Főkép

Scarlett Johansson és Hugh Jackman újra egy filmben, ráadásul megint bűvészkedés?! De ez nem a Füles 2., és itt nincs Woody Allen. Hanem egy másik varázsló, a Memento-val elhíresült Christopher Nolan, aki Christopher Priest „The Prestige” c. regényét filmesítette meg.

Anglia, a XIX. század végén, s két bűvész, akik a végletekig mennek az egymással való rivalizálásban. Mindez a Nolan-ra jellemző flashback-ekben, sajátos stílusban elmesélve, remek színészekkel, csodás képekkel – és a legapróbb részletekig tökéletesen felépített sztorival, meg döbbenetes csattanóval (ami sci-fibe illik). Olyannyira, hogy azon sem lepődnék meg, ha Nolan nem csupán a történetet, de a nézőkre gyakorolt hatást is milliméter pontossággal kitervelte volna. (Találtam ugyan benne valamit, és ezért meg fogom újra nézni – de még ez is Nolan malmára hajtja a vizet…)

Hosszú film, alaposan kifejtik, mi történik, nagyon kell figyelni és gondolkodni. Aki szereti a Sherlock Holmes sztorikat (na meg azt a miliőt), az A tökéletes trükkért is odalesz. Mert mindkét főszereplőnek, az alulról felkapaszkodó Alfred Bordennek (Christian Bale) és az előkelő származású Robert Angiernék (Hugh Jackman) van valami óriási világszáma, s így a számos kiábrándító bűvésztrükk között akad olyan is, ami nem egészen az.

Az egyik egy különös gép, amit a különc feltaláló, Nikola Tesla alkot (David Bowie-nak testhez álló szerep, segédjében pedig a Gyűrűk Ura Gollamjaként híressé lett Andy Serkisnek örvendhetünk). És Tesla azt mondja, a tudomány sokszor nem a várt eredményre vezet (ezt különben az ő különös élettörténete is alátámasztja). A másikról pedig nem beszélek – ahogy Borden sem.

Pályájuk kezdetén, mikor még csak segédek voltak egy másik bűvésznél, egyikük olyasmit tesz, ami összetöri a másik életét, és onnantól kezdve könyörtelen harcban állnak. És e harcban semmitől sem riadnak vissza – mindketten tudják, hogy az igazi trükkökért áldozatot kell hozni.

Mindkét férfiú rendben lévő színészi alakítást nyújt, az Angier segédjét alakító Michael Caine persze messze jobb náluk, és Scarlett Johanssonra sem lehet panasz, ahogy a többiekre sem – bár tény, hogy olyan túl sok mindent rájuk nem osztottak. A film látványvilága és hangulata pedig nagyon erős. Különösen tetszik, hogy noha a bűvésztrükkök maguk nem sok valódi mágiát tartalmaznak, a megfelelő pontokon a korszak gótikus regényeit idézi az atmoszféra.

Számtalan apróság van a filmben, amit fel lehet fedezni, ami gazdagítja az élményt (pl. érdekes párhuzam vonható a filmben csak említés ill. pribékjei szintjén megjelenő Edison és Tesla versengése ill. a két bűvész harca között; a Nolan által alkalmazott pszichológiát is hosszasan lehetne boncolgatni, stb.).

Roppant hatásos, ám a felszínes szórakoztatásnál jóval többet nyújtó film – mely azért mégis csak egy science-fiction elemekkel vegyített thriller. S talán egyszer majd magyarul is megjelenik az alapjául szolgáló könyv...