Harry Potter és a tűz serlege (DVD)
Írta: Galamb Zoltán | 2006. 09. 03.
Ha valakinek kétségei lettek volna afelől, hogy a Harry Potter-filmek és a Star Wars-saga között komoly párhuzamok fedezhetők fel, mostantól elfeledheti a kételyeit. A Voldemort és Harry között lezajló párviadal ugyanis Palpatine és Yoda mester Erő-villám csatájának és egy fénykardpárbajnak meglehetősen hatásos keveréke.
Legfeljebb a színkód különbözik. Hiszen amíg a Csillagok Háborújában a vörös jelképezi a sötét oldalt, a zöld pedig a világosat, addig Rowling regényének filmadaptációjában a gonoszságot és irigységet szimbolizáló zöld energiasugár lövell ki a főgonosz varázspálcájából, és Harry-vel marad a talán lázadást vagy vérkeresztséget jelképező vörös.
A hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy egyre nagyobb, már-már mérhetetlenül fontos szerepet kapnak a speciális effektusok - és ebben, azt hiszem, egyfajta általános trend kibontakozását figyelhetjük meg.
De pontosan ezek miatt a hatások miatt olyan élvezetes az új Harry Potter-kaland. A tengerből kiemelkedő vitorlás hajó vagy a sárkányviadal DVD-n is lenyűgöző képi hatással bír, márpedig a formátum fokozottan kihozza a mozivásznon sokszor elsikkadó, apró, de annál zavaróbb félrenyúlásokat.
No és a már említett párviadal sem tartozik a képileg unalmas pillanatok közé - igaz elég még néhányszor elsütni az ötletet, és akár klisévé is válhat, egyelőre azonban félreérthetetlen utalással elegy, roppant módon eltalált látványelem, ami sokáig megmarad az emlékezetünkben.
Meglepő módon azonban éppily lélegzetelállító Hermione bevonulása a bálra. Az okoskodásra hajlamos kamaszlányt megformáló Emma Watson küllemre egyértelműen egyre felnőttesebb, és alakítása is egyre érettebb, kiforrottabb - s úgy érzem, arcjátékát és beszédének kifejező erejét tekintve messze kiemelkedik a gyerekszereplők közül (legalábbis az angol eredetiben).
A nagy tapasztalatú felnőtt színészek viszont - a lényegében csupa hírességből összeállt szereplőgárda ezúttal Ralph Fiennes-zal gyarapodott - a megszokottnál is kevesebb lehetőséget kapnak tehetségük kibontakoztatására.
Talán, mert a kamasszá érett gyerekek lassacskán képessé válnak rá, hogy önmagukban is „elvigyék a balhét”, vagyis hitelesen előadják a történetet.
Amelynek kibontása a korábbiakénál tagadhatatlanul jobb írói képességekről árulkodik. Rowlingnak végre sikerült - ha nem is alapvetően más, legalább részleteiben és megoldásaiban eltérő -, igényesebbek számára is fogyasztható mesét kiötlenie.
Már nem olyan szembetűnő a séma, amire az írónő ráhúzza a varázslótanoncok kalandjainak szövetét, és valamelyest kidolgozottabbak a jellemek is - már amennyire a műfaj szabályai megengedik, hiszen a mese eleve archetípusos figurákat feltételez.
És - akárcsak a már említett Csillagok háborúja hexalógia esetében - az újabb Harry Potter-rész összehasonlíthatatlanul sötétebb, árnyaltabb, és épp ezért életszerűbb a korábbi epizódoknál.
Engem csupán az zavar egy kicsit, hogy a Roxforti varázsló-iskolában mindig sikerül előkaparni egy olyan ősi tradíciót, amiről soha senki nem hallott még a diákok közül, holott többségük családja generációkon át ebben a tanodában okosodott.
Ám az efféle következetlenségeken könnyen túlteszem magam, különösen, ha az előráncigált hagyomány olyan humoros pillanatokhoz vezet, mint amilyenek a táncra kényszerített fiúk jellegzetesen kamaszos reakcióit bemutató jelenetek.
J. K. Rowling nem Shakespeare, a filmet magát pedig bajosan lehetne filmtörténeti mérföldkőnek kikiáltani, célját mégis hiánytalanul eléri mind az alkotó, mind az alkotás. Végtére is szórakoztatni akarnak, szórakozni pedig a korábbi epizódoknál komorabb befejezés ellenére is önfeledten tudunk a Harry Potter és a tűz serlegén.
Aki pedig valami komolyabbra vágyik, netán zavarják a sokszor számítógépes játékokra emlékeztető helyszínek, trükkök és egyéb megoldások, annak nyilvánvalóan szükségtelen arra kényszeríteni magát, hogy végigülje a serdülő filmeposz legújabb részét.
Jómagam viszont semmi kivetnivalót nem találok abban, ha valaki két és fél órányi, valódi kikapcsolódásra vágyik, és ezt a roxforti varázslótanonc legújabb kalandjától várja.
