Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Nomad: Márványmenyasszony (CD)

A Nomad egy jó kis rockzenekar, olyan zenével, amelyet jószerével bárki élvezhet. Három sokat látott muzsikus és egy még mindig szemtelenül fiatal, igen tehetséges énekes tolja itt a rockot, de olyat, amibe a könnyed, de nem buta rádiós slágerek épp úgy beleférnek, mint az elgondolkodtató, elkalandozó számok, vagy épp az alkalmankénti zúzdák.

 

A Márványmenyasszony a csapat harmadik albuma, és nehéz rá szavakat találni, tekintve, hogy az első kettőre már ellőttem minden szuperlatívuszt. A fura cím és borító mögött egy koncept anyag rejtőzik. Van egy szobor Budapesten, a Thököly út 61. számú ház egyik erkélyén, mely mögött befalazták az ajtót. A szobor egy hölgyet ábrázol, aki a legenda szerint hosszú éveken át várta hiába, hogy vőlegénye visszatérjen a háborúból, aztán mikor hírét vette, hogy a fiatalember meghalt, ő maga ott, azon az erkélyen, holtan esett össze. Ha az ember utánaás a neten, sok különféle verziót találhat minderről, a Nomadot azonban a történet ereje, szimbolikája fogta meg.

 

Jánosi Szabolcs, akit az underground metal színtéren mindenki csak Cicóként ismer, és aki a Bedlam nevű, kultikus zenekar gitárosaként lett ismert, ez alkalommal nem csak a húrnyűvést vállalta magára, de a szövegek megírását is. Ő a szememben nem „pusztán” minden idők egyik legjobb magyar gitárosa, de egy hiteles ember is, és ezt azért tartom fontosnak elmondani, mert hallottam olyan véleményeket, hogy a Márványmenyasszony szövegei klisés, átlagos dolgokról szólnak. Ami akár igaz is lehetne, ha nem olyan dolgok lennének ezek, amik kivesző félben vannak: sírig tartó, igaz szerelem, hűség, kitartás, bátorság, hit… Meg például ilyen sorok, mint „A szerelem ilyen” című dalban: „Értelmet keresünk ebben az életben, Valami olyat, ami nem csak véletlen.” Így, hogy Cicó írt ezekről (na meg ahogy megfogalmazta!), számomra a legtöbb sor aranylóan fénylik.

 

A lemez egyébként nem egyszerűen elmeséli a Márványmenyasszony történetét, hanem számtalan gondolatot, érzést fűztek fel rá. De nemcsak szövegileg gazdag az anyag, hanem zeneileg is. Erre már fentebb is utaltam, de például a „Boldogság felügyelő” laza, játékos ritmusai és az, hogy Juhász Marci picit dark wave-esen és folkosan is énekel benne, vagy a „Húzz fel magadhoz” hetvenes évekbeli diszkó zenéket idéző refrénje meg tudtak lepni. Sőt, úgy látom, sokan vannak úgy ezzel az albummal, hogy elsőre nem tudnak mit kezdeni vele, aztán ahogy egyre többet hallgatják, annál inkább megszeretik.

 

Mondjuk az albumot nyitó „Az utolsó katona” azonnal tetszett. Egyszerre lírai és hősies, ahogy elindul, és mesterien felfokozzák. Szinte esszenciáját adja ez a dal az egész lemeznek, annyi minden finomság van benne – klasszikus rock épp úgy, mint alternatív ízek, a Red Hot Chili Peppers egykori gitárosát, John Frusciantét eszembe juttató szóló, és akkora feszültség, amilyet sok metal zenekar sem tud létrehozni. Nem sorolom végig az összes dalt, pedig ma már mindegyiket nagyon szeretem, és mindről hosszan tudnék lelkendezni, még a szöveg nélküli „Csak a szélre várok”-ról is. Sőt, a „Sajnálom”-ot is sikerült megszeretnem, ami már a lemez megjelenése előtt slágerré vált a Petőfi Rádióban, de nekem az elején agyamra ment a sok ismétlés miatt. De a csudába, még az is hatalmas nóta! Meg a többi is, és a „Minden történet”-et csak azért emelem ki még külön, mert abban van szájharmonika meg blues/ős-rock részek, amiket egyértelműen Marci hozott a Nomad zenéjébe, akárcsak az itt-ott előforduló népdalos éneket (az első lemezen nem ő énekelt).

 

Cicót és Mártont eleget dicsértem, de a ritmusszekcióról is csak felsőfokban tudok beszélni. Újvári Péter, aki már a Bedlamban is dobolt, és a Neck Sprain nevű metal bandából ismert Nagy Levente basszusgitáros együtt olyan színes, de betonbiztos és húzós alapot biztosítanak Cicó szárnyaló gitárjátéka és Marci szenvedélyes éneke alá, ami nélkül ezek sem tudnának úgy hatni.

 

 

Mivel a teljes album fenn van a neten, nem kerül pénzbe meghallgatni, és mindenkit arra tudok biztatni, aki értékeli, ha egy zenekar szépen, magyarul énekel, és mellé jófajta rockot tol, hogy tegyen így, s aztán támogassa a zenekart az igényes digipack CD megvásárlásával. Úgy érzem, hogy a Nomadban megvan az, ami a régi idők nagy magyar rockzenekarait jellemezte, akik képesek voltak tömegeket személyes szinten megszólítani, olyan dalokkal, amiket az ember egy életre a szívébe zárt.

 

Az együttes tagjai:

Jánosi Szabolcs – gitár

Juhász Márton – ének

Nagy Levente – basszusgitár

Újvári Péter – dob

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Az utolsó katona

2. Boldogság felügyelő

3. Húzz fel magadhoz

4. Bárcsak itt lennél

5. A szerelem ilyen

6. Minden történet

7. Csak a szélre várok

8. Maradj még

9. Ez az a nap

10. Igazából

11. Sajnálom

12. Márványmenyasszony

 

Diszkográfia:

Végál.om.. (2007)

Hotel Polimer (2014)

Márványmenyasszony (2016)


Uzseka Norbert - 2017. január 12.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
A szerző (Nomad) további művei:

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!