Főkép A Beatles együttes valószínűleg mindenki emlékezetében úgy él, mint a rock and roll forradalmi megújítói, akik a transzcendentális meditáció, az LSD és más elfogadott vagy kevésbé legális tudatmódosító praktikák és szerek hatása alatt történelmet írtak az önálló slágerek helyett komplett, nem egyszer valamiféle koncepció mentén megírt albumokra koncentráló populáris zene fénykorában. Karrierjük látszólag mindannak tagadása volt, amit az övékét megelőző generációk szerettek: a romantikával teli (akár úgyis mondhatnánk, csöpögős), a hangszerelésre rendkívül sokat adó, jazzes standardoknak, melyeknek fénykora valamikor az 1920-astól az 1950-es évekig terjedő évtizedekre tehető; vagyis egészen Elvis felbukkanásáig, vagy tán még tovább is tartották a frontot a könnyűzene világában.
 
Ezek után szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy Paul McCartney, az egykori gombafejű lázadó ebből az érából származó dalok előadására „vetemedne”, márpedig pontosan ezt teszi legújabb lemezén. Írhatnánk persze ezt „hajlott” korára, hiszen rég túlvan már a Beatles által annak idején megénekelt hatvannégyen, ugyanakkor feltűnő, hogy nem csupán ő, hanem a „My Valentine” című számban akusztikus gitáron közreműködő Eric Clapton is a jazz felé fordult mostanában (igaz ő inkább a dixie és a feelgood elé kacsingatott). Ám ha jobban belegondolunk, McCartney zenei egyéniségének jellegzetességei pontosan szülei kedvenceinek igényességéből és dallamosságából fakadtak, még ha sokáig elfedték is ezeket a rock and roll hangos és vad „külsőségei”.
 
Az album elkészítéséhez az ex-Beatle egészen kiváló zenészeket gyűjtött maga köré. Elég csak Eric Clapton jellegzetes és nagyszerű szólóját meghallgatni a „Get Yourself Another Fool”-ban, vagy a már említett „My Valentine”-ban, amely a Stevie Wonder harmonikajátékával még szívhez szólóbbá tett „Only Our Hearts” mellett – és a többi daltól eltérően – McCartney két saját szerzeményének egyike az albumon. Az igazi unikum azonban minden valószínűség szerint a kiváló jazz-zongorista Diana Krall játéka, amely nem egyszerűen rendkívüli, hanem a stílus mélyreható ismeretét is mutatja. És ugyan a többi közreműködő talán nem ennyire ismert, mégis mindannyian kiváló zenészek, a műfajjal teljességgel átitatott muzsikuslelkek, akik újra elevenné teszik a nem is feltétlenül elfeledett örökzöldeket.
 
Mert hiszen ki ne ismerné például Harold Arlen „It’s Only A Paper Moon”-ját, amely a második világháború utolsó évében készült felvételeknek köszönheti rendkívüli népszerűségét, Ray Henderson „Bye Bye Blackbird”-jét, aminek még magyar feldolgozása is született az Expressz együttes jóvoltából („Szállj, szállj, madár” címmel), vagy Frank Loesser „Inch Worm”-jét a Hans Christian Andersen című filmből? Ugyanakkor McCartney két eredeti száma is tökéletesen illeszkedik az igazi örökzöldek közé, és különösebben nem csodálkoznék, ha valamelyik, vagy akár mindkettő felkerülne a soft jazz standardokat játszó zenekarok repertoárjára.
 
Egy szó mint száz, első hallásra bármennyire meghökkentőnek tűnhet is Paul McCartney legújabb vállalkozása (különösen, ha pályafutásának korai szakaszával vetjük össze), a kifogyhatatlan energiájú ex-Beatle egyértelműen saját magához és korábbi megnyilatkozásaihoz is méltó albummal rukkolt elő, kivételes képességű zenésztársaktól kapott kevéske segítséggel. Azt persze nem garantálhatom, hogy a mai elektronikus zenéken nevelkedett generációnak éppúgy bejönnek ezek a valóban a nyálasság határát súroló – de csak súroló – szerzemények, a valamivel idősebbeknek, nyitottabbaknak, az igényes, de nem kifejezetten kísérletező jazz kedvelőinek viszont egészen biztosan rengeteg szép percet fognak szerezni ezek a tényleg sosem elévülő dalok.
 
Előadók:
Paul McCartney – ének
Diana Krall – zongora
Karriem Riggins – dob
Robert Hurst – basszusgitár
John Pizzarelli – gitár
Bucky Pizzarelli – gitár
Mike Manieri – vibrafon
Andy Stein – hegedű
John Clayton – basszusgitár
Jeff Hamilton – dob
Anthony Wilson – gitár
Eric Clapton – gitár
Ira Nepus – harsona
Christian McBride – basszusgitár
Stevie Wonder – harmonika
Vinnie Colaiuta – dob
Chuck Berghoffer – basszusgitár
John Chiodini – gitár
Tamir Handelman – zongora
 
London Symphony Orchestra
Alan Broadbent – karmester
Edie Karam – karmester
Johnny Mandel – karmester
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. I’m Gonna Sit Right Down And Write Myself A Letter
2. Home (When Shadows Fall)
3. It’s Only A Paper Moon
4. More I Cannot Wish You
5. The Glory Of Love
6. We Three (My Echo, My Shadow And Me)
7. Ac-Cent-Tchu-Ate The Positive
8. My Valentine
9. Always
10. My Very Good Friend The Milkman
11. Bye Bye Blackbird
12. Get Yourself Another Fool
13. The Inch Worm
14. Only Our Hearts
 
Diszkográfia:
McCartney (1970)
McCartney II (1980)
Tug Of War (1982)
Pipes Of Peace (1983)
Give My Regards to Broad Street (1984) – filmzene
Press to Play (1986)
All The Best (1987) válogatás
????? ? ???? (1988)
Flowers in the Dirt (1989)
Tripping the Live Fantastic (1990) – élő
Unplugged (The Official Bootleg ) (1991)
Off The Ground (1993)
Paul Is Live (1993) – élő
Flaming Pie (1997)
Paul McCartney’s Standing Stone (1997)
Run Devil Run (1999)
Paul McCartney’s Working Classical (1999)
Liverpool Sound Collage (2000) – remix
Driving Rain (2001)
Back in the U.S. (2002) – élő
Chaos And Creation In The Backyard (2005)
Memory Almost Full (2007)
Good Evening New York City (2010) – élő
Kisses On The Bottom (2012)