Interjú: Markó Ádám - 2012. január

ekultura.hu: A célotok mindig is az volt, hogy stílusi korlátoktól mentes zenét játsszatok, amit ügyesen meg is valósítotok. Ebbe mindig mindenki egy adott stílusból hozza a jellemzőket, vagy mindig mindenki az őt ért aktuális hatást viszi a zenébe?
Markó Ádám: Folyamatosan érnek minket különböző hatások, session zenészként rengeteg stílusba szereztünk betekintést, amelyek közül nyilván vannak kedvenceink. Amikor 8 évvel ezelőtt megalakult a zenekar, az volt a cél, hogy a dzsesszt, a metalt, a rockot, az elektronikus zenét, és amiket külön-külön szerettünk, összegyúrjuk – persze nem öncélú módon, a lényeg az, hogy ZENE legyen. Ebből alakítottuk ki a saját műfajunkat, ami, úgy gondolom, ennyi idő alatt sikerült.

ekultura.hu: Ezek szerint a most megjelenő albumotok illeszkedni fog egy előre eltervezett irányvonalba?
Markó Ádám: Már a második lemez is eléggé kialakult volt, már ott nagyon jó arányban megtaláltuk a rockzene és a dzsesszes gondolkodás keverését (mivel mi csak a gondolkodást vettük át, egyáltalán nem vagyunk dzsesszzenészek). A harmadik albumról pedig merem állítani, hogy a legprogresszívebb, legzúzósabb, ugyanakkor a legletisztultabb és legdallamosabb anyag is lesz egyben.

ekultura.hu: Említetted, hogy megvannak az egyéni kedvenc stílusaitok is. Neked melyek ezek?
Markó Ádám: Én abszolút a rock vonalról érkezem, annak ellenére, hogy muzsikus családban nőttem fel, klasszikus zenész szülőkkel. Már 3-4 éves koromban elkezdtem dobolni, és édesanyámék rengeteg koncertre vittek magukkal, sokáig pedig magam is komolyzenei pályára készültem mint ütős. Csak 14 éves koromban jött el az a pillanat, amikor beültem a dobfelszerelés mögé és teljesen a rabjává váltam. Ekkor határoztam el, hogy én ezt szeretném csinálni, és utána jött a rockzene. Majd Nesztor Ivánnál tanultam, ahol megérintett a dzsessz és főleg a fúziós zene. Ezután volt 5 év, amíg a Kőbányai Zenei Stúdióban tanultam szinte minden műfajba betekintést nyerve, majd ezekből leszűrtem magamnak azokat a dolgokat, amiket fontosnak tartottam, és mivel rengeteg tanultam ezekből a zenékből, így a rock dobolás párosult a dzsesszben használatos gondolkodással.
De ugyanezt elmondhatom Marciról is, aki abszolút egy rock-metal gitárosként indult, és ezután jött neki a dzsessz és a dzsessz tanszak. Fehérvári Attilát pedig nem kell bemutatnom, ő már 17 évesen a Black-Outban volt basszusgitáros, és ezek után ment a dzsessz tanszékre. Tulajdonképpen majdnem mindannyian ugyanazt a pályát jártuk be, Cséry Zoli is klasszikus konzervatóriumot végzett, de őt inkább az elektronikus irány vonzotta fiatalabb korában, aztán jött a Kőbányai Zenei Stúdió. Ebből a sokféle hatásból tisztult le a mai zenénk.

ekultura.hu: A szüleid hogy fogadták, hogy Te ilyen irányba indultál el és ezzel foglalkozol?
Markó Ádám: Nálam ebből komoly gondok voltak kamasz koromban. Mindenki azt hinné, hogy aki zenészcsaládban nő fel, annak könnyű, mert adott a pálya, nekem mégis foggal-körömmel kellett harcolnom, hogy csinálhassam, nagyon nagy vitáink voltak ezzel kapcsolatban a szüleimmel. De szerencsére fokozatosan megszokták és elfogadták, hogy valóban nagyon komolyan veszem a dolgot, és innentől kezdve természetesen támogattak, ma pedig már nagyon büszkék.