A magyar DVD-kiadás extrái:
Eddig nem látott jelenetek
Beszélgetés a szereplőkkel
Készülődés a karácsonyi bálra
A negyedik rész vászonra varázslása
A Trimágus Tusa: Az aréna
A Trimágus Tusa: A tó
A Trimágus Tusa: A labirintus
DVD-ROM-os extrák
EA játékdemó
Roxfort időszalag
A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (5.1 DD), angol (5.1 DD)
Felirat: magyar, angol, albán, bolgár, horvát, macedón, román, szerb, szlovén
Kép: 2,40:1 (16:9)
Legfeljebb a színkód különbözik. Hiszen amíg a Csillagok Háborújában a vörös jelképezi a sötét oldalt, a zöld pedig a világosat, addig Rowling regényének filmadaptációjában a gonoszságot és irigységet szimbolizáló zöld energiasugár lövell ki a főgonosz varázspálcájából, és Harry-vel marad a talán lázadást vagy vérkeresztséget jelképező vörös.
A hasonlóság abban is megmutatkozik, hogy egyre nagyobb, már-már mérhetetlenül fontos szerepet kapnak a speciális effektusok - és ebben, azt hiszem, egyfajta általános trend kibontakozását figyelhetjük meg.
De pontosan ezek miatt a hatások miatt olyan élvezetes az új Harry Potter-kaland. A tengerből kiemelkedő vitorlás hajó vagy a sárkányviadal DVD-n is lenyűgöző képi hatással bír, márpedig a formátum fokozottan kihozza a mozivásznon sokszor elsikkadó, apró, de annál zavaróbb félrenyúlásokat.
No és a már említett párviadal sem tartozik a képileg unalmas pillanatok közé - igaz elég még néhányszor elsütni az ötletet, és akár klisévé is válhat, egyelőre azonban félreérthetetlen utalással elegy, roppant módon eltalált látványelem, ami sokáig megmarad az emlékezetünkben.
Meglepő módon azonban éppily lélegzetelállító Hermione bevonulása a bálra. Az okoskodásra hajlamos kamaszlányt megformáló Emma Watson küllemre egyértelműen egyre felnőttesebb, és alakítása is egyre érettebb, kiforrottabb - s úgy érzem, arcjátékát és beszédének kifejező erejét tekintve messze kiemelkedik a gyerekszereplők közül (legalábbis az angol eredetiben).
A nagy tapasztalatú felnőtt színészek viszont - a lényegében csupa hírességből összeállt szereplőgárda ezúttal Ralph Fiennes-zal gyarapodott - a megszokottnál is kevesebb lehetőséget kapnak tehetségük kibontakoztatására.
Talán, mert a kamasszá érett gyerekek lassacskán képessé válnak rá, hogy önmagukban is „elvigyék a balhét”, vagyis hitelesen előadják a történetet.
Amelynek kibontása a korábbiakénál tagadhatatlanul jobb írói képességekről árulkodik. Rowlingnak végre sikerült - ha nem is alapvetően más, legalább részleteiben és megoldásaiban eltérő -, igényesebbek számára is fogyasztható mesét kiötlenie.
Már nem olyan szembetűnő a séma, amire az írónő ráhúzza a varázslótanoncok kalandjainak szövetét, és valamelyest kidolgozottabbak a jellemek is - már amennyire a műfaj szabályai megengedik, hiszen a mese eleve archetípusos figurákat feltételez.
És - akárcsak a már említett Csillagok háborúja hexalógia esetében - az újabb Harry Potter-rész összehasonlíthatatlanul sötétebb, árnyaltabb, és épp ezért életszerűbb a korábbi epizódoknál.
Engem csupán az zavar egy kicsit, hogy a Roxforti varázsló-iskolában mindig sikerül előkaparni egy olyan ősi tradíciót, amiről soha senki nem hallott még a diákok közül, holott többségük családja generációkon át ebben a tanodában okosodott.
Ám az efféle következetlenségeken könnyen túlteszem magam, különösen, ha az előráncigált hagyomány olyan humoros pillanatokhoz vezet, mint amilyenek a táncra kényszerített fiúk jellegzetesen kamaszos reakcióit bemutató jelenetek.
J. K. Rowling nem Shakespeare, a filmet magát pedig bajosan lehetne filmtörténeti mérföldkőnek kikiáltani, célját mégis hiánytalanul eléri mind az alkotó, mind az alkotás. Végtére is szórakoztatni akarnak, szórakozni pedig a korábbi epizódoknál komorabb befejezés ellenére is önfeledten tudunk a Harry Potter és a tűz serlegén.
Aki pedig valami komolyabbra vágyik, netán zavarják a sokszor számítógépes játékokra emlékeztető helyszínek, trükkök és egyéb megoldások, annak nyilvánvalóan szükségtelen arra kényszeríteni magát, hogy végigülje a serdülő filmeposz legújabb részét.
Jómagam viszont semmi kivetnivalót nem találok abban, ha valaki két és fél órányi, valódi kikapcsolódásra vágyik, és ezt a roxforti varázslótanonc legújabb kalandjától várja.
A magyar DVD-kiadás extrái:
Eddig nem látott jelenetek
Beszélgetés a szereplőkkel
Készülődés a karácsonyi bálra
A negyedik rész vászonra varázslása
A Trimágus Tusa: Az aréna
A Trimágus Tusa: A tó
A Trimágus Tusa: A labirintus
DVD-ROM-os extrák
EA játékdemó
Roxfort időszalag
A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: magyar (5.1 DD), angol (5.1 DD)
Felirat: magyar, angol, albán, bolgár, horvát, macedón, román, szerb, szlovén
Kép: 2,40:1 (16:9)