Főkép

Kozmikus sirató, az üres tér örvényeibe hajló hegedűszó, az emberi és a nyelvi diverzitásból fakadó megannyi ellentmondás szimbolikája Eötvös Péter Seven című (2006) versenyműve, amely a Columbia űrhajó tragikusan elhunyt asztronautáira emlékezvén egyben egy eszme, a világ kulturális sokszínűségének lamentációja is. A hét közül a hat amerikai (Richard Douglas Husband – parancsnok; William Cameron McCool – pilóta; Michael Phillip Anderson – kutatásfelelős; David McDowell Brown – kutatásfelelős; Kalpana Chawla – kutatásfelelős; Laurel Blair Salton Clark – kutatásfelelős) és egy izraeli (Ílán Rámon – kutatásfelelős) űrhajós egyetemes kultúránk sokszínűségét volt hivatott reprezentálni, a legénység eltérő etnikai háttere által. A felszállás során megsérült űrhajó eleve kódolta a visszatérés sikertelenségét, amelyről az asztronauták nem tudtak, az irányítás viszont igen. A versenymű Andersonnak címzett kadenciája mintha a hiba sejtését is tükrözné izgatottságával, a kommunikációban beálló zavar feszültségének hangokba öltött formájával. Ha Eötvös metaforájának keretfeltételei között értelmezzük a tragédia ezen eseményeit, akkor egyben megjelenni látszik az eleve elrendeltséggel való szembenézés képtelenségének gondolata, mint az emberi nem kódolt pusztulásának oka: a tudatlanság súlytalan állapotából a felismerés gravitációjába csapódás pofona.

 

A két, eltérő hangolású klarinétra, vonós zenekarra és tangóharmonikára komponált Levitation (2007) a címével kívánja jelezni, hogy, Eötvös elmondása szerint visszatérő gyerekkori álmainak tárgyáról szól: a térdelő pozícióban felemelkedő lebegés állapotának hangszeres feldolgozására tesz kísérletet. A felszállás utáni feszült kíváncsiságot halljuk, amint a gyermek egy-egy kanyar után vizsgálja, hogy milyen módon jelenik meg számára a világ angyali perspektívából. Minden egyes forduló után, mintha a repülés kezdeti félelme ellenére egyre színesebbnek tűnne minden. Meglehetősen absztrakt muzsika, ajtó a végtelen lehetőségek légüres teréhez.

 

A Bartók Bélának dedikált CAP-KO (2007) címének megfejtése: Concerto for Acoustic Piano, Keyboard and Orchestra. A darab technikai különlegessége, hogy egy játékos játszik egyszerre két koncertzongorán, egy hagyományoson (Acoustic Piano) és egy MIDI zongorán (Keyboard). Utóbbin egy technikus segítségével, akinek a feladata az album ismertetője szerint, hogy a játszott szólamhoz társított hangközöket váltogassa, nyilván a megkomponált minta szerint. Eötvös cinematografikus képzelete a szabad asszociációkon kívül Bartók személyére is reflektál (4. tétel, Bartók átkel az óceánon), közvetlen zenei idézetek nélkül. Mindazonáltal a muzsika minden ízében megidézi országunk egyik legnagyszerűbb zeneszerzőjét és gondolkodóját, Pierre-Laurent Aimard (zongora) megkérdőjelezhetetlenül virtuóz előadásában.

 

Súlyos darabok korunk egyik legjelentősebb zeneszerzőjétől és karmesterétől, Eötvös Pétertől.

 

Előadók:

Akiko Suwanai – hegedű (1-5)

Richard Hosford – klarinét (6-10)

John Bradbury – klarinét (6-10)

Pierre-Laurent Aimard – zongora (11-15)

Gothenburg Symphony Orchestra (1-5, 11-15)

BBC Symphony Orchestra (6-10)

Karmester: Eötvös Péter

 

A lemezen elhangzó számok listája:

1-5. Seven (2006)

6-10. Levitation (2007)

11-15. CAP-KO