FőképMartha és Paul boldog házasok. Martha angolt tanít, Paul pedig frissen doktorált orvos, aki Marseille-ben kap munkát, ami nagy lehetőség számukra. Nem mintha eddig boldogtalanok lettek volna Kölnben, hiszen együtt éltek egy szép lakásban, sok barátjuk volt és Paul professzora is jó véleménnyel volt a férfi tanulmányairól, munkájáról. Magánéletükben minden a legnagyobb rendben: szerelmesek egymásba, sokat beszélgetnek, sétálnak, szeretkeznek. A búcsúvacsorának szánt baráti összejövetelre Martha egy különleges ételt süt, melynek külső héját keményre süti és azt felvágva lehet hozzáférni a finomsághoz. De a vacsorán ez sehogy sem sikerül, így hát Paul nem tétlenkedik: kalapácsot és vésőt ragad és hangos nevetés közben fejti le a burkot.

Aztán elérkezik a nap, amikor a költözést kísérő rendetlenség közepette Paul gondterhelten elindul Marseille-be. A nő a tervek szerint egy hét múlva költözik, ám az alatt rengeteg tennivalója akad: a maradék tárgyaikat összepakolni, kitakarítani és mindent elintézni. Párszor felhívja férjét, de mindig csak a hangpostát éri el, ahol kedves üzeneteket hagy. Egyik nap két rendőrnő csönget be, akik közlik Marthával: férje egy marseille-i kórház parkolójában öngyilkos lett. A nő félreértésnek gondolja az egészet, de a kapitányságon bebizonyosodik: valóban Paul holttestét találták meg.

Martha sokáig nem is fogja fel a történteket, de végül elindul, hogy elrendezzen mindent, amit ilyenkor kell: koporsót vásárol, barátokat és Paul munkatársait keresi fel a szomorú hírrel. Ekkor éri az első meglepetés: közös barátaik tulajdonképpen Martha barátai, majd nem sokkal később kiderül, hogy Pault nem is ismeri az állítólagos professzora. Ahogy a nő egyre jobban kutakodik, rá kell jönnie: férje nem az, akinek több mint négy éve mutatja magát - mintha csak egy vadidegen élt volna Marthával. A nő egy barátnőjétől, Trixitől remél támaszt, de amikor felmerül a lehetőség, hogy Trixinek viszonya volt Paullal, megváltoznak a dolgok.

Martha kételyek közt, magányosan és szomorúan éli tovább az életét, míg egy nap találkozik egy férfival, akinek egy mozdulatáról rögtön Paul jut eszébe. Alexander történelmet tanít az egyetemen, épp a születésnapja van, de barátnője munkára hivatkozva nem tölti vele ezt a napot. Este egy véletlen folytán ismét összefut Marthával, aki felhívja a lakására. A férfi legnagyobb megdöbbenésére a nő úgy tesz, mintha évek óta együtt élnének: egy pólóban, bugyi nélkül hívja aludni a férfit. Alexander részegnek gondolja, és végül hazamegy. Furcsállja, hogy megkérdezte a nő nevét, Martha viszont nem akarta tudni az övét. Pár nappal később Martha bemegy az egyetemre, bocsánatot kér, majd egy újabb randevút beszélnek meg: ezúttal is Martha lakására, ahol a nő vacsorát főz, így ismét előkerül a kemény héjú étel és ezúttal sem sikerül késsel felvágni, Martha pedig kalapácsot és vésőt ragad. Egyre többet találkoznak, és Alexander lassan beleszeret a nőbe, akivel olyan rejtélyes módon ismerkedett meg, de múltjáról nem tud semmit. Nem kérdezősködik, hisz már vágyik az intimitásra, ezért ki nem mondott kérdések és titkok közt telnek boldog mindennapjaik. Szerelmesek lesznek egymásba, sokat beszélgetnek, sétálnak, szeretkeznek. Látszólag minden a legnagyobb rendben megy. Játszanak is: elképzelik, hogy két kislányuk van, és ez még jobban összeköti őket. Egy borús napon aztán felmerül a férfiban a kérdés: miért nem élnek olyan helyen, ahol mindig jó az idő, mint például Marseille-ben. Elmondja az ötletét Marthának, aki nagyon boldog, de egy telefonhívás Paultól hirtelen mindent felborít.

A film rendkívül érdekes kérdéseket vet fel: mi történik akkor, ha szerelmünkről kiderül, hogy valójában hazudott nekünk, és titokban teljesen más életet élt? Ki lehet-e heverni ezt a megrázkódtatást? Léphet-e egy ilyen szerelem helyébe egy másik, ami eleinte látszólag csak arra szolgál, hogy a csalódott nő egy másik férfira vetíthesse ki elhunyt férjének emlékét? Milyen ez az új szerelem: őszinte, vagy csak belső vágyaink kivetítésére szolgál anélkül, hogy a másikat fontosnak tartanánk?

Jan Schomburg rendkívül alaposan járja körül ezeket a kérdéseket, és bár eleinte a film első felének fő kérdése érdekelte, vagyis hogy mi történik, amikor szerelmünkről kiderül, hogy valójában nem is ismertük, a film készítése közben rájött: valójában az érdekli, ahogy az új szerelem kialakul, főként azok a kulcsmozzanatok, amelyek ehhez vezetnek. Mindezeket rendkívül alaposan és átgondoltan tárja a szemünk elé a rendező-forgatókönyvíró: apró részletekre reflektál, amelyek aztán egy nagyobb egészet adnak ki. A szereplőket különböző traumáknak teszi ki és ezeken keresztül vizsgálja meg viselkedésüket. De a film igazi finomságát az adja, hogy részletesség ellenére bőven hagy nyitott kérdéseket, amelyeken elgondolkodhatunk: valóban viszonya volt Paulnak és Trixinek? Hogy lehet, hogy Martha éveken át nem vette észre, hogy férje álcának használja az orvosi egyetemet? Lehet-e olyan erős a vágyunk valaki iránt, hogy azt egy mozdulat miatt egy másik emberre vetítsük ki? Ha végiggondoljuk ezeket a kérdéseket, jó néhányat meg tudunk majd válaszolni, néhányat azonban nem, akárcsak a valódi életünkben.

