Főkép

Bár a legtöbben valószínűleg csak pislognak, amikor meglátják az Of Monsters and Men nevet, tuti, hogy legalább egy számot már mindenki hallott tőlük, akkor is, ha fogalma sincs sem a dal címéről, sem az izlandi banda létezéséről. A „Little Talks” című slágert ugyanis szénné játszották az erre szakosodott rádiók (az az egy), és úgy általában volt egy időszak, amikor kb. minden kiülős helyen meg ruhaboltban elhangzott ez a feel-good dalocska naponta legalább egyszer. Az említett szám és az első album gondtalan és vidám hangulatát azonban már csak nyomokban találjuk meg a folytatásban, a Beneath the Skin ugyanis sokkal introspektívebb és borúsabb, vagyis sokkal inkább őszi lemez, mint elődje. Az izlandi bandákat általában jellemző monumentális, emelkedett hangulat azonban ugyanúgy jelen van, a szintén izlandi védjegynek számító post-rock hatásokkal egyetemben.

 

A sötétebb hangulat és a személyesebb szövegek mellett más változások is történtek az előző lemezhez képest, ez pedig főleg az énektémák megosztásában figyelhető meg. Az Of Monsters and Men ugyanis egy női és egy férfi énekessel operál, és míg a My Head is an Animalen inkább Ragnar Þórhallsson témái domináltak, addig a Beneath the Skinen sokkal többet hallhatunk Nanna Bryndis Hilmarsdóttirból. Az ő törékeny hangja talán jobban is illik ezekhez a (mind szövegükben, mind hangulatukban) borongósabb tételekhez Ragnar mosolygós tenorjánál. A női vokál dominanciája miatt egyébként az album hallgatásakor sokszor eszembe jutott a Daughter If You Leave című lemeze, ami nagyon hasonló érzelmi vonalon mozog, mint az izlandiak mostani kiadványa. Mind a két album úgy tud szép és mély lenni, hogy elkerüli a szépelgést és a melodrámát. Igaz, hogy a dalok monumentálisak, de megmaradnak a maguk elszigetelt világában, és ez által válnak átélhetővé és intimmé. A legtöbb egy személyes kis tragédiát mesél el, aminek a végén mégis csak mosolyogni tud az ember: örül annak, amit átélt, örömmel engedi el, azt, ami volt, és örömmel várja azt, ami jön.

 

 

Ez persze csak az én értelmezésem, lehet, hogy más hallgatónak teljesen más jön majd le a szövegekből, mivel azok főleg szimbólumokból és archetípusokból építkeznek (rengeteg állat- és természeti képpel, valamint organikus metaforával – „eat me like a cannibal”, „I cough up my lungs”, „I’ll be the blood, if you’ll be the bones”), így mindenki a saját szűrőjén keresztül nézheti és hallhatja őket. És fogja is, reményeim szerint, mivel az album tényleg érdemes arra, hogy elmerüljünk benne. Emiatt talán kicsit több is az új lemez, mint a debütálás, amin szintén elképesztően jó dalok voltak, de ott könnyebb volt megragadni a fogós dallamok és vidám hangulat szintjén, míg itt valamennyire kénytelenek leszünk magunkba nézni. Nem arról van szó, hogy cipőbámulós nagy megfejtés az egész, de míg a My Head is an Animal a ragyogó kék ég egy nyári napon, addig a Beneath the Skin inkább a felhők között bujkáló napfény játéka az árnyékokkal. Ehhez mérten nincs is rajta a „Little Talks”-hoz hasonló sláger. Ott van persze a klipes „Crystals”, ami koncertnyitónak például teljesen ideális lesz (bárcsak ide is eljutnának hamarosan), meg a „Human” és a "Wolves Without Teeth", amikben megvan a potenciál, de ezek is (főleg a szövegük miatt) inkább később leesős kedvencek, mint instant klasszikusok.

 

 

A lemez második felében pedig már kifejezetten a sötétebb és lassabb tételek dominálnak, kezdve a pókháló-finomságú „Organs”-zel. A zongorás, szövegében kifejezetten erős dal után csak egy pillanatra lélegezhetünk fel a „Black Water”-rel, mert aztán a „Thousand Eyes” végén megkapjuk a legsúlyosabb post-rockos vihart, ami után csak a záró „We Sink” ad megnyugvást, de ez is könnyes, és nem vidám búcsú. A boldog gondtalanságra (az előd alapján jogosan) számító hallgatók némileg csalódni fognak tehát, de nekik még mindig ott van a My Head is an Animal, az új album pedig megmaradhat a szürkés napokra, illetve a csillagfényes, kicsit hűvösebb nyári éjszakákra.

 

A zenekar tagjai:

Nanna Bryndís Hilmarsdóttir – ének, akusztikus gitár, zongora

Ragnar Þórhallsson – ének, akusztikus gitár, melodika, glockenspiel

Brynjar Leifsson – gitár, akusztikus gitár, melodika, vokál

Kristján Páll Kristjánsson – basszusgitár, vokál

Arnar Rósenkranz Hilmarsson –dobok, ütőhangszerek, melodika, glockenspiel, harmonika, billentyűk, zongora, vokál

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1. Crystals

2. Human

3. Hunger

4. Wolves Without Teeth

5. Empire

6. Slow Life

7. Organs

8. Black Water

9. Thousand Eyes

10. I Of The Storm

11. We Sink

 

Diszkográfia:

My Head is an Animal (2011)

Beneath the Skin (2015)