Főkép

George Clooney neve az utóbbi időkben igen komoly tényezőnek számít a hollywoodi filmesek körében, hiszen amivel érdemben foglalkozik – ha nem is lesz tökéletes –, mindenképpen beszéd tárgyát fogja képezni. 2012-ben (az Egy veszedelmes elme vallomásai, a Good Night and Good Luck.,  valamint a Bőrfejek után) immár negyedik rendezését tekinthetjük meg a mozitermekben, melynek egyik forgatókönyvírója, illetve szereplője is az ötvenedik életévét betöltő színész. Sokat vállalt magára, és a legtöbb téren meg is felel az elvárásoknak, hiszen A hatalom árnyékában két legnagyobb erénye az okos forgatókönyv és a kiváló színészgárda, még ha sajnos nem is tudják eléggé kompenzálni a lassú történetvezetést.
 
Egy amerikai előválasztási procedúra mozzanatait követhetjük nyomon, amikor is kiderül, hogy melyik párt melyik jelöltjét indítja el a valós elnökválasztáson. A demokrata párt kulisszái mögé tekinthetünk be, méghozzá Ohio államban, ahol két jelölt küzd a győzelemért. Mike Morris kormányzó látszólag igazi idealista, le akar számolni a világ gondjaival, legyen szó az iraki háborúról, az energiaforrások elapadásáról vagy éppen a megvesztegethető republikánus politikusok térnyeréséről, mindezt két tehetséges kampányfőnöke, a már öregedő és kiábrándult Paul Zara, illetve a fiatal és találékony Stephen Myers segítségével. Amikor azonban utóbbit az ellenfél egy ügyes húzással kínos helyzetbe hozza, az egész kampány sikere kétségessé válik.
 
Clooney mellett a másik központi személy, akire érdemes felfigyelni a stáblistán, Grant Heslov, aki nem csak a kissé őrült és elborult Kecskebűvölők rendezői székébe ülhetett bele, de a Good Night and Good Luck. című filmet is íróként jegyzi. Utóbbit azért is fontos megjegyezni, mivel a stílusos és elegáns alkotás ugyanazokat a jellemzőket mutatja, mint A hatalom árnyékában: a felszínen izgalmasnak és eredetinek tűnik, gyakorlatilag azonban vontatottá válik, nincs benne elég erő és tartalom ahhoz, hogy mindvégig fenntartsa a figyelmet, s az utolsó jelenetig szórakoztasson. Pedig kiváló érzékkel kerülgeti a banalitásokat és a sablonos gondolatokat, a korábban felvázolt témák helyett inkább a hűségről, az eszmékről és a tiszta játékba vetett hitről szól, szerencsére komolyabb pátosz és politikai kiállás nélkül.
 
Morris kormányzó és a fiatal sajtófőnök, Stephen egyszerre döbben rá az illúziók múlandóságára, mindkettőjüknek rá kell eszmélnie, hogy mit sem ér a politikai nagykutyák között a becsületesség, ha a jobb cél érdekében áldozatokat és kompromisszumokat kell hozni. Egyikük sem ártatlan vagy naiv, csupán reménykednek abban, hogy meg tudják nyerni a választásokat anélkül, hogy eladnák a lelküket az ördögnek. Igazi érzelmek nem is tükröződnek a jelenetekben, mind a két karakter távol marad a nézőtől, ám sokáig mégis képes arra, hogy lekösse a gondolatainkat, s érdekes legyen az olykor már thrillerbe hajló történet – bár a feszültségben gazdag jelenetek sajnos nem tartanak ki a végéig.
 
A film másik kiemelkedő eleme a kitűnő színészgárda, élén George Clooney-val. Ugyan csak mellékszereplőt alakít, mégis végig uralja a képernyőt, ami alapvetően nem is lenne baj, ha Ryan Gosling megfelelően tudná ellensúlyozni. A manapság egyre népszerűbb fiatal színész játékában nincs annyi energia, hogy lenyűgözzön, a vérfagyasztó arckifejezésén kívül nem sok mindent tud felmutatni. A másik két mellékalakot játszó Paul Giamatti, illetve Philip Seymour Hoffman is könnyen átveszi az irányítást az egyes jelenetekben, mindketten kiválóak a választási kampányok két rangidős főnökének szerepében, Goslingnak komolyabban kellett volna teljesítenie, ha fel akarta volna venni a versenyt a többiekkel.
 
A hatalom árnyékában könnyedén lehetett volna egy izgalmas politikai csatározásokról szóló dráma, ehelyett inkább megmaradt a maga egyszerűségében, mely sajnos túlságosan lassúra sikeredett. A remek színészekhez nem társult olyan jó dramaturgia, hogy végig élvezni lehessen, még ha voltak is kellemes ötletek a forgatókönyvben. Ettől függetlenül megnézését egyáltalán nem bántam meg, a téma és a fesztültséggel telített pillanatok sok mindenért kárpótoltak. Talán Clooney-nak egyelőre még nem biztos, hogy érdemes próbálkoznia a rendezéssel, szerintem színészként nagyobb sikereket érhet el.