ekultura.hu: Nem is volt olyan hangszer, ami felé ők terelgettek volna?
Markó Ádám: Nem, mert én már gyerekkoromban kiválasztottam magamnak a dobot, ők egyszerűen csak a komolyzenei pályán voltak érdekeltek. Én viszont kitaláltam és végigjártam a saját magam útját, és azt gondolom, hogy ez mindenképpen jó dolog, hogy így történt.

ekultura.hu: A koncertjeitek nyolcvan százalékát külföldön adjátok. Ezt tudatosan tervezitek így, vagy külföldön egyszerűen befogadóbbak az emberek?
Markó Ádám: Azt kijelenthetjük, hogy befogadóbbak, bár nekünk szerencsére nincs okunk panaszkodni, hiszen a Special Providence köré itthon is egy nagyon komoly közönségbázis alakult ki – mondhatni, amolyan kis kultikus csapat lett, hiszen zenei téren egy nagyon komoly űrt tölt be. Mindezek miatt már Magyarországon is telt ház előtt játszhatunk. Külföldön, mivel nagyobb a piac, sokkal több a lehetőség, és négy évvel ezelőtt a London Jazz Fesztivállal lendült be a zenekar külföldi karrierje, akkor kezdtünk el Európa-szerte turnékat szervezni. Ezek nagyon sikeresek voltak, és ezen, meg az emberek fogadtatásán felbuzdulva egy francia kiadó elkezdte terjeszteni a lemezeinket, ezáltal olyan nagy francia progresszív zenei fesztiválokra kerültünk be, ami alapján egész Európában, sőt már a tengerentúlon is számolnak a zenekarral progresszív körökben. Épp ennek az eredményeként voltunk nemrég Dél-Amerikában, ősszel pedig Japánba megyünk. A zenekarnak Franciaországban, Németországban és Csehországban alakult ki komolyabb közönségbázisa, mi pedig azon dolgozunk, hogy minél több és jobb helyre eljussunk. Szerencsére olyan visszajelzéseket kapunk, amik szerint nagyon jó úton vagyunk afelé, hogy megvalósítsuk azokat a célokat, amiket az elején kitűztünk magunk elé.

ekultura.hu: Ezek szerint már tudjátok az idei koncertjeiteket?
Markó Ádám: Ez nálunk hagyományszerűen úgy van, hogy tavasszal és ősszel van egy turnénk, és ezekben érintjük azokat az országokat és városokat, ahol már visszatérő vendégek vagyunk. Magyarországon ez Pécs, Szeged, Debrecen és természetesen Budapest szokott lenni. Nagyjából tudjuk, hogy áprilisban van a tavaszi turné, nyáron fesztiválozunk, októberben pedig megyünk Japánba az őszi turné keretén belül. Nagyjából ezek vannak, de még sok minden alakulóban van, amihez több országban vannak ügynökeink, akik koncertek szervezésében segítenek, és most már nem mindent nekem kell intézni, mint az elején, ami igazán nagy segítség.

ekultura.hu: Japánba eljutni nagyon nagy dolog, hiszen például a rockzenekarok is attól kezdve számítanak igazán nagynak, hogy ott is sikeres koncertet adtak. Milyen volt a hír fogadtatása, hogyan reagáltatok erre?
Markó Ádám: Ez is a francia vonal révén jött létre, hiszen a progresszív zenei világ nagyon érdekes, ugyanis nagyon komoly kommunikáció zajlik a körein belül. Ezért ha Európában bárhol feltűnik egy nagyon jó zenekar, akkor azt záros határidőn belül mindenhol megtudják, pontosan azért, mert nagyon összetartó a közeg. A japán koncertre is ennek köszönhetően kaptunk lehetőséget. Nagyon várjuk, és nagyon-nagyon kíváncsiak is vagyunk, főként, mert a progresszív zene fellegvára egyértelműen Japán, és ezért nagyon sokat várunk attól a turnétól.

