Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Basil Poledouris: Conan The Barbarian (CD)

Kezdem egy axiómával: számomra az első Conan mozi a nagybetűs FANTASY FILM. Minden más, ami ezután következett (beleértve Peter Jackson két trilógiáját) már csak utózönge, kiegészítése, bővítése mindannak, amit Robert E. Howard barbártörténetei alapján John Milius filmvászonra álmodott. Nem foglalkozom azzal, mire lettek volna képesek a szereplők és a rendező húsz-harminc évvel később, kedvezőbb anyagi és technikai feltételek mellett, mert hiába a technika (lásd utolsó Conan próbálkozás), ha nem sikerül a lényeget, azt a szellemiséget átmenteni, amit Howard hozzátársított hőséhez.

 

Ezt még akkor is igaznak gondolom, hogy készségesen elismerem, a filmnek vannak gyenge pillanatai, és vannak szereplők, akik nem a színészi pálya felől érkeztek, így eszköztáruk hiányosságai időnként nyilvánvalóak (mégis ezen alakítása miatt lett Arnold Schwarzenegger sztár). De amikor a képi világ megbicsaklik, akkor hetedik lovasezredként felcsendül a filmzene, és a produkció megmentődik, amikor meg nincs erre szükség, akkor olyan tökéletes párost alkotnak, amihez hasonlót csak elvétve láthattunk a moziban.

 

Folyatom a második és egyben utolsó axiómával: Basil Poledouris zenéje az egyik legjobb eredeti filmzene, amit valaha halottam, azóta, hogy Rózsa Miklós egyáltalán megalkotta ezt a műfajt. Amikor barátja, Milius felkérte a komponálásra, már egy ígéretes, új hangot megütő zeneszerzőként ismerték. Érdekességként mondom, hogy a producerek eredetileg popzenével akarták telepakolni a filmet. Igen, Conan és popzene – együtt. Hála az isteneknek, erre nem került sor, mert Milius szimfonikus muzsikára gondolt, amit folyamatos zenei drámaként határozott meg. Ebből lett ez az epikus, libabőröket és minden más gyönyörre reagáló testrészeket folyamatosan stimuláló OST, aminek élvezetéhez ajánlott az 1982-es Conan a barbár mozi megtekintése, de ennek hiányában is kerek élményt jelent a zene. A film azon kívül, hogy elfilozofál a civilizáció mibenlétéről, alapvetően Conan bosszújáról szól, kalandokról, találkozásokról, no meg a jó és a rossz harcáról, mágiáról, hatalomról, ésatöbbi. A hiányzók kedvéért itt egy rövid összefoglaló:

 

 

Azért nem volt egyszerű dolga Poledourisnak, hiszen alapban ott van az ellentmondás, ami a nagyzenekar és Conan civilizáció előtti kora között létezik. Ezt úgy oldotta fel, hogy amennyire lehetett, lecsupaszított minden számot, és már-már törzsi ritmusokat használt, valamint tudatosan visszanyúlt a középkor zenéjéhez. A másik kihívást Milius történetmesélő stílusa jelentette, ehhez kellett illeszkedni az OST-nek. Még szerencse, hogy a rendező a párbeszédeknél eleve több zenét akart. Mondjuk olvastam olyan vélekedést, hogy előbb volt meg a filmzene, és csak utána írták meg hozzá a forgatókönyvet – ez ugyan tetszetős, de teljesen hamis elképzelés. Poledouris végül minden jelenetnek saját zenei témát és formát írt – igen, ez azt jelenti, hogy az eredeti filmzene több mint 100 perc hosszúságú (erről majd később). Ebből a mostani CD-re csupán a fontosabb szerzemények/témák kerültek fel.

