Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Fantomszál (film)

Néztem a Fantomszálat, azt gondolván, hogy értem, miről van szó, pontosan arról, amit a trailerben láttam: karakterdráma némi szakma-specifikus háttérszállal, mindez elegáns, ráérős jelenetekkel, elegáns zenével, elegáns mindennel elmesélve. Még az is borítékolható volt, hogy elegánsan jelölni fogják majd az Oscaron minden olyan díjért, ami a filmkészítés nem annyira technikai, inkább művészi oldalát értékeli.

 

A történet főszereplője a hivatásában zseniális, de egyébként kiállhatatlan divattervező, Reynolds Woodcock, aki mellett nem az, hogy az ember nem tud megmaradni – ő maga nem akarja, hogy bárki megmaradjon mellette. Az egyetlen kivétel ez alól Cyril, a nővére, benne anyapótlékot, védőhálót lát a férfi, de ezzel együtt is nagyon rendkívül hideg szeretet az övék. Ezt a bizarr kapcsolatot Daniel Day Lewis és Lesley Manville mutatja be nekünk. (Ha van kategória, amiben nem sajnálnám annyira, ha a Fantomszál vinné az Oscart, azok azok lennének, amelyekben az ő teljesítményüket díjazzák.) A divattervező szokott rutinját, fásult életét színesebbé teszi, amikor megismerkedik egy fiatal, naiv, de temperamentumos fiatal nővel, Almával (Vicky Krieps), aki jót és rosszat egyaránt hoz a férfi és így az egész divatház életébe.

 

Hamar világossá válik, mennyi mindenről szól, illetve szólhatna a film, csodás témákat érint szinte minden percben: a furcsa, nem éppen egészséges motivációból fakadó kötődésekről, a magányról, arról, hogy mennyit lehet elviselni valakinek csak azért, mert tehetséges. Hol a határ a szertartásosság és az őrület között? Érdekes, hosszan kibeszélhető témák ezek, és nagyon kár, hogy csak vitaindító, gondolatébresztő szinten dobja be őket a film. Ezeket nem futtatja ki semmire, és a karakterekkel szerintem ugyanígy bánik: látjuk a Woodcockra adott reakciókat, de nem tudunk nagyságrendeket, nem tudjuk, milyen mezőnyben a legjobb. Amennyire a filmet érdekli, lehet, hogy ő az egyetlen élő divattervező az univerzumban – nagyon halványan említik, hogy vannak mások is, de ez szinte sértő mértékig el van kenve. Azért nem lett volna rossz némi kontextusba helyezni a Woodcock Divatházat, mert az adta volna meg a tétet, a feszültséget, hiszen ennek a vállalkozásnak a versenyképességéért, elöljáróságáért küzdenek a szereplők, ennek a vezetőjét óvják a széltől is. Összehasonlítási alap nélkül mindez elmegy mellettünk – ha nincs versenytárs, nincs tét, vagyis nincs miért izgulni.

 

Az alól, hogy ezekre a kérdésekre nem kapunk magyarázatot, némi felmentést ad, hogy a film súlypontja valójában nem a divaton, hanem a Woodcock és Alma között szövődő romantikus kapcsolaton van. Összetett viszony az övék, és sok mindennel kell megküzdeniük: a férfira szinte anyaként telepedő nővérrel, a korkülönbséggel, azzal, hogy nem világos, Woodcock társat vagy próbababát lát Almában. Ez a szál kétségkívül nagy gonddal és több akarással lett összerakva, mint a szakmai, és ez valóban nem a semmibe fut, hanem egy nagyon bizarr, sötét végkifejletbe. Nehéz is helyre rakni és megemészteni, bennem azonnal lezárt a zsilip attól, amilyen irányba vitték ezt a kapcsolatot, de ez egy szubjektív élmény. Érdekes és, azt hiszem, bátor is valahol, de kissé beárnyékolja a fordulatot az, hogy innen már egy teljesen másik filmet nézünk, nincs meg a koherencia a korábban látottakkal. Leszögezném, hogy nem ellentmondásos, de nem is simul bele valami szépen és zökkenőmentesen a nagy egészbe.

 

Úgyhogy végül megállapítottam, hogy én csak azt hittem, hogy tudom, milyen filmet nézek. A Fantomszál több annál, mint amit a trailer alapján feltételeznénk róla, ez pedig önmagában jó dolog. Tagadhatatlan mélységei és ügyes művészi megoldásai (operatőri munka, jelmezek, zene) miatt elringatózhatunk benne; lassú, nyugodt tempója teret hagy annak, hogy ha már a film nem teszi, hát mi magunk rágjuk tovább a témákat, kérdéseket. De nem hiszem, hogy egy mindent elsöprő alkotásról lenne szó, nem gondolom, hogy a színészi teljesítményen kívül bármi igazán rendkívülit, bármi sosem látottat nyújtana. Nagy filmnek készült, ez érződik rajta, de nem tudnék érvelni amellett, hogy ez sikerült is neki.


Horváth Vivien - 2018. február 1.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Paul Thomas Anderson) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!