FőképForgatókönyv: Jeff Stockwell, David Paterson
Eredeti történet: Katherine Paterson
Zene: Aaron Zigman
Főszereplők: Josh Hutcherson, AnnaSophia Robb
Gyártó: Hal Lieberman Company/ Lauren Levine Productions Inc./ Walden Media/ Walt Disney Pictures
Magyarországi forgalmazó: SPI International
Magyarországi bemutató: 2007. február 22.

Ha tetszik egy film, szeretek utánanézni a hátterének, sőt, ha kiderül, hogy eredetileg könyv volt, nem átallom azt is elolvasni (bár ez jelen esetben még nem történt meg, pedig nemrég megjelent magyarul is).
És előfordul, hogy nem csak érdekes, de meglepő vagy szívet melengető dolgokra is fény derül ilyenkor.

A Híd Terabithia földjére pl. állítólag Amerikában az általános iskolai kötelező olvasmányok között van, Katherine Paterson pedig a fiának írta vigasztalásul, amikor az 8 éves korában elveszítette egy barátját.
Továbbá Csupó Gábor rendező egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a két kis főszereplő a forgatás során egymásba szeretett.

Ja, és a szőke, életvidám Leslie-t játszó AnnaSophia Robb (aki a Charlie és a Csokigyár-ban is szerepelt), amikor meghallotta, hogy filmet készítenek kedvenc könyvéből, szívhez szóló levelet írt Gábornak, hogy had játssza ő ezt a szerepet, mert annyira hasonlónak érzi magát a könyvbéli Leslie-hez.

Mindezek után, s pláne a filmplakátot látva, talán meglepő, ha azt mondom, ez a film nem egy tündérmese. Való igaz, szerepelnek benne két gyermek fantáziájának teremtményei, meg egy egész meseország, Terabithia.
És ezek filmrevitelében sokat segített az a WETA Digital, amelyik a Gyűrűk Ura trilógia elkészítéséből is óriási részt vállalt – ez mégsem mese vagy fantasy. A valós életről szól, hova tovább élni tanít, és aki ezt a filmet nyálasnak tartja, az talán inkább szánalomra méltó...

A történetről: egy sokgyerekes, szegény család egyik sarja, a 11 éves Jesse az iskola első napján csak második lesz a futóversenyen, amire egész nyáron készült. Ráadásul az új lány, Leslie győzi le. Apránként mégis barátokká válnak.
A zárkózott Jesse, aki titkon szívesen rajzolgat, lelki rokonra lel az élénk fantáziájú, a sorból szintén kilógó lányban, s ketten együtt találnak maguknak egy titkos helyet, túl a patakon, ahol azt játszhatják, hogy ők a gyönyörű, képzeletbeli Terabithia urai.

Egyfajta menekülés is ez, az otthon és az iskola fájdalmai, keserűségei elől, s amit elképzelnek, abban mindez tükröződik.
Aztán hirtelen tragédia történik, és ekkor derül ki igazán, mi is az a barátság. Meg a család meg a szeretet. Igen, szomorú, könnyfakasztó, akár megrázó is a film, de nem érzem hatásvadásznak.
Az élet dolgai így zajlanak, abban pedig, hogy a képzelet segíthet a túlélésben, jó hinni. Jobb, mint a sivár valóság rabigájába hajtani a fejünket. És ki ne vágyott volna gyerekkorában kalandokra, titkos búvóhelyekre, és ilyen barátságra?

És büszke vagyok rá, hogy mindezt egy magyar ember rendezte. Talán csak képzelgés, de úgy érzem, nem akármelyik amerikai lett volna képes ilyen emberien megcsinálni ezt a filmet.

Csupó Gáborról még annyit: a Simpson család első alkotói között volt, de a nevéhez fűződnek olyan, a Nickelodeon-ról jól ismert rajzfilmek is, mint a Fecsegő tipegők és a Thornberry-család.
Ez az első élőszereplős mozifilmje, és jelenleg többek között Richard Bach Jonathan, a sirály (Jonathan Livingston Seagull) c. művének 3D-s filmverzióját készíti elő Andy Vajnával.

Kapcsolódó írásunk:Katherine Paterson: Híd Terabithia földjére