ha egy Háy János darabot játszunk el, az nem azt jelenti, hogy mi már kortársak vagyunk. Részben igen, de a darab formájának és megközelítésének is kortársnak kell lennie ahhoz, hogy ez működjön ténylegesen.
Ezek bonyolult dolgok, de igen, mind példák, hogy hogyan kell kreatívnak lenni. Ha a színpadon kreatív tudok lenni, akkor az életben is megpróbálhatok, tehát ezek mind tanítanak effektív.
 
ekultura.hu Ezek szerint fontos, hogy a színészek is hasonló felfogásúak legyenek.
 
Hudi László Ha hatvan évig van egy képzési rendszer, ami arra tanítja a színészeket, hogy kiszolgálja a repertoár a színházak gyárszerű működését, amelyben a kreativitást igen alacsony fokon buzgólkodik, az analízis egy irányba hat, akkor nyilván elég nehéz olyan színészeket találni, akik ennek a kreativitási foknak meg tudnak felelni.
 
Bizony érezhető egy nagyon nagy különbség, nagyon sok színész elégedetlen a helyzetével a hagyományos struktúrában, de azt, hogy hogyan kéne másképp csinálni, azt nagyon kevesen tudják.
Csak az elégedetlenség születik meg, de nagyon nehezen tudnak továbblépni.
 
Egyre inkább van rá példa, egyre inkább jönnek ki fiatalok a főiskoláról, akik érzik, hogy másként kéne beszélniük, másként kéne alkotniuk, és erre már vannak is konkrét példák: bizonyos részük együtt maradt, elkezdték csinálni a saját előadásaikat. Tehát repedezik már ez a burok, oldódik ez az egész színházi struktúra, velük együtt a színészek is, de ez egy probléma.
 
ekultura.hu Debrecenben hol lesznek láthatóak az előadások?
 
Hudi László Nagyon sok helyszínünk van. Bábszínház, a Debreceni Színház, van egy előadás, ami egy fitness klubban fog megtörténni. Mindig az dönti el, hogy milyen előadások jönnek, ők mit akarnak, ők hogyan tudnak működni.
 
ekultura.hu Hány előadás lesz látható az 5 nap alatt?
 
Hudi László 12 versenyprogram van, illetve van kettő „Hazai pálya” néven összefogott előadás, ők debreceniek, a versenyen kívül vannak jelen.
Karsai tanár úr indított egy programot, amelynek az a címe, hogy „Bemutatkoznak a műhelyek”. Ezek általában különböző színházi iskolák előadásai, ebből is van 6 darab. A tanár úr úgy gondolta, hogy az a munka, ami az iskolákban folyik, az is ide tartozik.
 
Ha azt gondoljuk, hogy az alternativitás valamiféle útkeresést is jelent, akkor az iskolák, a jövő, az alapozás is ebbe a körbe tartozik és ő ezért kérte, hogy legyen egy ilyen rétege is a fesztiválnak.
 
A történelem folyamán, ha visszanézzük ezt az egész színházi működést, a háború utáni időkben nagyon nagy mértékben el volt zárva, meg volt tiltva a színházban az ilyenfajta gondolkodásmód.
Mindent megtettek azért, hogy ez ne kerüljön nagyközönség elé, ne sokan tudjanak róla és ne sokan beszéljenek róla.
 
Az egész színházi struktúra úgy lett kitalálva, hogy az jól kontrollálható legyen, hiszen ugye a színháznak megvan az a sajátsága, hogy abban a pillanatban létrejövő közösséget alkot, hoz létre, és rendkívül veszélyes helyzetet teremet minden hatalom számára.
Ezért, és mindenféle más okok miatt is, minden, ami szabad volt, minden, ami szabadságból eredt elhallgatva, tiltva, lesajnálva, leamatőrözve volt, és ez a közelmúltig így történt.
 
Tehát van egy történelmi hátizsákunk, amit próbálunk letenni, ez nem egy egyszerű feladat. Ha hatvan évig mentünk egy irányba, akkor mennyi ideig kell egy irányba menni, hogy eljussunk a másik irányban valameddig?
Ez a közönséggel való kapcsolatnak egy aspektusa, ami nagyon fontos.
 
Nyilván az utóbbi időben, a rendszerváltás óta eltelt időben ezek a tendenciák tovább folytatódtak, de éppen a szabadság miatt ezeket már nem lehetett eltiporni a hatalmi eszközökkel, hiszen a művészet, mint olyan, a szólásszabadság egy speciális formája, ezt alkotmányosan sem lehetett elhallgattatni, és akkor óhatatlanul jöttek a sikerek.
 
Olyan letagadhatatlan, főleg nemzetközi sikerek, amelyeket már nem lehetett nem megtörténtté tenni.
Elhallgatni még mindig lehetett, de ez már egyre kényelmetlenebbé vált. Ezért mára valamilyen módon kezdi a helyét elfoglalni ez a fajta gondolkodásmód a színházban is, és a társadalomban is, tehát a közönségben is.