Főkép

ekultura.hu: A lemezkiadótok promóciós anyagán goth’n’rollként definiáljátok a stílusotokat. Ugyanakkor inkább a Motörhead stílusával rokon elemek fedezhetők fel az albumon.

Joakim Stabel: Igen. Nagyon szeretjük a Motörheadet. Valójában a Motörheadet tartanám az egyik legfontosabb hatásnak, ami a zenénket érte, és manapság nem is nevezném a muzsikánkat goth’n’rollnak.
Még mindig megmaradtak bizonyos gótikus metál elemek a zenénkben, de a legfőbb dolog, hogy az első albumunkat, aminek Our Pain Is Your Pleasure volt a címe, sokkalta gótikusabb hangzás jellemezte.
A Soulless & Proud és az új Lifeblood már más irányba mozdult el.

Ennek fő oka, hogy olyan zenét szeretnénk játszani, ami élőbb, energikusabb, ami intenzívebb, szemben az olyan zenékkel, amiket hallgatva inkább hátradőlünk, elengedjük magunkat, a gondolatainkba merülünk.
Ebbe az irányba indultunk el, és úgy érzem, kezdettől fogva ezt a területet szemeltük ki magunknak, de az első albumon még kissé gótikusabban szóltunk.

Nyugodtan hívhatjuk goth’n’rollnak, ha úgy tetszik, mert egyéni megítélés dolga, hogy találunk-e rajta olyan részleteket, amiket gótikusnak neveznénk, de alapvetően heavy metált játszunk. Ez az elnevezés sokkal több mindent lefed.

ekultura.hu: És ezt az elmozdulást befolyásolta bármennyiben is az a tény, hogy a gótikus metál-szcénát egyre inkább a női énekesekkel fellépő együttesek uralják?

Joakim Stabel: Nem, úgy érzem, az olyan együttesek, mint a Lacuna Coil egészen nagyszerűek. Egyszerűen magunk mögött hagytuk ezt a területet. 1997-ben még ebben az irányban indultunk el, de azóta kilenc év telt el.
Az ember változik, egyre jobban megismeri magát, egyre tisztábban kirajzolódik előtte a jövő. Alapvetően egyre távolodunk a gótikus stílustól és egyre súlyosabb, brutálisabb heavy metált játszunk.

Úgy érzem, hogy a Blackshine nem hasonlítható semmi máshoz. Felesleges kategóriákat keresni hozzá, mint amilyen a heavy metal, a gótikus rock, vagy a hard rock. Nyugodtan fel lehet címkézni persze, hogy ez goth’n’roll, black metal, death metal, vagy bármi más. De egyszerűen a Blackshine vagyunk.
Talán pont ezért akarnak felcímkézni minket, mert a gótikus metál világa annyira kitágult mostanában, és egyre több minden belefér. Viszont ha emiatt jön el valaki a koncertünkre, akkor roppant csalódott lesz, mert heavy metált hall majd.

Viszont ha alaposabban meghallgatjuk az albumot, rábukkanhatunk valóban gótikus, melankolikus motívumokra is. De hívhatjuk, aminek akarjuk, mert hamisítatlan heavy metál. És az a legfontosabb, hogy a közönség szeresse a zenénket. Pusztán meg kell hallgatni minket, hogy bárki eldönthesse ezt.

ekultura.hu: Az album meghallgatásakor az volt az első benyomásom, hogy hihetetlenül jól lejöhet ez az erő a színpadról. Kipróbáltátok már élőben az új dalokat?

Joakim Stabel: Igen, volt már néhány bulink itt, Svédországban, hogy megnézzük, mennyire jönnek be az új dalok. És elképesztő hatást váltottak ki. A közönség teljesen beindult.
Először hallották az új dalokat, de rögtön vették a lapot. Még olyanok is, akik korábban sohasem hallották a Blackshine-t, felugráltak a színpadra, teljesen bepörögtek.

A Blackshine pontosan ezt akarja elérni. Nem szeretjük, ha az emberek csak állnak a tömegben, és olyanokon gondolkodnak, hogy „hú de levert vagyok”. Fel kell hergelni, meg kell őrjíteni őket. Ez sokkal, de sokkal izgalmasabb.

Élőben kell lenyűgözni az embereket, és akkor könnyebben befogadják, amit játszunk. Ha engem beindít valamilyen zene, egy idő után nem tudom türtőztetni magam. Kibújok a bőrömből. Úgy vélem, hogy a mi zenénk egyenesen a szemük között találja el a tömeget, ha élőben szólal meg. És ezt bizonyíthatom is.

ekultura.hu: Hasonló reakcióra számítasz, amikor külföldi turnéra viszitek az új anyagot?

Joakim Stabel: Még nem tudom pontosan, mire számíthatunk, lesz-e egyáltalán turné, mert egy meglehetősen kicsi lemezcéghez igazoltunk. Úgy tudom, hogy a lemez nem is jelenik meg minden európai országban. De bármi megtörténhet. Lehet, hogy adunk pár koncertet, de nyilván a fesztiválok lennének igazán ütősek.

Egyelőre azonban nem tervezünk semmit. Mindannyian roppant elfoglaltak vagyunk. Ismét apa leszek. Vigyáznom kell egy kisbabára, és már a következő is úton van. Ugyanez a helyzet a bőgőssel. Szóval visszafogjuk magunkat a tervezgetés terén.

Valószínűleg inkább fesztiválokon fogunk fellépni, és remélhetőleg ez jobb is lesz így, hiszen egy fesztiválon bárki megnézheti a Blackshine-t. Viszont ha egy kisebb helyen játszunk, mondjuk negyven ember előtt... persze ez is megteszi, de fel sem ér azzal, ha nagyobb tömeget csábíthatunk magunkhoz.

ekultura.hu: Ha jól tudom, mindannyian stockholmiak vagytok. Rengeteg svéd banda viszont vidékről származik. Mennyiben más emiatt a helyzetetek?

Joakim Stabel: Ha egy kisebb városban élsz Svédországban, vagy akárhol a világon, nem sok egyéb dolgod akad, mint hogy berúgj, vagy feltegyél valami zenét. Valószínűleg nagyobb a munkanélküliség is az ilyen helyeken.
Ezért fogalmad sincs, mit csinálj, és inkább lemezeket hallgatsz, vagy zenélsz. Talán épp ezért kerül ki sokkal több együttes a kisebb városokból.

Persze rengeteg stockholmi banda van, de az is igaz, hogy Stockholm nem a világ leghatalmasabb városa. De legalább nem kell otthon ülnünk, és az erdőt bámulnunk. Rengeteg a szórakozási lehetőség.

ekultura.hu: Én pontosan az ellenkezőjét gondoltam volna, hiszen Stockholmban biztosan több külföldi banda jár. Több külföldi hatás érhet benneteket.

Joakim Stabel: Igen, folyton fellép valaki nálunk, és kissé el is kényeztetnek minket. Talán valóban szélesebb a látókörünk. Sokkal több bandát láthatunk és hallhatunk, és nem csak egyféle stílust, hanem bármit, amit csak akarunk. Nyilván, aki nagyobb városban él, szélesebb látókörrel rendelkezik. De a lényeg, hogy mit tudunk kihozni önmagunkból.

ekultura.hu: Köszönöm az interjút.