 

Ott van rögtön a filmindító, mindenki számára ismert (ha máshonnan nem, akkor a Total Recall Jerry Goldsmith-féle verziójából, lásd a nyitó „The Dream” tételt), francia kürtökkel, vonósokkal és ütősökkel előadott „Anvil of Crom”, amit ezúttal a varázsló felvezető szövegével hallhatunk. A következő „Riddle of Steel” líraiságát jól ellensúlyozza a „Riders of Doom” energikussága és epikussága. Itt találkozunk elsőként a középkorra utalással, mivel Milius javaslatára Carl Orff klasszikus Carmina Burana műve inspirálta ezt a számot, amihez Poledouris hozzátette saját elképzelését, így ne csodálkozzunk, ha latin szövegeket hallunk, mi több, engem helyenként gregorián éneklésre emlékeztet a kórus. Miközben Thulsa Doom tornya felé haladnak, a zene könnyedebb hangvételre vált, és ekkor mutatkozik meg igazán Poledouris lírai énje. Gondolok itt arra a csodaszerű állapotra, amikor Conan megtalálja a kardját (Atlantean Sword) a királysírban, vagy azokra a lekerekített, keleti hatásokat felmutató optimista dallamokra, amik a „Theology – Civilization”, és a Valériával kiteljesedő szerelme (Love theme) során megszólalnak. Vagy az ezeknél drámaibb „The Funeral Pyre” szomorúságára.

 

Azért a legtöbb embernek mégis az akciójelenetekhez írt zenék jutnak eszébe, főként az egyik zenei csúcspont, a „The Kitchen - The Orgy - Stealing the Princess”. Ebből sajnos csak a „The Orgy” került fel erre a válogatásra, lemaradt a Carmina Burana kórus (The Kitchen) és a hercegnő elrablásához tartozó harcok. Szerepel viszont a záró harcjelenet (Battle of the Mounds), amiben nem csupán a korábbi témák bukkannak fel újra, hanem ismét megcsodálhatjuk, ahogyan a visszafogott kezdéstől eljutunk a fortissimo-ig, drámai pátoszig, hogy aztán egy a nyugodt levezetéssel véget érjen a csoda (Orphans Of Doom/The Awakening).

 

Évekkel a zeneszerző 2006-ban bekövetkezett halála után megjelent egy triplalemezes verzió, amit az eredeti mesterszalagok alapján állítottak össze, és amely tényleg tartalmazza a teljes filmzenét. Ezt igazából a fanatikus gyűjtőknek ajánlom, mert ugyan van rajta pár remek darab, azonban sok esetben csak ismétlődnek a korábbi témák. A harmadik lemez pedig pusztán az eredeti MCA kiadást tartalmazza – azért ha módom lesz rá, megveszem a borsos ára dacára.

 

Amolyan ráadásként a mostani lemezen (ami egyébként egy 2011-es megjelenés újrakiadása) szerepel pár emlékezetes Poledouris OST, mint például a Red Dawn, a Farevell to the King, és végül a Robocop. Ezek sem rosszak, de csak még jobban kihangsúlyozzák mennyire jól sikerült, kivételes alkotás a Conan filmzenéje.

 

Életében sajnálatos kevés alkalommal vezényelte művét ezért búcsúzóul jöjjön egy ilyen ritka pillanat. A hangminőség nem a legjobb, de azt kell mondjam, hogy ha létezne időutazás, akkor erre az útra szívesen befizetnék.

 

 

A lemezen elhangzó dalok listája:

Conan the Barbarian

1. Prologue / Anvil of Crom

2. Riddle of Steel / Riders of Doom

3. The gift of Fury

4. Column of Sadness / Wheel of Pain

5. Atlantean Sword

6. Theology / Civilization

7. Love Theme

8. The Search

9. The Orgy

10. The Funeral Pyre

11. Battle of the Mounds Pt. 1

12. Orphans of Doom / the Awakening

 

Red Dawn

13. Red Dawn Main Title

14. Wolverines

15. Death and Freedom (End Title)

 

Farewell to the King

16. The Trek

17. Nigel’s Trip

18. Farewell to the King

 

Robocop

19. Robocop Van Chase

20. Robocop Home

21. Show Down


Galgóczi Tamás - 2018. május 29.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Basil Poledouris)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!