Főkép

1981-et írunk. A brit heavy metal banda első albuma az előző évben jelent meg, de az Iron Maiden nem sokat teketóriázik, és már február 2-án megjelenik a következő albumuk az Egyesült Királyságban, mely a Killers címet kapta. Hát igen, már vártuk nagyon, bár senki nem gondolta, hogy ilyen gyorsan meg is kapjuk.

Új ember is érkezett a csapatba, méghozzá a gitáros Adrian Smith, aki Dennis Strattont váltotta és meghatározó tagja maradt a bandának a ’80-as évek végéig. De kik is vannak még itt? Az énekes Paul Di’Anno, aki már a debütáló albumon is hallható volt, a gitáron továbbra is Dave Murray maradt, a dobon még mindig Clive Burr csapkod, és a basszusgitáron Mr. Iron Maiden alias Steve Harris játszik.

De lássuk az albumot. Ha megkérdezünk valakit, aki az elmúlt években gyakran járt Iron Maiden-koncertekre, az illető biztosan csak egy olyan számot tud majd mondani az albumról, amit még ma is játszanak, ez pedig a „Wrathchild”. Nemhiába nyomják a mai napig is ezt a dalt, hiszen ez egy pörgős, vad, de tökéletesen összerakott szám, a maga gitártépéseivel, dobszólóival, basszusával és az énekes hangjának hosszabb kieresztésével. Azaz igazi ’80-as évekbeli heavy metal-dal, amiben mindenkinek jutott egy kis szerep a bandából, de sosem vált unalmassá.

A többi szerzeményt azonban manapság már nem nagyon hallani. Pedig azok is rendesen el lettek találva. Itt van rögtön az instrumentális „Genghis Khan”, ami szinte a szemeink elé idézi a nomád horda lovainak galoppját és azt a féktelen vadságot, ami a nagy világhódítót jellemezte útja során.

Vagy itt van az Edgar Allan Poe novellája alapján készült „Murders in the Rue Morgue”. Lassan, szinte vontatottan kezdődik, majd olyan tempóra vált, ami tombolásra készteti a hallgatót. Bár a számban csak egy helyen hivatkoznak az eredeti novellára, az Iron Maiden (illetve elsősorban Steve Harris) már itt megmutatja az irodalom iránti vonzódását, és ezt a dalt a későbbi albumok során több hasonló szerzemény követi.

Az „Innocent Exile” szintén pörgős, frankó kis gitártémával Di’Anno éneke alatt, ritmikus dobbal és kemény basszussal. A leglassabb és leghosszabb szám pedig a „Prodigal Son” (magyarul Tékozló fiú), ami egy fiú keserűségét, kétségbeesését és könyörgését meséli el nekünk, és a szám átéléséhez nemcsak a szöveg, de a dal lágyabb és lassabb hangzása is kitűnően hozzájárul.

Két érdekessége is van az albumnak. Az egyik, hogy ezt szinte csak Steve Harris írta, csak két számban kapott segítséget. A másik pedig az, hogy az albumon szokatlan módon két instrumentális dal is helyet kapott, az egyik a nyitó „The Ides of March”, a másik pedig a „Genghis Khan”.

A Killers album egyetlen baja az, hogy nem éri el a többi Iron Maiden-szerzemény szintjét. Félreértés ne essék, nagyon jó kis dalok szerepelnek rajta, amelyek az első években meghatározták a koncerteket, de mára már olyan számok szerepelnek a banda palettáján, amelyek közé ezek nem férnek bele. Persze egy középszerű bandának ezek lennének e legjobb dalai, de nem az Iron Maidennek. Néha azért nem árt előszedni ezt az albumot, már csak a változatosság kedvéért is.

Az együttes tagjai:
Paul Di`Anno – ének
Dave Murray – gitár
Adrian Smith – gitár, háttérének
Steve Harris – basszus gitár, háttérének
Clive Burr – dobok
 
A lemezen elhangzó számok listája:
1. The Ides of March
2. Wrathchild
3. Murders in the Rue Morgue
4. Another Life
5. Genghis Khan
6. Innocent Exile
7. Killers
8. Prodigal Son
9. Purgatory
10. Drifter
 
Diszkográfia:
Iron Maiden (1980)
Killers (1981)
The Number of the Beast (1982)
Piece of Mind (1983)
Powerslave (1984)
Live After Death (1985) koncert
Somewhere in Time (1986)
Seventh Son of a Seventh Son (1988)
No Prayer for the Dying (1990)
Fear of the Dark (1992)
A Real Live One (1993) koncert
A Real Dead One (1993) koncert
The X Factor (1995)
Virtual XI (1998)
Brave New World (2000)
Rock in Rio (2002) koncert
Dance of Death (2003)
Death on the Road (2005) koncert
A Matter of Life and Death (2006)
Live After Death (2008) koncert DVD
Somewhere Back in Time (2008) válogatás
Flight 666 (2009) koncert
The Final Frontier (2010)
En Vivo (2012) koncert

 

Kapcsolódó írás:

Maiden Heaven: Tribute to Maiden (CD)