FőképNem vagyok egy véres szájú Woody Allen rajongó, úgyhogy nem fogom kielemezni, hogy gazdag pályájához viszonyítva a Füles mégis milyen. Mindenesetre amit a mester itt humor címén elővezet, azon jókat kacagtam – és ezzel el is árultam, mi a film legfőbb erénye.

A történet, melyben a jellegzetes Allen-i kavarásból sok, valóban izgalmas csavarból meg kevés akad, Londonban játszódik. Az amerikai újságírópalánta, Sondra Pransky (Scarlett Johansson) épp barátait látogatja meg, s velük vesz részt a Splendini álnévre hallgató bűvész (Woody Allen) előadásán.
A tipikus csetlő-botló-idétlen Woody-figura pont Sondrát kéri fel fő attrakciójánál, hogy lépjen az anyagtalanító dobozba – ahol a lányra valódi természetfeletti élmény vár.

Éspedig: A nemrég elhunyt sztárriporter, visszatérvén a halálból, neki súgja meg a szenzációs sztorinak ígérkező fülest: alighanem a multimilliomos Lord Lyman fia, Peter (Hugh Jackman) az a tarot-kártyás sorozatgyilkos, aki már vagy 10 prostit tett el láb alól.

Sondra, a bűvész segítségével nyomozni kezd hát, s miközben bekerülnek az angol felsőbb tízes köreibe, kölcsönösen egymásba szeretnek a gyanúsítottal. Bonyodalmak következnek, nem várt vagy nem túl meglepő fordulatok, kinek hogy – és végül egy kellemesen szórakoztató filmről, alighanem mosolyogva távozunk a moziból.

A film túl nagy színészi alakításokra sem ad alkalmat, ezzel együtt mindenki jól teljesít. Scarlett Johansson, akit az Elveszett jelentésben nyújtott alakítása óta kedvelek, meggyőzően domborít, mint bájos és butácska szőke amerikai csajszi, Hugh Jackman ízlésesen hozza az elegáns, egyszersmind valamit titkoló brit arisztokratát (lásd még: Kate és Leopold).

Woody Allen meg pont olyan, mint mindig, és valami halálosan nem illik ebbe az angol környezetbe – de nyilván ez is volt a cél. Az angol környezet, a lord kastélya és kertje, viszont szemet gyönyörködtető.
Számtalan ennél rosszabb filmre lehet manapság jegyet váltani.

Kapcsolódó írás:Scoop - CD