Főkép

A Psychedelicatessen és a debütáló Wounded Land megjelenése között mindössze egy év telt el, mégis két helyen is változás történt a felállásban: Tony Grinham-et Nick Harradance váltott a dobok mögött, Damian Wilson pedig egész pályafutása során afféle kalandor volt, legalábbis számtalan együttesben és projektben megfordult. Helyére Glynn Morgan került, aki szintén nem rossz énekes, de képességei és hangterjedelme elmaradnak Wilsonétól.
 
A közéleti témák helyett ezúttal a spiritualitásra koncentráló Psychedelicatessen hasonló recept szerint épül fel, mint a Wounded Land: hosszú, súlyos, zeneileg rendkívül összetett dalok szerepelnek rajta. De míg a megelőző lemezen akadt egy-két könnyebben emészthető darab, ezen bizony minden számot alaposan meg kell rágni. Egy árnyalattal keményebb is a zene, de a bemutatkozó lemez kiforrottsága véleményem szerint itt kicsit visszaütött: Karl Groom-éknak nem sikerült rátenniük még egy lapáttal. Talán korai is volt ilyen rövid időn belül két stúdióanyaggal előállni, és persze Morgan sem Wilson.
 

 
Mindettől függetlenül a Psychedelicatessen jó lemez, csak éppen nem kiemelkedő és még véletlenül sem slágeres – pedig néha az sem hátrány. Akárcsak a Wounded Land, ez a lemez is egy erős, lendületes számmal indul, itt a „Sunseeker” tölti be ezt a szerepet. A „Tension of Souls” a vokálokat leszámítva akár egy korai (John Arch-érabeli) Fates Warning-lemezen is elfért volna, de ez a hatás a lemezen több számban is megfigyelhető. A Psychedelicatessen legnagyobb baja, hogy meglehetősen egysíkú: elődjével ellentétben itt nem könnyű egyes számokat kiemelni, mert a dalok túlságosan is hasonlítanak egymáshoz, hiányzik belőlük az a bizonyos valami, ami egyedivé, megjegyezhetővé teszi őket. Azért akad itt is gyöngyszem: az „Under the Sun” abszolút nem tipikus Threshold, de gyönyörű lírai dal. Ízlés kérdése, de azért talán ki lehet jelenteni, hogy a Psychedelicatessen a kelleténél „agyasabbra”, kevésbé izgalmasra sikerült, mint a korábbi anyag. Szerencsére ez csak egyszeri megtorpanásnak bizonyult: a csapat később több, a progresszív metál legjavához tartozó lemezt készített.
 
Ha már az alap tekintetében annyira nem kényeztet el bennünket a korong, a kiadó gondoskodott róla, hogy a ráadás kárpótoljon mindenért: a második CD-n ugyanis a két bónusznóta mellett megkapjuk a teljes 1995-ös Livedelica albumot. Hogy ez elég-e ahhoz, hogy a dupla CD jó vétel legyen, mindenki döntse el maga. Természetesen, ha a cél a teljes Threshold életmű begyűjtése, ez sem maradhat ki, de aligha lesz ez a kollekció legcsillogóbb darabja.
 
Az együttes tagjai:
Karl Groom - gitár
Nick Midson - gitár
Glynn Morgan - ének
Richard West - billentyű
John Jeary - basszusgitár, akusztikus gitár, vokál
Nick Harradance - dob
 
A lemezen elhangzó számok listája:
CD1
1. Sunseeker
2. A Tension of Souls
3. Into the Light
4. Will to Give
5. Under the Sun
6. Babylon Rising
7. He Is I Am
8. Innocent
9. Devoted
 
CD2
1. Fist Of Tongues,,
2. Half Way Home,
3. A Tension Of Souls (élő),
4. Sanity’s End (élő),
5. Innocent (élő),
6. Surface To Air (élő),
7. Paradox (élő)
 
Diszkográfia:
Wounded Land (1993)
Psychedelicatessen (1994)
Livedelica (1995) koncert
Extinct Instinct (1997)
Clone (1998)
Hypothetical (2001)
Critical Mass (2002)
Concert in Paris (2002) koncert
Critical Energy (2004, 2CD) koncert
Subsurface (2004)
Surface to Stage (2006) koncert
Dead Reckoning (2007)
The Ravages of Time - The Best Of Threshold (2007)
March of Progress (2012)