Főkép

A Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell) talán a világon legismertebb anime (persze ha nem számítjuk a Ghibli klasszikusait), és most, hogy az amerikai filmváltozat/remake első előzetese is befutott, még ismertebbé vált. Az 1995-ös első mozifilm egy Japánban hosszú éveken át futó mangasorozat egy epizódján alapult, ami a XXI. század közepén játszódik. A negyedik világháborút követően a világ erőviszonyai teljesen átrendeződtek, köszönhetően  az egyre fejlettebb kibernetikának, illetve a globális információs hálózatok és virtuális valóság kiteljesedésének. Ebben a cyberpunk világban az egyik japán különleges ügyosztálynak dolgozik Kusanagi Motoko őrnagy és csapata, akik a különféle kiberbűntények megoldására szakosodtak.

 

Nem kis fába vágták a fejszéjüket a 2015-ös „új mozifilm” elkészítői: ugyan a manga és az eredeti film mellett még egy mozifilm és két évados (2X26 epizódos) animesorozat készült már egy "zárófilmmel", de ezek inkább a mangára alapoztak, nem pedig Mamoru Oshii (japánosan Oshii Mamoru) mozijára. Most azonban a Páncélba zárt szellem: az új fejezet alkotói bevallottan kívántak kapcsolódni a húsz éves klasszikushoz.

 

2029-ben járunk, még jóval azelőtt, hogy Kusanagi őrnagy csapata betagozódott volna a legendás 9-es ügyosztályba. A kormány különleges egységeként működő csapat megbízást kap, hogy számolja fel azokat a terroristákat, akik megszállták a Japán számára egyik legfontosabb állam nagykövetségét. Azonban az akcióba hiba csúszik: egy harmadik fél bezavar a terroristák és az őrnagyék összecsapásába, ráadásul ugyanekkor merénylet áldozata lesz a japán miniszterelnök és egy nagykövet is. A helyzet egyre feszültebbé válik, holott a dolgok eddig sem voltak épp nyugodtak. A nemrég véget ért háború után a világ még keresi a helyét, a katonai alakulatok, amikben jórészt kisebb-nagyobb mértékben kiborgizált katonák szolgáltak, igyekeznek lavírozni a megváltozott helyzetben. Bár a kormány nem akar újabb háborút, úgy tűnik, valaki mégis úgy gondolja, a céljai elérése érdekében nem kell visszariadnia attól, hogy egymásnak ugrasszon hatalmas tűzerejű egységeket.

 

Szóval ennek a mozinak a képében egy kvázi előzményt kapunk, ugyanakkor ez mégsem annyira filozofikus történet, mint az eredeti mozi (vagy akárcsak a „folytatása”, az Ártatlanság). A középpontban itt inkább egy politikai machinációkkal és titkos összeesküvésekkel terhelt cyberpunk sztori áll. Az őrnagy és csapata itt még az „összerázódó” fázisban jár, Kusanagi többször csak „alkatrészekként” hivatkozik embereire, akik sokkal inkább felettesként tekintenek rá, semmint olyasvalakire, aki közel áll hozzájuk. Sajnos erre a vonalra, ahogyan a karakterekre sem fektet valami sok hangsúlyt a film, Kusanagin kívül senkiről sem tudunk meg túl sokat. Még a korábbi filmekben általában jól működő Kusanagi-Batou páros is csak villanásokban jelenik meg, holott az izomkolosszus Batou és a törékenynek látszó, de eltökélt őrnagy remekül kiegészítik egymást.

 

Azt persze nem mondhatom, hogy nem próbálkozik az anime komolyabb kérdésekkel foglalkozni. A kibernetikus testek és agyak megjelenése magával hozza a kérdést, hogy meddig ember az ember, és vajon ha gépekre cseréljük le a testünket, akkor mi is gépekké válunk? Eldobható alkatrészek leszünk, vagy egy új faj? Mi leszünk az evolúció új lépcsőfoka, akik a kiteljesedő hálózatok segítségével többekké válnak, mint az ember? Ezek valahol mind ott vannak a filmben, csak nem ezek állnak előtérben, hanem a bonyolult és kusza összeesküvés, ahol több oldal is igyekszik sütögetni a pecsenyéjét. Bevallom, nekem néhol (két megtekintés után is) nehezemre esett követni, ki kivel van, melyik kormányügynökség kit figyel meg, kit akar elgáncsolni stb. Ugyanakkor a készítők nem is nagyon hagynak nekünk időt arra, hogy felfogjuk az erőviszonyokat. De, és itt jön a csavar, mindezt mesteri módon csinálják: az akció olyan lendületes és jól összerakott, a kiborgok és robottankok összecsapása olyan elemi erejű, hogy egy idő után nem is érezzük fontosságát annak, hogy megértsünk minden szálat. Ők a rosszak, ők a jók, és kész, nem kell tudni többet. De nézd, annak az ürgének zoomol a szeme! Annak a másiknak meg egy méteres acélpenge csusszan ki az alkarjából! Az meg meghackeli a többieket!

 

A Ghost in the Shell sorozat legvonzóbb tulajdonsága az, hogy a maximumot kihozza a cyberpunkból, mind képi megvalósítás, mind ötletek terén, és ez erre a mozifilmre is áll. Kusanagi őrnagy kiruccanásai a virtuális valóságba, a titokzatos kémhajó ostroma vagy akár egy test-test elleni küzdelem sokkal izgalmasabb és változatosabb, ha a résztvevők beültetésekkel ellátott szuperkatonák. Szóval alapvetően azt mondom, ne azok nézzék meg ezt az animét, akik a mai napig imádják az 1995-ös film gondolatiságát és ködös filozófiáját, hanem azok, akiket jobban megfogott a cyberpunk akció, és nem bánják, ha sokszor egy kukkot nem fognak érteni abból, mi zajlik a vásznon. Az biztos, hogy én ezután le fogom porolni a korábbi epizódokat, és az sem kizárt, hogy újranézem a két sorozatot, amik egyébként sikeresebben valósítják meg azt a fajta cyberpunk thriller-összeesküvésfilm ötvözetet, amit Kazuya Nomura rendező és csapata véghez akart vinni.

 

(A film még egyszer megtekinthető 2016. november 27-én az Urániában az Anilogue Nemzetközi Animációs Filmfesztivál keretében.)