Főkép

A rasszizmusról, különösen a romák ellen irányuló gyűlöletről néha hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak Magyarországon jellemző, pedig a valós helyzet ennél sokkal rosszabb. Mira Fornay szlovák rendezőnő megmutatja, hogy északi szomszédunknál sem jobb a közhangulat, a skinheadek, vagy legalábbis a „csavargók” hatása ugyanolyan problémát jelent egyes csoportokra. Arról nem is szólva, hogy habár néha inkább a városi bandákat és csoportosulásokat vagyunk hajlamosak okolni, vidéken sincs másként, az apróbb falusi, kisvárosi közösségekben ugyannyira jelen van a rasszizmus, s a szélsőséges tettek is legalább annyira jellemzőek – ha nem még jobban. A Kutyám, Killer fájdalmas krónikája a mindennapokba beszivárgó gyűlölet hatásának, melynek tartalma és mondanivalója jelentősen túlnő a másfél órányi mozgóképen.
 
Marek egyszerű vidéki srác, akinek legjobb barátja a Killer névre hallgató kutyája. Idejének nagyobb részét az alkoholista apjáról való gondoskodás teszi ki, aki akkora adósságot halmozott fel, hogy a lakást is el kell adniuk, s a családi szőlősbe kell költözniük. Ha éppen nem a pitbullt tanítja támadni, a helyi bokszklubban edz skinhead haverjaival, akiknek nézeteit is elfogadja. Amikor azonban újra megjelenik az életében anyja, ráadásul a félig roma fiával együtt, kénytelen újraértékelni elveit. Egyszerre küzd a korábbi években beleivódott gyűlölettel és a szégyennel, amit családja miatt érez – de vajon hova vezet ez a kettősség? Képes lesz döntést hozni és kiállni valamelyik oldal mellett?
 
Fornay Szlovákia és Morvaország határát jelölte ki helyszínül, mely egyfajta gócpont a helyi rasszista csoportok között. Ez a vidékies, szegény környezet zavaró módon lehetne Magyarország is, mely hasonlóságot (sajnos) az uralkodó nézetek sem cáfolják meg. A falusi kocsmában tábla hirdeti, hogy romákat nem látnak szívesen, Mareket folyamatosan támadják a féltestvére miatt, s ezzel a gyűlölettel szemben ő sem képes védekezni. Ugyan munkál benne a szégyen érzete, nem mer anyjával beszélni a témáról, miközben az a szubkultúra, amelybe már valamelyest beilleszkedett, kiveti magából. Az ambivalens érzelmek elragadják, félő, hogy nem tud szabadulni tőlük, s kénytelen lesz állást foglalni valamelyik oldalon. De ha végül eljut a döntésig, tettei milyen következményekkel fognak járni?
 
Durva és brutális film a Kutyám, Killer, nem ad egyszerű magyarázatokat, nem oldoz fel és legfőképpen nem áll egyik oldalra sem. Lassan mutatja be Marek mindennapjait, legtöbbször inkább csak sejtet, a néző gondolataira bízza, hogy mi is történik – ám a töredezett narratíva következtében nem könnyű feldolgozni, s érzésem szerint nem is éri el annyira a hatását. Túl sok minden hiányzik ahhoz, hogy igazán el tudjunk merülni világában, megértsük szereplőit, és állást tudjunk foglalni. Pedig atmoszférateremtésben közel hibátlan, a teljesen amatőr színészekre és az életszagú környezetre nem lehet panaszkodni.
 
Hiába döbbenetesen erős a mondanivalója, hiába foglalkozik napjaink egyik legfontosabb témájával, mégsem önmaga miatt lesz emlékezetes alkotás. A mögöttes tartalom sokkal inkább megmozgatja az ember gondolkodását, lényegesen túlmutat a filmen – de azt hiszem, ezzel nincs is gond, elvégre az igazán fontos kérdéseket nem lehet másfél órában elintézni. Azt mindenesetre nem lehet elvitatni tőle, hogy ráirányítja a figyelmet erre az egyre jelentősebb problémára, gyakorlatilag már akkor eléri célját, ha néhányan elgondolkodnak saját magatartásukon. S ennél nem is kell több.