Főkép

Felemás érzésekkel indultam el az Óbudai Danubia Zenekar mostani koncertjére, mivel – ugyan Dohnányi-lemezük minden tekintetben tökéletesre sikerült, s ezért a zeneszerző első szimfóniájának előadásában sem számítottam hibára – legutóbb hallott Bartók-interpretációjuk nem győzött meg teljesen. Akkor az érettséget, a tapasztalattal járó, bölcs átélést hiányoltam előadásukból; igaz az egyik legnehezebb Bartók-darabot, a Zenét tűzték műsorra aznap este.

Ezúttal viszont az öt, magyar és székely dallamvilágból építkező, szimfonikus zenekarra áthangszerelt darab, a Magyar képek zenekarra hangzott el. És nem csupán a mű könnyedebb hangvétele lehetett az oka, hogy az előbb említettnél sokkal jobban élveztem az előadást, hanem nyilvánvalóan zeneileg is sokat fejlődött, érett a zenekar és karmestere.

Rögtön az „Este a székelyeknél” tételben megmutatkozott, hogy most már mélyebb átéléssel, drámaibb felfogásban képesek megszólaltatni a jellegzetes bartóki harmóniákat; összehasonlíthatatlanul kiegyensúlyozottabb és valahogy emberibb léptékű, ugyanakkor éteribb minden pillanat.

A „Kicsit ázottan”-ban pedig még a humor is megcsillant a kábult-mámoros dülöngélést felidézni hivatott dallamok és néhol disszonanciába hajló összhangzatok hangjaiban.

Gyöngyösi Levente darabját viszont, melyet kifejezetten a Danubia Zenekar felkérésére írt, még sosem hallottam, de a részben archaizáló, részben a filmzenékben továbbvitt nagyromantika kifejezetten huszonegyedik századi jellegzetességeit felmutató zenemű kellemes meglepetésként hatott rám, ahogy egészen lenyűgözött a művet nyitó fuvolaszóló előadójának játéka is.

És igen, voltak pillanatok, amikor egyértelműen John Williams jutott eszembe a fülbemászó melódiákról és a finoman bombasztikus megoldásokról, másutt ugyanakkor ténylegesen Rilke (az ő versei ihlették ugyanis a tételeket) korát és zeneszerző-kortársait idézte meg a zene hangulata és beállítottsága.
Azt azonban egyértelműnek éreztem, hogy ez a darab, ebben az előadásban mindenképp CD-re kívánkozik – esetleg más, hasonló Gyöngyösi-művekkel együtt.

A hangverseny második fele már nem hozott meglepetést. Dohnányi szimfóniája pontosan úgy szólalt meg, ahogy arra számíthattam: erőteljesen, dinamikusan, ahol kellett visszafogottan, és mindenekelőtt a fúvósok és a vonósok hibátlanul eltalált arányaival.

És megint egyértelművé vált, hogy Dohnányi méltatlanul keveset játszott komponistánk, akinek művei viszonylag könnyen befogadhatók, és semmivel sem maradnak le a kortársak hasonló darabjaitól, vagyis mindenképp a koncerttermek repertoárjának sikeres elemévé válhatnának.

Az Óbudai Danubia Zenekarhoz hasonló, fiatalos, technikailag jól képzett és ambiciózus előadók pedig sokat tehetnek népszerűsítésükért.

Előadók:
Óbudai Danubia Zenekar
Héja Domonkos – karmester

Közreműködött:
Konrád Antal – színművész

A hangversenyen elhangzott művek:
Bartók Béla: Magyar képek zenekarra, BB 103
Gyöngyösi Levente: Verkündigung
Dohnányi Ernő: I. (d-moll) szimfónia, op. 9

Eddig az Óbudai Danubia Zenekar alábbi felvételeiről írtunk:

Dohnányi Ernő: Szvit nagyzenekarra, Ruralia hungarica, Amerikai rapszódia (CD)
Johannes Brahms: Hungarian Dances Nos. 1–21, Amerikai rapszódia (CD)
Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán: Clip (DVD)

Kapcsolódó írások:

A Danubia Szimfonikus Zenekar Mozart-hangversenye
A Danubia Szimfonikus Zenekar romantikus hangversenye
Koncert: Danubia Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia, 2006. december 9.
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar, Muzsikás Együttes – MuPa, 2008. szeptember 28.
Koncert: Óbudai Danubia Zenekar: A szecesszió zenéje
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (CD)
Bartók Béla: Sonata for Solo Violin | 44 Duos for Two Violins (CD)
Bartók Béla: A kékszakállú herceg vára (CD)