negatív VARIETÉ, 2010. október 9., Mai Manó Ház
Írta: Hegedűs Tamás | 2010. 10. 15.
Hangzatos és vonzó szombat esti programnak tűnt a Mai Manó Házban meghirdetett negatív VARIETÉ nevű esemény, így mindenféle előzetes tervezés, vagy kutakodás nélkül, pusztán a kíváncsiság által vezérelve és némi inspiráció reményében úgy döntöttem, megnézem magamnak.
És olyan kellemes élményben volt részem, hogy kifejezetten sajnáltam, amiért nem hívtam magammal társaságot, mást is bevonva ezzel a csodába, de mivel az előadás és a kiállítás még egy jó ideig több ízben is megtekinthető lesz, megkísérlek másnak is kedvet csinálni hozzá.
Sajnos a kiállítás megnyitó beszédéről kései érkezésem és a kis terembe bepréselődött embertömeg miatt lecsúsztam, de ezt követően sikerült közelebbről is szemügyre vennem a rendhagyó installációt, ami két részből állt: egyrészt tíz darab egymás mögé függesztett fólia volt, melyek negatív lenyomatként ábrázoltak sziluetteket.
A néző mozgásának hatására és a megvilágításnak köszönhetően az alakok megelevenedtek, a formák táncoltak és újabb formákat alakítottak, ilyen formán a megfigyelő saját maga irányíthatta a helyhez kötött, de folyamatosan mozgásban levő alkotást.
A különleges, gép nélküli technikával készített fotogramok mellett egy óriási vásznon kivetítve is megjelentek ezek az eleven testek, a fényben táncoló és formákká olvadó sziluettek.
A kiállítást szabadtéri vetítés követte, amely Moholy-Nagy László A nagyváros dinamikája című forgatókönyvén alapuló performansz volt. Demcsák Ottó, a Győri Balett alapítójának koreográfiájához Zságer Balázs, a Zagar zenekar vezetője komponált rá jellemző, atmoszférikus elektro-szimfónikus zenei aláfestést.
A vásznon megjelenő táncoló, árnyjátékkal játszó testek a zenével összhangban meséltek történetet, vagy csak kápráztattak el finomra hangolt mozgásukkal.
A valóban varieté-szerű előadás, az arctalan körvonalakkal és különleges formai animációkkal kevert történetmesélés és a minimálzenés kíséret együttese kellemes pszichedelikus hangulatot adott, a szemlélő pedig saját fantáziájával egészíthette ki a látottakat.
A kétszer 50 perces vetítés több járókelőt is odavonzott, akiket a szervezők az esti hűvösben ácsorgásért egy-egy pohár meleg teával is megkínáltak.
A valóban kellemes kikapcsolódást nyújtó performanszt az érdeklődők több alkalommal, különböző helyszíneken is megtekinthetik:
2010. október 21, 22 előadások a Millenáris Teátrumban
2010. november - 2011. február: magyarországi vidéki színházak
2011. március - június: európai nagyvárosok
2011. augusztus: Sziget Fesztivál
És olyan kellemes élményben volt részem, hogy kifejezetten sajnáltam, amiért nem hívtam magammal társaságot, mást is bevonva ezzel a csodába, de mivel az előadás és a kiállítás még egy jó ideig több ízben is megtekinthető lesz, megkísérlek másnak is kedvet csinálni hozzá.
Sajnos a kiállítás megnyitó beszédéről kései érkezésem és a kis terembe bepréselődött embertömeg miatt lecsúsztam, de ezt követően sikerült közelebbről is szemügyre vennem a rendhagyó installációt, ami két részből állt: egyrészt tíz darab egymás mögé függesztett fólia volt, melyek negatív lenyomatként ábrázoltak sziluetteket.
A néző mozgásának hatására és a megvilágításnak köszönhetően az alakok megelevenedtek, a formák táncoltak és újabb formákat alakítottak, ilyen formán a megfigyelő saját maga irányíthatta a helyhez kötött, de folyamatosan mozgásban levő alkotást.
A különleges, gép nélküli technikával készített fotogramok mellett egy óriási vásznon kivetítve is megjelentek ezek az eleven testek, a fényben táncoló és formákká olvadó sziluettek.
A kiállítást szabadtéri vetítés követte, amely Moholy-Nagy László A nagyváros dinamikája című forgatókönyvén alapuló performansz volt. Demcsák Ottó, a Győri Balett alapítójának koreográfiájához Zságer Balázs, a Zagar zenekar vezetője komponált rá jellemző, atmoszférikus elektro-szimfónikus zenei aláfestést.
A vásznon megjelenő táncoló, árnyjátékkal játszó testek a zenével összhangban meséltek történetet, vagy csak kápráztattak el finomra hangolt mozgásukkal.
A valóban varieté-szerű előadás, az arctalan körvonalakkal és különleges formai animációkkal kevert történetmesélés és a minimálzenés kíséret együttese kellemes pszichedelikus hangulatot adott, a szemlélő pedig saját fantáziájával egészíthette ki a látottakat.
A kétszer 50 perces vetítés több járókelőt is odavonzott, akiket a szervezők az esti hűvösben ácsorgásért egy-egy pohár meleg teával is megkínáltak.
A valóban kellemes kikapcsolódást nyújtó performanszt az érdeklődők több alkalommal, különböző helyszíneken is megtekinthetik:
2010. október 21, 22 előadások a Millenáris Teátrumban
2010. november - 2011. február: magyarországi vidéki színházak
2011. március - június: európai nagyvárosok
2011. augusztus: Sziget Fesztivál