Zene csupán néhány jelenetben hallható, ezekben viszont sokat hozzátesz az adott kép hangulatához, amely szinte csodálatosabb, mint élőben: a baráti társaság idillje, Alexander elmélkedése, miközben a borús eget nézi. Mind-mind olyan jelenet, amely magával ragad és nem ereszt bennünket, és ebben a zenének is nagy szerepe van.

A színészi alakítások hihetetlenül érzékletesek: Sandra Hüllert a Theater Heute, a vezető német színházi magazin 2009-ben az év színésznőjének nevezte, és ebben a filmben is olyan élethűen és magával ragadóan adja vissza a becsapott és gyászoló, lelki sérüléseiről beszélni nem akaró tanárnő szerepét, amely senkit sem hagy hidegen: már az első pillanatokban érezzük boldogságát, a kétkedését a halálhír hallatán, utána a bizonytalanságát, az Alexanderrel való találkozásakor pedig vágyainak kivetülését. Ugyanez igaz az Alexandert alkító Georg Friedrich-re is: teljesen átéli a szerepét és egy percre sem hagy minket szabadulni a vágytól, hogy megtaláljuk az igazi, mély intimitást.

Jan Schomburg már a forgatókönyvvel is nagyot alkotott: a mű nemcsak részletes és jól felépített, de a film közepén alkalmazott nézőpontváltás – ami után Martha helyett Alexander szemszögéből követhetjük az eseményeket – briliáns: nemcsak érzékeltet egy meghatározó pillanatot a filmben, de esélyt ad arra, hogy kívülről is megismerjük a nőt. Nagyszerű ötlet, ahogy a forgatókönyv Alexanderen keresztül párhuzamba állítja a világ történelmét Martha egyéni sorsával: minden fontos esemény kétszer következik be. A rendezés semmiben sem marad el a forgatókönyvtől, rendkívül mélyen érzékelteti a lelkek minden egyes rezdülését, és Schomburg nem diktatorikus rendezőként a stáb minden tagjának esélyt ad, hogy hozzáadjanak a mű egészéhez: a vágónak, operatőrnek és a zeneszerzőnek is.

Az Együtt az ég alatt egy komoly, elgondolkodtató, helyenként vidám film, amely nagyszerűen nyúl egy nehéz témához, tehát a film garantáltan tetszeni fog azoknak a nézőknek, akik szeretnek elmerülni a lélek rejtelmeiben és regény helyett most egy filmmel szeretnék átélni ezt a megrázóan csodálatos érzést.

Néhány filmnyelvi elem

A film rendkívül jó és érthető szimbólumokat használ, melyek sokszor tudat alatt adják át még mélyebben a film mondanivalóját. Ezek közül szemezgettünk kicsit – az ajánló ezen része spoilereket is tartalmaz.

Az egyik legszembetűnöbb, hogy Schomburg úgy von párhuzamot Martha két szerelme között, hogy a nő ugyanazokat a jeleneteket éli meg mindkét férfival: a véső és a kalapács használata az étel héjának feltöréséhez; az ágyjelenet szinte ugyanolyan megjelenítése; a filharmonikus koncert; ahogy a két férfi az ablaknál áll, vagy épp a Marseille-be költözés. De mivel Schomburg szerint nincs két egyforma kapcsolat, így ezek a jelenetek néhány apró részletben eltérnek egymástól: először Paul használja a vésőt, később Martha; Paul és Martha egy komolyzenei koncerten ismerkedtek meg, Alexander és Martha viszont már párként mennek el rá.

Egy másik szembetűnő motívum a lakás és Martha lelkiállapotának párba állítása: a film elején a nő boldog, a lakás pedig szép és rendezett. A költözéskor, amikor mindenki kicsit zaklatott, a lakásban is rendetlenség uralkodik a lelkileg még romokban heverő Marthát jelképezve. Az új kapcsolattól lelkileg gyógyuló nő lakásában pedig ismét a rend és a tisztaság uralkodik.

És hogy mennyire tükrözi a lakás Martha lelkének állapotát? Elég, ha Paul telefonjáról beérkező hívásra gondolunk a film vége felé: a nő ekkor bevonul egy kulccsal bezárt és még mindig rendetlen szobácskába, amelynek létezéséről eddig nem is tudtunk, ahogy Alexander sem tudott arról, hogy Martha szívének egy ilyen szeglete is létezik – és amikor a férfi kimegy a lakásból, az ajtó előtt állva mintha csak a nő szívéből lépne ki egy kis időre.

A mobiltelefon szerepe is rendkívül érzékletesen jelenik meg a filmben: olyan nagy jelentőséget tulajdonítunk ennek a készüléknek, hogy azt hisszük, akár a halottakkal is beszélhetünk ezzel az eszközzel – ahogy Martha is ezt gondolja, amikor már tudja ugyan, hogy férje meghalt, de felhívja és a hangpostán keresztül próbál vele kommunikálni. Később pedig a telefonhívás miatt fedi fel új szerelme előtt lelkének eddig eltitkolt részét.