Főkép

Idén május 15-én délután és este a PECSA-t ismételten ellepték a Hunok, vagyis a Kowalsky meg a Vega rajongói.

A koncertek este 6 órától indultak. A két elő zenekar, a Next Day és a Fish - mert róluk is szót kell ejteni - igencsak szépen teljesítettek. Eddig nem nagyon figyeltem a munkásságukat, de meg kell mondjam, kellemesen csalódtam.

Mivel a megszokottnál hamarabb érkeztem a helyszínre, és jobb dolgom nem akadt, szenteltem időt a két csapatra.

A Next Day szövegvilága, és punkos, néhol talán kissé Green Day-s hangzású dallamai egyből szívemig hatoltak, s csak egy dolog járt az eszemben: hogy miről is maradtam le eddig?
Szerencsére szinte semmiről, hisz a zenekar most áll első lemezének kiadása előtt, ami valószínűleg saját kiadás lesz, ha nem találnak megfelelő kiadót. (Pedig meg kell valljam, szükségét látom, látnám egy ilyen zenekar támogatásának, hisz nem sok ennyire színes magyar punk zenét hallottam mostanában.)

Sokan megjegyezték, hogy halkak voltak, de este hétkor minek még kiabálni? Majd legközelebb! A zenekar hozott magával egy öt számos demo CD-t is ajándékba az érdeklődő közönségnek, de én lemaradtam…
Ami szerintem csak azt mutatja, hogy a közönséget érdekli a Next Day zenéje.

Sajnos a nekem legjobban tetsző számot nem találtam meg egyik elérhetőségi oldalukon sem, de legalább így nagyobb izgalommal várom az első nagylemezt!

Fish. Nem tudtam őket hova tenni. A srácok jól nyomják, de ez a zene engem már nem fog meg. Amúgy minden rendben volt velük is.
Bocsánat, hogy róluk nem írok sokat, aki ismeri őket, és miattuk is eljött, vagy csak miattuk, az úgyis jól érezte magát. A srácok odatették magukat, fokozták a hangulatot, csinálták a showt, úgy ahogy azt kell! Köszönet nekik is mindenért!

Kowáék minimálisnak mondható készülődés, hangolás, átállás után nekikezdtek…

A számomra talán kissé unalmas kezdéssel! „Rob D. - Cubbed 2 Death”a Mátrixból már jól ismert betétdallal. Ami tényleg kellemes, csak unalmassá válik, hogy ugyanaz a kezdés, már több mint fél éve.
Mégis annyi erő van ebben a dalban, hogy valahol megértem a fiúk választását, hogy miért mindig ez szól a koncert elején.

Az is eszembe jutott, hogy a már koncerteken oly sokszor emlegetett DVD felvétel miatt van, lehet az egész. Reméljük hamarosan azt is a kezünkbe vehetjük, és otthon is élvezhetjük a koncerthangulatot, ha épp nincs lehetőségünk eljutni egyre.
 
A C2D után egy „Pimasz Grimasz”-szal indított a banda. Nem nevezném erős kezdésnek, de mindenképp hangulatteremtő kezdő nóta. Folytatásként „Aszfalt és Fehércsík”-ot hallhattuk.
Az est folyamán több mint 20 dal hangzott el, közöttük egy új is, mely a szeptember környékén megjelenő nagylemezen lesz hallható, persze akkora talán már minden rajongó kívülről fogja tudni a szöveget.
 
„Szemenszedett Igazság, Többet érdemelsz, Fekete Lepke, Több mint, elég, Ennyi csak!, Herceg fehérlovon, Forradalom Rt., Csak más!, Balul sül el!, Budapest éjjel, Minden rendben, (Új dal) Nem minden szarka farka…, (Főműsor vége)
Ráadás.: „Új Templom, Aki mer az nyer, Szabad rég, Jövünk, mint a Hunok, Októberben leverten a Keletinél”.
 
A koncert hangzása és hangulata is nagyon jó volt. Kowa a rajongókra hivatkozva azt mondta, hogy ők egy „koncertzenekar”, s ez a tény ismét bizonyítottá vált.
A zenekar ismét elbúcsúztatott egy kedves barátot, aki sokat segítette a zenekart. Külön utakon járnak mától, de a barátság megmarad, s azt hiszem ez a lényeg.

Nekem már ez is megszokott, a zenekar teljesen kicserélődött az évek folyamán, s talán ettől olyan színes a zenéjük, és megújuló a mondanivalójuk.

Látványelemekben sem maradt alul a zenekar, bár lehetnének ezek az elemek gyakoribbak, és sokkal aktívabbak, mert illenek a zenéhez, és egy egész más élményt adnak a közönségnek.
A színpadon feltűnő harmonikás játéka is még gazdagabbá tette az este koncertélményét.
 
Összességében nézve igazi, hamisíthatatlan Kowalsky meg a Vega koncertélményben részesült az, aki nem hagyta ki ezt a megmozdulást.

A koncert helyszínén elméletileg Kowa új festményei is láthatók voltak, én erről lemaradtam. Láttam a honlapon pár képét, de nekem ezek már túl modernek. Jobban szerettem a még Black-Out-os korszakból származó Kowa képeket.
Persze nem bántva ezzel a művészt, és remélem azt is, hogy aki ezekre a képekre is kíváncsi volt, az megtalálta őket, s kellemes időt töltött el közöttük.