Főkép Majdnem 20 év és hat, az eredeti Enterprise legénységének kalandjairól szóló film után 1994-ben végre elérkezett az idő, hogy Picard kapitány és „az új nemzedék” kalandjait is a mozivásznakon izgulhassuk végig.
 
Az 1987 és 1994 között futó, 7 évadot és 178 felejthetetlen epizódot megélő Star Trek: Az új nemzedék című sorozat vitathatatlanul világsiker volt. Talán éppen ezért a készítők úgy döntöttek, hogy az Enterprise-D legénységének első egész estés kalandjában a már bevált receptet követik.
 
Bár a hatodik film (Star Trek: A nem ismert tartomány) végén könnyes búcsút vettünk az eredeti Enterprise legénységétől, az írók (Rick Berman, Ronald D. Moore és Brannon Braga) még egy kaland kedvéért visszahozták a vászonra Kirk kapitányt, hogy ezáltal áthidalják a két nemzedéket elválasztó szakadékot és ezzel mesterien biztosítsák a Star Trek: Nemzedékek kontinuitását.
 
A film elején az Enterprise-B átadási ceremóniáján találjuk magunkat az idősödő Kirk, Scotty és Chekov társaságában. Természetesen a baj mindig a legrosszabbkor jön, és a flotta büszkeségének két utasszállító megmentésére kell sietnie. Az események olyan gyorsan követik egymást, hogy perceken keresztül lélegzetvisszafojtva figyeljük a képernyőt és csak Kirk kapitány már jól ismert borsos humora oldja kissé a feszültséget.
 
Alig 20 perc akció után, megdöbbenve pislogunk, amikor a képernyő alján megjelenik a felirat: „78 évvel később”. A film cselekményének igazi bonyodalma csak most kezdődik, immár a 24. században. Az Enterprise-D egy El Aurian fizikus, Soran segítségére siet, mit sem sejtve annak valós szándékairól. A gonosz, megkeseredett tudós tervei azonban már mozgásba jöttek, és Jean-Luc Picardnak csak egy másik legendás alak segítségével van esélye arra, hogy megállítsa: aki nem más, mint a 78 évvel korábban, rejtélyes körülmények között eltűnt James T. Kirk.
 
A cselekményről minden kétség nélkül elmondható, hogy a Star Trek hagyományait követi. Az Enterprise legénységének nem a Földet vagy az emberiséget kell megmentenie, hanem egy ismeretlen bolygó lakosaiért kockáztatják az életüket, ami a Gene Roddenbery által létrehozott univerzum egyik legfontosabb üzenete. Picard kapitánynak gyakorlatilag az örök boldogságot kell feláldoznia, hogy megvédjen egy primitív, ismeretlen társadalmat.
 
De a legnemesebb tettekről szóló történet sem ér semmit, ha a szereplők laposak és érdektelenek. Szerencsére ebben a filmben a világ megmentése mellett bőven van idő a szereplők jellemfejlődésére is. A mindig kőszikla keménységű Jean-Luc Picardot (Patrick Stewart) egy, a családját sújtó tragédia után sebezhetőnek és összetörtnek látjuk, amit környezete előtt sem tud teljesen titkolni. A minket számtalanszor megnevettető Data (Brent Spiner) most sem okoz csalódást, amikor az emberré válás egy új lépcsőfokára lép: egy új chipnek köszönhetően képessé válik az emberi érzelmekre. Data új felfedezése fontos, és természetesen humoros szerepet játszik a filmben, és többször jelentősen befolyásolja a cselekmény alakulását. Az Enterprise legénységének többi tagja a sorozatban már megszokott szerepet játssza, Worfot (Michael Dorn) előléptetik, Geordit (LeVar Burton) mint Data legfőbb támogatóját látjuk viszont. Szerencsére Guinnan (Whoopi Goldberg) misztikus karaktere is tovább fűszerezi az eseményeket, és Kirk kapitány (William Shatner) is tartogat meglepetéseket.
 
A film antagonistája, Dr. Tolian Soran külön figyelmet érdemel. Malcolm McDowell ördögien tökéletes módon játssza el az írok által megformált karaktert. Soran nem sorolható az eredendően gonosz emberek közé. Ugyanazokon a szörnyű viszontagságokon ment keresztül, mint Guinnan, de neki a lelkét nem megacélozták vagy megnemesítették a megpróbáltatások, hanem eltorzították és egy cinikus, kegyetlenül számító, elvtelen emberré tették. Soran nem a célja miatt veszélyes, hiszen csupán az örök boldogságot szeretné, hanem az eszközei miatt, melyekkel ezt a célt szeretné elérni. Bárkit és bármit hajlandó egy szemrebbenés nélkül elpusztítani, hogyha az útjában álnak. Rendkívüli intellektusa, megtévesztő és félrevezető jelleme méltó ellenféllé teszi.
 
Soran és Guinnan párhuzama végigkíséri a filmet, és többször elgondolkozásra késztet, hogy valójában mennyire kevéssé különbözik ez a két látszólag ellentétes jellemű karakter. Sorannak is megvolt a lehetősége, hogy egy rokonszenves segítőkész barát váljon belőle, míg Guinnanből is válhatott volna elmebeteg gyilkos.
 
A vizuális effektek mozivászonhoz illőek és fényévekkel megelőzik az alig két évvel korábban készült Star Trek: A nem ismert tartományban látottakat. Bár kívülről az Enterprise-D változatlan, a belseje jelentős átalakuláson ment át. A nyolcvanas években készített parancsnoki híd halvány konzoljait, világosbarna és vajszínű árnyalatait, a Star Trek: Voyagerből ismert krómszínű, letisztult felületek és élénk színű csillogó képernyők váltják fel, mégis megőrizve annak eredeti hangulatát. Hasonló árnyalati és stílusbeli váltásokat vehetünk észre a hajó többi részén. Egy új helyszínre is beléphetünk az Enterprise fedélzetén, az ultra-modern csillagtérképészetre, ami mellett az összes eddig látott díszlet eltörpül.
 
Összességében ez az egész estés kaland az eredeti, 60-as években lefektetett elveket tárja elénk, modern megvilágításban, kombinálva a régit az újjal, látványos csatajelenetekkel, színes karakterekkel, pörgős cselekménnyel, áthidalva a szakadékot az eredeti sorozat és Az új nemzedék között, megalkotva minden idők egyik legjobb Star Trek filmjét.