ekultura.hu: Felmerül a kérdés, hogy egy erősen az improvizációra épülő zenekar esetében mi a szerepe egy albumnak?
Markó Ádám: Ilyen szempontból mi sosem voltunk dzsesszzenekar, mert nálunk mindennél előrébb valók a dalok, a dallamvilág, tehát az, hogy itt vannak refrének, mintha egy énekes verzió lenne, holott ugye nem az. A Soul Alert dalai elég kötöttek, ráadásul élőben már egy samplert is fogunk használni, tehát most már minden nagyon ki van találva, meg van hangszerelve, épp ezért az improvizáció a szólókra redukálódott. Ez pedig azért történik így, hogy az előtérbe juttassuk magát a zenét és minden öncélú dolgot kikerüljünk, ezáltal többet adva az embereknek. Ilyen szempontból ez a harmadik lemez a legkötöttebb, de egyben a legzeneibb is.

ekultura.hu: Szándékoztok még jobban redukálni az improvizációkat?
Markó Ádám: Azt hiszem, hogy most nagyon megtaláltuk a saját utunkat, a saját hangunkat, azt, hogy úgy szólaljanak meg a dalok, ahogy szeretnénk. Az új album fele már fent van a YouTube-on és a világ minden pontjáról olyan visszajelzéseket kapunk, ami egyértelműen azt erősíti meg bennünk, hogy most még jobban megtaláltuk a közös hangot a közönséggel, mint eddig és tulajdonképpen a Soul Alert a beérés lemeze, így ezt a vonalat fogjuk továbbra is vinni.

ekultura.hu: Mekkora szerepe volt ebben Attilának? Hiszen a legutóbbi lemezen még nem vele játszottatok.
Markó Ádám: Attila egy csodálatos ember, fantasztikus basszusgitáros, nagyon komoly szerepe volt ebben, hiszen ugyanazt a rockos világot hozta, amit a zenekar nagy része is, ezáltal az ő zeneisége nagyon jól alátámasztja, és nagyon sokat hozzátesz a zenénkhez.

ekultura.hu: Szerintetek melyik korosztályt fogja meg a legjobban a zenétek?
Markó Ádám: 20-tól 50 éves korig a leginkább elterjedt, a rajongóink hetven százaléka ebbe a korosztályba tartozik, de vannak olyan idősebbek emberek is, akik visszajáró vendégek. Külföldön pedig ez még elképesztőbb, Londonban például egy vietnami veterán szó szerint eldobta a mankóit a koncerten, annyira tetszett neki. Nyilván ehhez kell egy olyasfajta nyitottság, ami például a nyugati embereknek is van. De Magyarországon is több példa van rá, hogy az általam említett kornál idősebb emberek is szeretik a dalainkat.

ekultura.hu: Mesélj kicsit a London Jazz Fesztiválról, hiszen említetted, hogy ezzel indult be a külföldi karrieretek!
Markó Ádám: Ez egy nagyon érdekes fesztivál, mert nem olyan, mint egy magyar dzsesszfesztivál, ahol mindig csak ugyanaz a hat zenekar léphet fel és csak mainstream dzsesszel. Londonban ugyanúgy fellépnek neves funky zenekarok, brit pop-rock zenekarok is, amelyek kicsit közelebb állnak ehhez a műfajhoz. Mivel ebbe bőven beleférnek a dzsessz-rock zenekarok is, így mi is kijutottunk erre a rendezvényre.

ekultura.hu: Melyik zenei vonalról kapjátok a legnagyobb elismerést?
Markó Ádám: A pályánk elején, ami még nagyon az ős-dzsessz-rock, fusion világ volt, a dzsesszvonalról is kaptunk elismerést, de ugyanúgy kapunk a rock-metál szcénából, de kialakult a zenekar körül egy olyan vélemény, hogy ez se nem dzsessz, se nem rock, se nem metal. Ahogy én észreveszem, és amilyen visszajelzéseket kapunk, azokból az jön le, hogy ezt úgy tekintik az emberek, mint zenét, mint Special Providence-t a zenekart és nincsenek skatulyák, ami nagyon jó, hiszen ez volt a célunk.

ekultura.hu: Ezek után már csak gratulálni tudok az eddigi sikereitekhez és további sok szerencsét kívánok a jövőben is! Köszönöm a beszélgetést!
Markó Ádám: Én is köszönöm!

A zenekar elérhetőségei: Facebook, honlap, Myspace